Mᴇsᴛᴇʀᴇᴍ Lᴀ́ɴʏᴀ -befejezett-

7.

Uzumaki Boruto:

Mióta Sarada megcsókolt egy hét telt el, azóta kerüljük egymást és egyáltalán nem beszélgetünk egymással. Annyira feszült köztünk a hangulat, hogy ezt a többiek is észrevették és állandóan kérdezgetnek, hogy mi történt köztünk. Otthon vagyok, egy nem vagyok képes kilépni az utcára ebben a hőségben, kettő nem szeretnék összefutni az Uchiha lánnyal. Attól függetlenül, hogy bejön Sara, nem igen szeretnék vele mostanában összefutni. Anyával és Himawarival beszélgettünk a konyhában, miközben jeges teát iszogattunk. Végre máshol járt az agyam, így könnyen kitudtam kapcsolódni, anya felhozott régi kiskori emlékek, amiről már rég megfeledkeztünk. Nem sokkal később valaki csengetett, Hima felállt és az ajtóhoz rohant.

- Szia Sarada, miújság? – hallottam azt a nevet, amit nem akartam. Mikor anya meglátta az arcomat elmosolyodott.

- Szia Hima, Boruto itthon van? – most Sarada hangja olyan más volt, vagyis a hangja. Végül Hima, bekísérte a lányt. – Bocsánat, hogy zavarok, de Boruto tudnánk beszélni? – bólintottam, majd kimentünk a levegőre persze árnyékba annyira nem bolondultunk meg, hogy tűző napra menjünk.

- Gondolom, hogy a csókról akarsz velem beszélni. – a cipőm segítségével elkezdtem a földbe lyukat vájni, hogy csökkentsem az idegességemet.

- Várjuk apu, te ilyen voltál? Mi nem így ismerünk! – a lányom némileg ledöbbent. Hát igen a szerelem fura dolgokra képes.

- Hát igen, fura dolog mi? – elnevettem magam, majd ott folytattam a történetünket ahol abba hagytam.

Ahogy kiejtettem a „csók" szót a számon újra hatalmas csönd telepedett ránk. ~Pont ezt akartam elkerülni.~ Saradara néztem és bólintott, megigazgatta piros szemüvegjét és megköszörülte a torkát.

- Figyelj, már egy ideje szerettem volna beszélni, arról. A csók nagyon jó volt, de valami megváltozott bennem. Nem is értem magam. – fekete tincseit összeborzolta és a füvet kezdte bámulni.

Én sem néztem a lányra, a végén olyan lenne az arcom, mint a paradicsom, de egy idő után muszáj lesz. ~Remélem, anyuék nem hallgatóznak, bár kitelik tőlük. De mit gondolhat a lány rólam? Korai lenne rákérdezni?~ Sarada láthatta, hogy brutál mód foroghatnak bennem a kereket, mert halkan felnevetett és megpöckölte a homlokomat így hamar észhez tértem.

- Konkrétan hallom, ahogy beindultak a fogaskerekeid! – még egy kis ideig beszélgettünk, de semmi komolyabb téma nem ütötte fel a fejét. Csak annyi, hogy adjak neki egy kis időt, amit totálisan meg is értettem. Gondolom, csak a csók miatt érezhet valamit irántam, még nekem is egy új érzés. ~Talán kellene apával erről beszélgetnem, végtére is felesége van és két gyereke. Tudhat valamit, vagy nem? Akkor most vagy soha!~ Beugrottam a házba, hogy elköszönjek anyuéktól és rohantam is apámhoz, jobban belegondolva még egyáltalán nem beszéltem csajokról apának! Hogy kéne elkezdeni?

Mire megvolt, hogy mit szeretnék mondani apának addigra megérkeztem az ajtó elé. ~Remélem, itt fogom találni!~ Bekopogtam semmi válasz, csak a csend. ~Kösz apa, de tényleg! Akkor majd később!~ Mikor haza értem lefürödtem és bedobtam magam az ágyba, ha minden kötél szakad, akkor is beszélnem kell apával! 

~Kamilla