sulis piszkozataim

búcsúzó beszéd

Tisztelt szüleink, diáktársaink és szeretett tanáraink!

szeretnék mindenkit köszönteni a nyolcadik évfolyam ballagásán. Bár 2014-ben amikor szeptember 1-jén beléptünk az iskola kapuján, nem is hittük hogy ilyen gyorsan telik majd az idő és itt találjuk magunkat a ballagás napján, amikor lezárunk nyolc gyönyörű évet. visszatekintve az akkori énünkre, azt kell mondjam magunkra sem ismerek. nem voltak még barátságok, közös emlékek csak idegen gyerekek akik várták hogy vajon mi fog történni. szinte alig mertünk beszélgetést kezdeményezni egymással és már foggalmam sincsen arról hogy melyikünk vette a bátorságot hogy elsőként szólaljon meg viszont azt hiszem ennyi kellett csak ugyanis ezek után mindenki beszélgetni kezdett és máris hatalmas hangzavar alakult ki. ezen a napon vette kezdetét minden. itt kezdtek el kialakulni a barátságok, az ellentétek amelyek az évek során rengeteg vitát okoztak, de végül valahogy mindig túljutottunk rajtuk. ezalatt a nyolc év alatt megannyi vitán és békülésen estünk túl de azt hiszem pont ezek hoztak össze minket ennyire. meg természetesen az osztályfőnökeink akik mindig hatalmas odafigyeléssel törődtek velünk. ők vittek el minket azokra a csodálatos osztálykiránulásokra. vegyük például az ötödikes egy hetes kirándulást ahol emehettünk kalandparkba viszont elég hamar távoztunk ugyanis a bobozást választottuk először ami nem terveink szerint sült el. pedig igéretesnek tűnt a hely. osztályfőnökünk eekkor már a héten másodszorra járt korházban és még hátra volt a táborból. találkoztunk siklóval, na meg lófutattóval is aminek jóvoltából történt az első korházi látogatás. természetesen a viták itt sem maradhattak el, viszont ezek ellenére életem egyik legnagyobb élménye volt. hatodikban és hetedikben kisebb kirándulásokra sikerült csak eljutnunk ugyanis a covid közbeszólt, de azért innen is származnak jó emlékek mint például amikor a botanikus kertbe voltunk és a hatalmas hülyülések vége az lett hogy egy lőtéren talaáltuk magunkat. nyolcadikban természetesen bepótoltuk az elmaradt programokat. elmentünk egy kirándulásra lakitelekre, ahol a két nap alatt két ajtó került le a helyéről majd pediglen vissza,ahol új sportágat találtunk ki és papucspognak neveztük el, ahol hajnali kettőkor jöttek ránk szólni a tanárok hogy mostmár halkitsunk a zenán ami természetesen igy mr nem volt akkora buli, ezért inkább fent jártunk egyik szobáról a másikra ami szintén elég hangosra sikeredett ez pediglen azt eredményezte hogy egy órán belül a tanárok megint szóltak a hangerő miatt, végül pediglen hat óra környékén már szinte mindenki nyugovóra tért. ezenkivül idén még a határtalanul program erdélyi kirándulása is megvalósult ahol természetesen meglátogattuk a korházat. további program volt a muskátli láda lelökése, hangoskodás, buszon való zene üvöltés, étteremből való kitiltás és természetesen a nyugalmas élet megzavarása. azt sem felejthetem ki hogy utolsó este tanáraink engedékenyebbek voltak és engedélyezték hogy tovább kint maradjunk mint a takarodó ami 10 órakor van. az egyetlen problémát az jelentette hogy egy kicsit félreértettük a mondatot igy három órakor a rengeteg zajongás, nevetés és hülyeség után a szobánkba parancsoltak minket. a másnapi vagy inkább aznapi hazaúton szerintem mondanom sem kell hogy majdnem mindenki aludt. ez volt tehát az erdélyi utunk, de hogy még véletlenül se higyjék azt hogy csak az osztálykirándulásokon engedtük el magunkat meg kell hogy emlitsem az órák közötti szüneteket, amikor a szőnyegen meditáltunk az óra kezdetéig meg esetleg még akkor is, amikor a futkározások közepette kiesett az üveg a szekrényből, amikor elhúztuk a szekrényt csak mert véletlenül bedobtunk egy kulacsot mögé, amikor a karácsonyi diszeket olyan erősen kötöttük fel hogy még mindig nem sikerült leszedni, az úgynevezett kerékcserék amiket videók támasztanak alá vagy amikor teát és leveseket készitettünk. a tanitás sem volt olyan könnyű velünk. orditozások, beszálgetések, nevetések zavarták meg az óra menetét. megannyi puskázás és egymásnak való súgás után itt állunk és ballagni készülünk a sok emlékkel együtt amit közösen szereztünk. szeretném mindenkinek megköszönni ezt a nyolc évet, hiszen feledhetetlen volt és szerintem nemcsak számunkra ugyanis majdnem teljesen biztos vagyok benne hogy azok akik vendégül láttak minket a többnapos progrmok során, igazán jól megjegyezték a szecsői általános iskolát. Komolyra fordítva a szót szeretnek külön köszönetet mondani a szúlőknek akik nélkül most nem lennénk ott ahol, és t ermészetesen szeretném megköszönni és egyben elnézését kérni tanárainknak. nagyon szépen köszönjük hogy elviseltek minket, támogattak és hogy megkaptuk a kettest. remélhetőleg a nyári szünet alatt sikerül minket kipihenni és mégegyszer nagyon szépen köszönjük

(ereceti verzio és a napokban igyekszem feltenni a szerkesztettet is)