Mᴇsᴛᴇʀᴇᴍ Lᴀ́ɴʏᴀ -befejezett-

1.

A történet nem erősen kapcsolódik a Boruto animéhez, így jó pár karakter nem jelenik meg, vagy olyan karakterekkel találkozhatsz, akik már a Naruto széria alatt eltávoztak. És olyan stílusban íródik a könyv, mint az Így jártam anyátokkal  című sorozat. 

Uzumaki Boruto:

A két gyermekemet egymás mellé ültettem, mindketten kíváncsian kémlelnek engem. Mióta beszélni tudnak, azóta zaklatnak minket, hogy meséljük el, hogy hogyan kezdtünk el járni. Saruto és Sanada ikrek, 17 évesek.

- Apa, ne csigázz minket. Kezd már el! – nyafogott a lányom. Megmondjam az őszintét, hogy nem gondoltam volna, hogy gyermekeim is lesznek. Már értem mit érezhetett apa, mikor megszülettem.

- 16 évesen jöttem vissza a faluba onnan kezdődik a történet...

__

Sasuke-san mellett léptem be újra Konoha területére. Három év újra itthon, nagyon hiányzott a családom és a barátaim is. De legjobban családom, mikor átléptük a kaput az egyetlen testvérem a nyakamba ugrott és szorosan átölelt. Eltoltam magamtól, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Iszonyosan megváltozott, persze jó értelemben, megnőtt, a haja a derekáig ért, a rózsaszín szoknya és a fekete zoknit felváltotta a sima fekete nadrág. Viszont a citromsárga pulcsija és a világos kék pólója megmaradt. ~Na, jó, odakel figyelnem a húgomra.~ Sasuke-san gyors elköszönt, nem is csodálom, hiszen neki is ott van a családja. A szüleim is üdvözöltek, az apai nagyapám sem volt rest, hatalmas örömmel fogadt. Kushina nagyi és Minato nagyapa sajnos nem tudtak itt lenni, elutaztak. Elvileg holnap már itthon lesznek. Miközben haza felé tartottunk Hima állandóan kérdezgetett: Mi volt? Milyen edzésekben részesültem?

- Apa, nem lehetne felpörgetni az eseményeket? – zsörtölődött Saruto, körbe fonta karjait és unottan kémlelt. Halványan elmosolyodtam.

- Ti akartátok a legelejéről hallani a sztorit. Ott hagytam abba...

Amint beléptem a házba, ahol 13 évig éltem, nem változott semmi sem. Nem is csodálkozok rajta, nem hittem volna, hogy a szüleim újra nagy felújításba kezdtek volna. Apával megterítettük az asztalt , anya Takoyakit és Curryt készített. Annyira hiányzott anya főztje.

- Apa, akkor majd edzel velem? – apa a húgomra nézett, majd elmosolyodott. Amit apa válaszolt ledöbbentem.

- Persze, hiszen megígértem. – apu elmosolyodott majd összekócolta a haját. ~Mikor változott meg ennyire? De nagyon jó érzés!~ Himawarinak az arcán hatalmas vigyor jelent meg, majd átölelte az apánkat.

Láttam a gyermekeim arcán, hogy rohadtul nem érdeklik a történet ez a része, de én fontosnak tartottam ezt a fejezetet az életemnek.

~Holnap mindenképpen muszáj találkoznom a barátaimmal, meg a családom többi részével is!~

­­­­­Nem tudom mennyire tetszik nektek ez az Így jártam anyátokkal feeling. Mivel még nincs ötletem, hogy zárjam le a Karma című könyvemet, így gondoltam előbb publikálom. Remélem tetszett! 

~Kamilla