Egyetlen Álmaim

A lépcsőház

Új házba költöztünk. Apa,anya,bátyám és én persze. Teljesen új volt az egész..hosszú  folyosók,nagy lépcső sorok. Viszont valamit furcsáltam. Volt egy sírból állított sor a mi lakás ajtónk mellett. Gondoltuk megemlékezés valamelyik lakó számára.
Elmentem egyedül körbe nézni a nagy lépcsőházba ugyanis a hosszú folyosói miatt képekkel,díszekkel volt tele. Találtam egy kis fémszerű dolgot. Nemtudtam mi az igazából,de ahogy megfogtam,megégetett ezért eldobtam és mintha mi sem lett volna vissza mentem a családomhoz. Késöbb beszámoltam nekik erről..
Eljött az este. Bátyámmal kimentem a házból mikor egyre több fura dolgot kezdtem el látni. Az a tárgy elvolt átkozva. Szellemeket láttam és teljesen bepánikoltam. Nem hitte el nekem,hogy ez igaz,csak kinevetett. Aztán megláttuk az őröket a folyosón. Fekete ruha,szakadt cipő és..a fejük..vérző,nagy fogak,hatalmas szemek..mint a patkányok,nem is tudom,patkány emberek? Azonnal vissza rohantam a lakásba bátyámat hátra hagyva. Vagyis azthittem jön utánam,de nem. Azok a fura patkány szerű szarok bántották őt ami miatt kórházba is került. Anyámnak beszámoltam mindenről..ezért elmentünk a testvéremhez meglátogatni aki teljesen traumatizálva volt. Én is korházba kerültem volna a pánik rohamjaim miatt amik ezek múltán kialakult,de nem akartam. Semmibe akartam venni az egészet. Nos..mikor a kórház folyosóján sétaltunk,megláttunk egy fekete hatalmas nagy alakot. Megfogtam anyám kezét és sírva mondtam neki,hogy szeretlek és biztosan meghalunk. Anya csak annyit mondott,hogy ez mindd az én hibám és nemtudja tud e már szeretni engem. Elnémultam,elengedtem anyám és mentem a fekete alak után. Ami oda vezetett a házunkhoz..az ajtónk melletti sírokhoz. Leültem eléjük középre és csak néztem őket. Volt 64,65,66 számú sír. A fekete alak csak állt a 66-os nál. Végül elé léptem és az berántott magával a korom fekete sírok közé.