Úgy látszik, hogy a wattpad és a laptopom összeesküszik ellenem. Egyszer leáll a laptop, másodjára wattpad 10-szer kidob ( el sem indul) Egyszóval elvagyok átkozva. Főleg erről a rohadt meleg időről ne is beszéljünk :D Ti hogy bírjátok ezt az undorító hőséget?
Uzumaki Boruto:
A Villám Burgerbe nem beszéltem az Uchiha lánnyal, amit nehezményezett. Ha meg is szólaltam az ablakon nézett ki, vagy sokkal hangosabban felsóhajtott. ~Mi lelte ezt a lányt?~ Reggel mikor találkoztunk teljesen jó kedvű volt, most olyan, mintha halálomat kívánná. Nagyon jól ismerem Saradat, így már a pillantásából letudom szűrni, hogy van valami. Vagy rettentően mérges, és valakit megakar verni.
- Tessék, anya ilyen volt? Nem így ismertük meg! – döbbent le Sanada. A két gyerek között van legalább 4 perc van, de Saruto kifejezetten követeli a tesójától, hogy hívja bátyjának. Mivel a lányom olyan, mint a feleségem, így egy pofonnal szokott válaszolni. Nem válaszoltam, így folytattam tovább történetet.
Az Uchiha lánnyal még mindig nem beszéltem, szerintem úgy vágna kupán, hogy itt halnék meg. Mintha azon gondolkozna, hogy hogyan tudna megölni és elrejteni a holttestemet. ~Ezek szerint Sarada még félelmetesebb lett! Jobban belegondolva, ha húgom és Sarada barátok, akkor mennyi mindent vehetett át a három év alatt? A saját testvéremtől is lassan félnem kell!~
- Nii-chan, miért nem beszélgetsz Saradaval? – húgom az asztalra könyökölt és iszonyatosan furcsa mosoly jelent meg az ajkán. A tesómra néztem és egy gyilkos tekintetett mértem rá (vagyis szerintem). Megforgattam szemeit és belekortyoltam az üdítőmbe, és egy picit a lányra néztem. ~Nyugodj már le te idióta barom! Muszáj lesz Saradaval beszélgetnem, akkor is, ha baromságokat fogok mondani!~
Sarada, Shikadai és Iwabe éppen vitatkoztak, mivel Himaval beszélgettem emiatt nem nagyon értettem, hogy miről szólhat a vita. Szerencsére végre megértettem, majd jó magam is csatlakoztam, ennek a vita hatására kettesbe beszélgethettem a csapattársammal.
- Oh, igen elfelejtettem megkérdezni, hogy mi lett a 7-es csapat sorsa?
- Miután elmentél pár napra rá, kaptunk egy pót tagot. – miközben a lány csapattársam mesélt egyre idegesebb lett, még Mitsuki is. Az a Mitsuki, aki mindig olyan félelmetesen nyugodt személy. Kérdőn a testvéremre néztem, hát tud valamit. Mert ha Saradan múlik, nem fogok semmit sem megtudni.
- Nagai Masatonak hívják, a világ legidegesítőbb embere, még rajtad is túl tesz. Miatta ment le a csapat értékelését, annyira öntelt azt hiszi, hogy övé a világ. Idegesítő egy ember. – akkor apa nagyon jól tudott választani. Nem akarok tovább kérdést feltenni, mert akkor itt és most áshatnám a síromat. a srácokkal jó darabig elvoltunk, annyira hiányzott már ez az érzés, hogy az hihetetlen.
A húgom elment edzésre hivatkozva, nem sokkal később Inojin is. Én is elköszöntem a többiektől, már kint voltam az utcán, de valaki jó erősen megragadta karomat. Hátra fordultam amennyire csak tudtam és akkor láttam meg Sara dühös arcát.
- Mi van veled ember? Reggel még nem volt semmi bajod! – az elején csakis haragot láttam szemeibe, most valamennyire lenyugodott. ~Mondjam azt neki, hogy lehet, hogy beléd zúgtam? Itt vágna kupán.~
- Hát tudod, hozzá kell szoknom, hogy újra itt lehetek. – az idegesség hatására megvakartam a tarkómat. Az Uchiha megvonta a vállát majd visszament az étterembe.
Céltalanul sétálgattam az utcán, mikor belebotlottam valakibe. A földre estem, összeszedtem magamat, felálltam és bocsánatot kértem. Mikor jobban megnéztem a két személyt akkor láttam meg, Kakashi-senseit és Gai-senseit. Mikor jobban megnéztem a két felnőttet akkor láttam, hogy Kakashi-sensei zsebéből kilóg az Icha Icha. Gai mellém gurult és konkrétan megszorított, ami szerintem ölelés akart lenni. Gai-senseit nem annyira ismerem, mint Kakashit, de nagy ritkán tud szórakoztató is lenni. Egy ideig még beszélgettünk, majd mentek a saját dolgukra. Nem volt semmilyen dolgom így haza mentem.
- Megjöttem! – amint megszólaltam a Hima elém ugrott, ma már a harmadik halál közeli élményem. – Jesszusom Hima! ~Mennyi ideig lehettem távol, hogy ilyen gyorsan haza?~
- Na, végre elhívtad randizni? – egyre jobban beletolakodott az aurámba. ~Mi van ezzel a lánnyal?~ Nem válaszoltam, csak a szobám felé vettem az irányt. – Úgy sem fogod megúszni nii-chan! – kiáltott utánam. ~Miért változott meg ennyire a húgom? Miattam, vagy más valaki miatt? Nem ilyen volt!~ Ledőltem az ágyba és a plafont kezdtem el bámulni. ~Most tényleg szerelmet érzek Sarada iránt, vagy olyan rég láttam őt, hogy az érzéseim kesze-kuszák?
~Kamilla
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Mᴇsᴛᴇʀᴇᴍ Lᴀ́ɴʏᴀ -befejezett-
Фанфик"A két gyermekemet egymás mellé ültettem, mindketten kíváncsian kémlelnek engem. Mióta beszélni tudnak, azzal zaklatnak minket, hogy meséljük el, hogy hogyan kezdtünk el járni."
