MADELINE -Nyx uralma

CHAPTER 1

Sziasztok, egy új történetbe kezdek bele, ez egy kicsit kaotikusabb, de azért remélem bejön, tanácsokat/észrevételeket tárt karokkal várok. :P

űMadeline hazafelé tartott, a tavaszi virágok édes illata lengte be a napfénysütötte utcát. Nem voltak sokan, a hely kihalt és üres volt egy-két járókelő kivételével. Sietős lépteinek ritmusát elveszítve pillantott fel, és a mellette elhaladó nő szemeibe akadt tekintete. A nő sötét szeme világos gyűrűvel írisze szélén olyan volt, mint egy horog, melybe Madeline tekintete kiszabadíthatatlnul akadt bele. Világos bőre ragyogott az erős napsütéstől, hosszú, selymes fekete haja szemébe lógva lobogott, kéken csillant fel, földígérő tülszerű sötét ruhája nem illett a hétköznapi öltözetbe. Volt valami elragadó, mégis vérdermesztő a tekintetében. Ismerős volt. Rettenetesen. Madeline tudta hogy sietnie kell, mégse tudta elfelejteni a hölgy hűvös tekintetéhez párosuló gonoszan gyönyörű arcot.

Lépteit felgyorsítva ment tovább, haza kellett érnie húgához, Olive-hoz. Ketten laktak, ő gondoskodott magukról, ő maga 19 évesen nagykorúnak számított, így gondot viselhetett róla. Olive a 16-hoz közeledett. Mikor 6 és 3 évesek voltak, szüleik ismeretlen okokból meghaltak. Emlékei homályosak voltak, csak a rendőrség kék-piros villogására, és az emberek feszültségkeltő utasításaira emlékszik. Nevelőintézetbe kerültek, amint betöltötte a 18-at, gondot viselhet magáról és húgáról. Tudta, hogy saját tekintete nem valami barátságos, üveges és elrettentő, de nem akarta elhinni, hogy annyira, hogy egy darab embernek nem esett meg rajta a szíve, és fogadta örökbe őket.

-Olive, minden feladatoddal végeztél? -kérdezte. Szerette húgát, de most valahogy hidegen csengett hangja.

-Igen. Megyek aludni, jóéjt. -szólt vissza Olive, kicsit morcosan, a nehezen megoldható matek feladatok miatt.

Madeline is lefeküdt, de az utcán látott nő ismerős tekintete nem hagyta nyugodni. Kellően felzaklatta, hogy ne aludjon egész éjjel. Hajnali 3 környékén elégelte mega forgolódást, és kivánszorgott a konyhába. Az asztalnál ülve elmélkedett, majd azt is megunva cipőt húzott, és kilépett az utcára a firss levegő jótékonysága után kutatva. Tavaszi zápor kopogott az ereszen, a közvilágítás kopott fénylben csillantak meg a vízcseppek, álomszerű volt. Lábát lelendítve a lépcsőn indult el az utcán.

-Szia...- szólt egy hang háta mögül, mitől összerezzent és gyorsan hátrafordult. A nő volt az.

-Sz-szia. Ismerlek valahonnan? -remegő hangja csengett.

A nő megrántotta vállát, majd folytatta.

-Madeline, igaz? Rég láttalak! Nyx vagyok. - Nyx hangja mély, kissé manipulatívan bizalomgerjesztő volt. Madeline szótlanul állt, megijesztette, hogy tudja a nevét. Végígmérte a nőt, és furcsa módon csont száraz volt. A saját arcán csurgott le a víz, haja teljesen elázott, de Nyx egyeltalán nem...

-Tehát... Sajnos a főbérlőm jobb ajánlatot kapott, el kellett jönnöm. Esetleg... Nem aludhatnék nálad? Csak pár éjszakáról lenne szó. -szólalt meg ismét Nyx, manipulatív nyájas mosollyal. Madeline tudta, hogy nem szabadna idegent a házába engedni, de Nyx olyan bájos volt. Ártatlan, és bizalomgerjesztő, ismerős arcából sugárzott a rosszindulat, de Madeline nem ezt látta, inkább becsapva elszántságnak tűnt.

-Persze...

Nyx arcát önelégültség töltötte el.

-Köszönöm... Nagyon jól döntöttél. -szemei egy pillanatra gonoszsággal teltek meg, de meleg mosolya elcsalta a figyelmet. ,,Nagyon jól döntöttél...,, ettől a mondattól Madeline gerince megreszketett, de tudta hogy Nyx-ben bíznia kell. Otthon nem tudott neki szobát biztosítani, de Nyx amúgyis bizonygatta, hogy tökéletesen megelégszik a kanapéval. Madeline is szobájába ment, de nem tudott aludni. Agya kattogott, gondolatai gomolyfelhőként kavarogtak. Mit fog szólni Olivia?

Reggel ő is ,,kelt" Oliviával, iskolába készülődött, Madeline nekilátott a tennivalóknak. Olivia –mint aki teljesen vak- elsétált a kanapén fekvő Nyx mellett, mintha ott se lenne. Ez nem volt szokott tőle, nagyon rendezett és figyelmes ember volt, ügyelt hogy Madeline ne legyen meggondolatlan, és mi más lenne meggondolatlansá, mint egy ilyen furcsa idegennek szállást adni? Madeline készített reggelit a vendégnek is, remélve hogy nem a kialvatlanságától életrekelt hallucinációjának süt éppen.

-Tessék, egy kis tojás. -szólt az ébredező Nyxhez.

-Kedves tőled, de nem kérek, köszönöm.

Madeline furcsálta, de nem gondolva sokat, elment, hogy hozzon valami tiszta ruhát a nőnek, de mire visszaért, a nő eltűnt. Kicsit rosszul érintette, hogy így szótlanul elment. Visszajön?