Mᴇsᴛᴇʀᴇᴍ Lᴀ́ɴʏᴀ -befejezett-

6.

Elég régen volt rész, ne haragudjatok, de olyan meleg van, hogy kedvem támad néha kiugrani az ablakon xd. No mindegy, jó olvasást!

Uzumaki Boruto:

Lassan vége a nyári hónapoknak, de még mindig rohadt nagy meleg tombolt. Lesz ma egy küldetés, de öngyilkosság lenne kimenni az utcára, de akkor is muszáj! A nagy meleg ellenére a szokásos dzsekimet otthon hagytam előbb halok meg, minthogy ilyen melegben kabátba legyek. Ezért csak a fehér pólómba hagytam el a jól hűtött házat, nem kellett sok idő, hogy patakokba folyjon rólam izzadság. Lassan azon gondolkodok, hogy leugrok egy szakadékról. Amint a kapuhoz értem megpillantottam az Uchiha lányt, egy hónapja itthon vagyok, és azóta erősödik bennem az Sarada iránti szeretetem. Vettem egy mély levegőt és a lány mellé léptem, köszöntünk egymásnak.

Megtudtam, hogy Mitsuki egy másik küldetésen van, így csak ketten leszünk. ~Komolyan? Mindjárt elájulok!~ Saradaval együtt mentünk fel az apám irodája fele, nem beszélgettünk csendben egymás mellett sétáltunk. Annyit vettem észre, hogy valaki bámul, a lányra szegeztem a tekintetem, aki gyorsan el is kapta szemeit. ~Akkor ő figyelt?~ Végre az iroda ajtaja elé értünk, kopogtam és hamarosan jött a válasz. Beléptünk mindketten, apa és Shikamaru-san beszélgettek. Amint megláttak befejezték, és a Hetedik elmondta mi lesz a küldetésünk. Valami fontos ember gyerekére kell vigyáznunk, remélem nem fogja felcseszni az agyamat. Pár perccel később valaki kopogtatott, megfordultunk és egy apa és fia dout pillantottunk meg. A két ember iszonyatosan hasonlítottak egymásra. Bemutatkoztunk egymásnak, a gyerek olyan 4-5 éves lehetett. ~Nehéz dolgunk lesz, már előre tudom!~ Saradara néztem, akitől egy kétségbeesett pillantást kaptam. Na, most jön a nagy szerencsém, hogy van egy testvérem, mondjuk csak két év van köztünk.

- Kezdem unni a történetet, gyerünk, apa pörgesd fel az eseményeket! – Saruto felpattant a kanapéról, mázlimra Sanada gyorsan reagált, vissza ültette a kanapéra. Saruto mérgesen karba fonta karjait s megforgatta kék szemeit.

Váltottunk pár szót a gyerek apjával, majd most hármasban hagytuk el a Hokage irodáját. Ez a gyerek tele van energiával, elfutott. Utána futottam, szerencse nem járt messze így hamar elkaptam a lurkót. Sarada is utol ért minket.

- Ilyen melegben futkározzak egy gyerek után? Nekem biztos nem lesz! – a lány felhorkantott és megfogta Ren kezét. Elmosolyodtam a látványon és kiléptünk a forróságban, utálom a nyarat!

Egyszer csak Ren meglökött minket, először az Uchiha lány esett el utána én, a lányra estem. Gyors észbe kaptam, a karom segítségével megemeltem magam, és emiatt a tett miatt iszonyatosan közel voltam a lány ajkaihoz. ~Csak nyugodj le Uzumaki, csak nyugi!~ Feltápászkodtam és felsegítettem a lányt, megfogtam kölyköt, hogy el ne fusson.

Saradaval összedobtunk egy kis pénzt és vettünk Rennek fagylaltot, nekem tuti, hogy nem lesz gyerekem. A gyerek végre megállt, így mi is. Az Uchiha lányra néztem, akinek az arcára ijedtség jelent meg. Össze-vissza nézelődött, majd annyit észlelte, hogy a két kezét az arcomra tette és egyre jobban közeledett ajkaival. ~Megakar csókolni? Álmodok, vagy csak napszúrást kaptam?~ Nem kellett sokáig várnom, hogy végre megtörténjen. El sem hiszen, Sarada megcsókolt! Most tuti biztos, hogy álmodok! Végül viszonoztam a tettét, nem tudom, hogy meddig állhattunk így, csak arra lettünk figyelmesek, hogy Ren hisztizett. ~Komolyan Ren? Életem legszebb napját tette tönkre!~

Végül Rent visszavittük az édesapjának, Toma-sannak (mert így hívják az apát) kérdezgetett minket, hogy jó volt-e a gyereke. Saradaval összenéztünk és akkorát hazudtunk, mint a ház. Kellett ez, muszáj volt. Haza kísértem Saradat, de egymásra sem néztünk, és megint nem beszélgettünk. Kérdések hada keringett a fejembe, annyira össze vagyok zavarodva. ~Miért csókolt meg? Mit láthatott?~  

~Kamilla