Kate's Son

VII

bruhh, ne haragudjatok tudom hogy több mint egy hónapja nem volt új rész, ami nem megszokott tőlem, de alig van szabadidőm, és bármennyire is fáj, azt a kevéskát sem mindig szentelem az írásra
próbálok mostantól gyarkabban hozni a részeket, de nem ígérek semmit
írjátok majd meg, hogy hogyan tetszett a 7. rész, jó olvasást puszi 💕

--
Este 7 óra. Kateék még mindig nem mentek haza. Őszintén szólva, nem bánnam ha még maradnának. Úgy... Örökre?
Nem, félre ne értsetek, nem Kate miatt. Ő még mindig eléggé ellenszenves nekem, de nem is akarok róla túl sokat írni, mert nem érdemli meg, hiszen semmit sem tisztelek benne csak azt hogy világra hozta ezt a csodálatos gyereket. Egyébként, meg semmit, ugyanis szerintem nem kell tisztelnem azt, hogy minden egyes mozdulatával idegesíteni akar engem (ami sikerül is), mert bizony tudja jól hogy mivel tudja elszakítani nálam a cérnát.
--
-Oké, mostmár tényleg lejöhetnétek és ehetnétek valamit!-ez volt Kate orditása, vagyis az, ami felébresztett minket. Mivel álomba szenderültünk egymásmellett, kézenfogva. Nem volt a legkellemesebb ébresztő, ezért mikor kinyitottam a szemeimet majd kimerülten Lukera néztem, szerintem azt hitte szerencsétlen, hogy egy zombit lát ébredés után. Meglepett az, hogy Luke ezután a borzasztó ébresztő után nem fáradt volt, hanem dühös lett.
-Fogd már be!-ordított vissza idegesen anyjának. Furán ránéztem, hogy komolyan gondolta -e ezt, de ő most nem nézett vissza rám, csak elfordult, és betakarózott.
(((Hé, ki engedte meg hogy használja a takarómat?)))
Megdörzsöltem szemeimet, majd felkeltem és lementem apuékhoz.
Halkan leballagtam, és apámék zavarodott tekintetével találkoztam.
Kénytelen voltam magyarázkodni nekik, Luke nevében is. Jössz nekem eggyel, agyilag zokni.
-Ne haragudjatok amiért Luke ilyen mérgesen válaszolt, csak elaludtunk, és úgy látszik ébredés után nem a legvidámabb szokott lenni. Reggelente is ilyen, Kate?
-Igen, akkor sem szokott valami jókedvű lenni, de ez azért meglepett. Hagyjuk, mindenkinek vannak rosszabb pillanatai.-legyintett Kate, majd próbált úgy tenni mintha elfelejtette volna az egészet, és apámra mosolygott. Láttam a pillantásaiból, hogy otthon még ordibálni fog Lukeal, és ez fájt nekem. Éreztem, mindig is éreztem hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a nővel. Mi lehet a titka?
-Rendben, hát akkor... Én visszamegyek.-pördültem meg, és a lépcső felé vettem az irányt, de Kate félbeszakította filmbeillő jelenetemet.
-Nem eszel?
-Nem vagyok éhes, köszönöm.
Mostmár végre felszaladhattam, és visszafeküdhettem Luke mellé.
-Nagyon haragszik rám?-kérdezte Luke rekedtes hangon.
-Szokott otthon ordibálni veled, vagy esetleg valahogy máshogy leszídni, mikor valami nem tetszik neki?-kérdeztem vissza én is.
-Válaszolj már kérlek.
-Tehát igen. Oké, Luke, nem szeretnélek megijeszteni, vagy valami, de érzem, hogy ezt a 'bántalmazási módszert' akkor is fogja alkalmazni, mikor hazamentek.
-Ha arra gondolsz, nem szokott megverni.
-Nem gondoltam ilyesmire, csak szóltam hogy lesz egy kisebb-nagyobb megleckéztetés.
Ekkor Luke nagyot sóhajtott. Ebből a sóhajtásból, némi dühösség, félelem, aggodalom és szomorúság hallatszott. Nem tudom mi történik a Hemmings családban, de nagyon szeretném megtudni, mert túlságosan szeretem Lukeot ahhoz, hogy ne segítsek neki, és túlságosan utálom Katet ahhoz, hogy csöndben végignézzem ezt az egészet.
Remélem, hogy tévedek, és beképzelem magamnak azt, hogy Kate valami pszichopata, mert nagyon is féltem Lukeot mindentől és mindenkitől.