Hozzám tartozol

Prológus

Ryan Walsh az a fiú akit a legjobb barátomnak tartottam az oviban. Kedves, és jószívűember volt vagyis akkor még csak egy gyerek.
Minden egyes nap megvárt az iskola előtt, édes mindegy volt hogy ő már vagy egy fél órája oda ért ott várt rám, hogy együtt mehessünk be. Hogy ne keljen egyedül.
Nem lehetett szétválasztani minket. Az óvónõk sokszor mondták, hogy ebbõl még szerelem lesz, de én akkor még nem fogtam fel mit jelent az. Mi az, hogy ha valaki a lelkitársad, ha valaki a legjobb barátod. Azt hittem minden ugyan így marad, vagyis inkább bíztam benne.

Miután át kerültünk alapiskolába én hülye abba a tévhitben voltam, hogy ugyan olyan lesz mint az ovi. Hogy Ryan majd minden nap a suli előtt fog engem várni.
Új barátokat szerzett én pedig háttérbe szolrultam. Később felfedezte egy nagy tehetségét. A focit. Ami nem csak az egóját hanem az izmait is megnagyobította ezzel egy olyan egoista fiúvá vált akit a hátam közepére sem kívánnék.
Felsőben már lányok százezrei futottak utána. Meg sem tudom számolni mennyi barátnője volt. Minden nap más és más, de a lányokat ezt legkevésbé sem izgatta ugyan úgy epekedtek utána, mint macska az egér után.
Egy ideig még érdekelt, még vágytam a társaságára hogy talán még nem veszett oda a barátságunk, de hamar meguntam, és új barátokat szereztem ezzel othagyva őt az egójával együtt.
Természetesen a gimit sem tudtam megúszni anélkül hogy ne botlottam volna bele. Ryan egója egyre csak nagyobb és nagyobb lett, ő maga pedig  egyre csak szexibb. Amit nem jó bevallani, de nekem is van szemem. Egyre jobban kezdtem megutálni és azt hittem ezen az utálaton már semmi nem változtathat.

Minden szépen ment, elvoltam a saját világomban és ő is meg volt nélkülem, de minden megváltozott mikor az énektanárnőm beleszeretett Ryan edzőjében.

Iszonyat hülyén hangzik ez, de kezdjünk bele a mi történetünkbe.