Tekergők ellen

7

A mumus elkezdett félni.

Roxie xénia McLean sz.sz.

- Elnézést. - Rohant ki Amelia. Sirius már ment is utána, azonban meg állítottam.

- Sirius, ilyenkor egyedül akar lenni. -Tájékoztattam szúrós szemmel.

- Szerintem meg nem. - Rohant kifelé.

- Mostmár fel írhatjuk Black listájára az idióta alá, hogy tuskó. - Jelentette ki Hestia. - Újabb ponttal bővült a Black borzalmas tulajdonságai lista. - Tette hozzá.

Amelia Bell Austin sz.sz.

Fel sétáltam arra helyre ahol általában lenni szoktam, a tetőre. Semmi kedvem nem volt most kérdésekre válaszolni. Még a sajátaimra se tudnék nem, hogy máséra. Kimásztam az ablakon, fel csimpaszkodtam és már fent is voltam. Le ültem és csak... Hát tudjátok... Lélegeztem. Bár ez a tevékenységem nem tartott sokáig egyedül.

- Jól vagy? - Kérdezte "aggódottan". Milyen átlátszó.

- Miért ne lennék?

- Hát... Mivel...ki rohantál. - Bökte ki.

- Tudod az emberek nem nagyon szeretnek kínos szituációk középpontjába kerülni és nem tudom hogy feltűnt e, de ez egy ilyen helyzet volt. - Határozottan ki hallatszott az inger a hangomból.

- Akarsz beszélni erről az egészről? -Komolyan ő nem csupán kétszínű, de még egy színskála is meg irigyelné. Egész jól csinálja a tettetést.

- Nem, kösz. Most viszont elmennél? -Feszült voltam, nagyon is. Nem értem, hogy mért nem tudja felfogni, hogy menjen el? Mondjuk ő Sirius. Mit is vártam?

- Biztos nem akarsz? Én itt vagyok melletted. - Na ebből elég. Ennyire idiótát még nem láttam. Legszívesebben ordítottam volna, de nem tettem. Helyette lebegtető bűbájjal fel emeltem, aztán ki lógattam a semmibe.

- Miért nem vagy képes elmenni? -Kérdeztem, bár tudtam hogy erre lehetetlen választ adnia.

- Úgysem fogsz ledobni. - Terelte a témát. Fejjel lefelé fordítottam, hogy meg félemlítsem, mire a csokibékák amiket adtam neki ki hullottak a zsebéből. - Ó ne már most kénytelenek vagyunk még egy fogadást kötni.

- Arról ne is álmodj. - Forgattam meg, ölni képes szemeimet.

- Csak nem félsz? - Vigyorgott.

- Tájékoztatlak hogy éppen fejjel lefelé lógsz. - Emlékeztettem.

- És miért akadályozna ez minket, hogy kössünk egy fogadást?

- Na jól van. - Fogtam  vissza magam az üvöltéstől. - Ehhez mit szólsz, én le doblak, ha nem éled túl akkor nem fogadunk,  viszont ha valami csoda folytán tovább keserítenéd az életemet, azzal, hogy élsz akkor felőlem legyen.

- Várjunk!!!!! Nem lehetne hogy nem dobsz le a tetőről?

- Nem. - Azzal meg szüntettem a varázslatot, mire elkezdett zuhanni. Kinéztem a mélységbe, már majdnem lent volt amikor is Mc Galagony professzor ki hajolt az ablakán és megállította a föld felett Blackat. Mindig ezt csinálja. Akár hányszor le dobok valakit ő mindig bele avatkozik. Be lebegtette az ablakán majd fel nézett, ahol is meglátott engem. Ez fájni fog.

- AUSTIN!!! AZONNAL AZ IRODÁMBA!!!!

Egy Nagy sóhaj kíséretében elindultam a lépcsőkön. Pár perccel később már az ismerős ajtó előtt voltam. Be kopogtam. Kaptam egy dühös gyere be-t és beléptem a szobába. A professzor asszony a székében volt Blackkal szemben.