16.

374 25 1
                                    



- Biztos hogy itt van az a ház ami mellett elmentünk amikor jöttünk..- egyre nehezebben tudom tartani David súlyát.. ilyenkor azért enyhe hátrány hogy az egész testét izom fedi..
- Itt jobbra..- most nem vagyok abban a helyzetben hogy megkérdőjelezem azt amit mond vagy ellenkezek vele . Nagyon remélem hogy tényleg erre kell menni.. Negyedóránál tovább már nem igazán fogom bírni.
- Mindjárt..ott..- szorított erősebben vállamra.
- Ott a ház! Bírd ki még egy kicsit, kérlek..- néztem rá aggódva.
- Végre .. láthatam..ezt az arcodat.. - ezt most megse hallottam biztosan félre beszél már a vér veszteség miatt. Nehezen sikerült végül eljutni a házhoz a bejutással volt népi probléma de megoldottam.. Rohadó hús szaga járta végig a házat, a szoba bal felében a székhez kötve volt egy hulla.. Valaki direkt kivéreztetett.. ez egyszerűen kegyetlen és gusztustalan.
- Biztosan van valahol elsősegély doboz képes vagy egyedül a hálóba menni ?- hajoltam közelebb hozzá.
- Megoldom..- lehelt csókot homlokomra.. annyira jól esett ez az apró gesztus.. Mi a fenét gondoltam már megint..

..

- Tudom hogy fáj de bírd ki még egy kicsit..- egyáltalán érez ez az ember valamit.. az arca ugyanúgy egyhangú semmilyen érzelemet nem lehet látni rajta.. Hogyan képes valaki ilyen szinten visszafogni az érzelmeit..
- Rendben a sebet ahogy tudtam ellátam.. most emeld fel a kezedet hogy körbe tudjam tekerni. - nem vagyok orvos tehát nem tudom hogy jól csináltam e. Viszont a semmitől ez is jobb legalább már nem vérzik.
- Inkább ne.. - húzódott arrébb. Már megint mi a baja .
- Hadd fejezem be.. most komolyan olyan vagy mint egy félős kisgyerek..- térdeltem felé..
- Tudod csak bele gondoltam abba hogy a szendvics amit nem olyan régen készítettél hogyan is végezte. - nem vagyok jó a konyhába ezt én is tudom de azért ez nem volt szép.
- Mi van akkor ha úgy végzed? Örülj annak hogy foglalkozom veled.. amúgy is mindig hozzám érsz amit nem bírok..- húztam meg jobban a kötszert.
- Így lenne ? - simitott szabad kezével alfelemre.
- Mégis mi a fenét csinálsz..- próbáltam arrébb térdelni.
- Felmérem a terepet.. még mindig ugyan olyan kemény és kerek.- markolt erősen fenekembe.
- Ahh..- ez nem olyan nyögés volt egyszerűen.. meglepődtem..
- Hmm .. - kapott hirtelen kezem után majd megcserélte helyzetünket.


° Among our flowers °Où les histoires vivent. Découvrez maintenant