Utálok így ébredni . A fejem szét akkar szakadni . Az se segít rajta hogy pár órával ezelőtt akkora pofont adtam David-nek.. abban is én húztam a rövidebbet. Mégis hogy tehete ezt velem ? Én nem vagyok valami mihaszna kis rizs bábu akivel azt tesz amit akar . Nem érdekel engem már sem a pénz se más . Ahogy képes leszek egyedül járni eltűnők innen .. Megkeresem máshogy is azt a pénzt . Nem fogok egy olyan fa..fej embernek dolgozni akinek nem számít mások éppsége. Utálom ezt az embert szívből utálom ..
- Jobban érzed magad ?!- hallottam meg közvetlenül magam mellől a hangját.
- Hagyj békén... - kusztam nehezen arébb az ágyon..
- Eric .. értsd meg hogy miért tettem azt amit tettem ..- kapott utánam majd magához húzott.
- Azonnal engedj el .. amint lábra tudok állni elmegyek ebből a pokolból..- próbáltam kiszabadulni szorításából.. sokkal gyengébb vagyok persze hogy nem sikerül.
- Nem fogod kitenni innen a szép kis lábad ..- húzott még közelebb magához .. utálom .. legalább annyi erőm lehetne hogy jól tökön basz.m.. farok..
- Kurvára nincsen jogod megmondani hogy mit tegyek . A saját életemért én felelek senki más.. utálom ezt a helyet .. téged meg még jobban ..- ütöttem mellkasára..
- Nem fogsz innen elmenni.. ha kell az ágyhoz kötözlek de innen ki nem teszed a lábad..- fogott arcomra majd maga felé fordította .. mégis mi a fenét képzel.
- Azonnal engedj el a mocskos kezedel ..- kezdtem újabb rángattozásba mire egy pofon csattant arcomon.
- Hogy merész..- ajkamra hajolt.. mégis mi a fenét gondol? Ezt nem teheti egy másik emberrel.. ehhez senkinek nincsen joga..
YOU ARE READING
° Among our flowers °
FanfictionCsak úgy bele rohantam . Mai napig nem értem hogy a fenében nem vettem észre .. Hiszem azért több mint egy kétméteres óriási medvéről beszélünk .. Utunk eme kellemes találkozás után össze fonódott , melyet én kezdetben mindennél jobban szét akkarta...
