Szex a fürdőben...

15.

-Jólvan, akkor mit vegyünk fel? - beszélek magamhoz, tudjátok, csak a szokásos. - Azért Sebastiant is meg kellene egyszer verni... Hétre érted megyek, elmegyünk inni. - mélyítem el a hangomat. - Kösz. Ennél lehettél volna kicsit konkrétabb. - mondom miközben felkapom a telefonomat és megcsörgetem a fiút.

-Mondd Ella, siess!

-Mit vegyek fel?

-Tessék? - krdez vissza meghökkenve és látom magam előtt ahogy megtorpant.

-Mit vegyek fel? Mivel csak annyit mondtál, hogy elmegyünk inni. Hova? Milyen helyre? Ne legyen nagyon drága, mert jelenleg kissé csóró vagyok.

-Ella, Ella, Ella. Valami bulizósat vegyél fel, kocsmába megyünk, bár engem az sem zavarna ha nem lenne rajtad semmi. - teszi hozzá elgondolkodva.

-Valahogy gondoltam, de most hogy mondod... Lehet nem veszek fehérneműt hátha kifogok valami rendes pasit.

-Tudod eleve egy olyannal fogsz érkezni.

-Oh de kedves vagy! leszerveztél nekem egy randit az egyik haveroddal? - érzékenyítem el a hangom.

-Haha! Nagyo vicces vagy. De most komolyan mennem kell. Mindjárt otthon vagyok. Átöltözöm aztán megyek érted. Állj készen, őrült éjszakánk lesz.

-Ha én ott leszek akkor már biztos.

-Néha nem értem miért vagy ilyen magabiztos...

-Aztán magad elé képzelsz, hát igen, ez van. - fejezem be a mondatát.

-Ella le foglak tenni!

-Csak tessék, a képemtől nem szabadulsz!

-Simán lehet, hogy nem megyek el érted.

-Akkor majd meglátogatlak én.

-Elmegyek...

-Ennyitől?

-Otthonról. - fejezi be.

-Akkor maradok Marknal. - mondom miközben megszólal a csengő, ezért elindulok ajtót nyitni.

-Ez fájt.

-Tudod azért ő sem rossz.

-De nem olyan jó mint én.

-Hááát...igazad van. Jobb.

-Hah. - nevet fel - Te kisördög!

-Kapok büntetést? - mondom egyszerre azzal, hogy kinyitom az ajtót.

-Meglátjuk. - válaszolja azonban nem tudok vele foglalkozni, ugyanis az ajtóban ott áll a nevetését visszafojtó barátnőm mögötte pedig Jack.

Aki jelenleg felvont szemöldökkel néz a szemembe. Nem tudom elkapni a tekintetemet, mintha kényszerítenének rá, hogy elvesszek a szemében.

-Ella! Ella ott vagy még? - hallom a telefonból amit valamikor leengedtem a fülemtől.

-Igen, bocsi. - mondom lassan miközben hátrébb állok, hogy be tudjanak jönni.

-Minden rendben?

-Igen, persze. Leteszlek jó, készülődöm.

-Jólvan. Nemsokára ott vagyok érted!

-Rendben, szia! - teszem le meg sem várva, hogy válaszoljon.

-Hova mész? - néz rám pajkos mosollyal Amy.

-Bulizni.

-Hova?

-Nem tudom.

-És kivel?

-Sebastiannal.

-Uuuuu, hogy hogy? És hogy lehet hogy eddig még alig hallottam valamit arról a pasiról. Sőt! Semmit! Láttad már hogy néz ki? - pörög fel teljesen barátnőm.

-Egy párszor. - vágom rá.

-Wow! Hányszr feküdtél le vele? - csodálkozik el. Nah igen! Nem szoktam neki az egyéjszakásaimról beszélni, meg hát, a két fiúról sem. Szóval nem tud semmit.

-Khm! - köszörüli meg a torkát Jack zavartan mire mindketten felé kapjuk a fejünket.

-Uh bocsi drágám! - vigyorodik el Amy. - Érezd jól magad El! Megyek veszek egy zuhanyt! Puszi! - ölel meg majd már el is tűnik.

-Öhm..akkor én most...megyek. - mondom zavartan és visszamegyek a szobámba.

Körülbelül 5 perc keresgélés után megtalálom a felsőt amit keresek.

-Nah végre! - kiáltok fel boldogan és felrángatom magamra, majd elkezdem felhúzni a cipzárt, de természetesen vagyok annyira szerencsétlen, hogy beragad. - Basszameg! - rángatom.

Amint meghallom nyikordulni az ajtót boldogan kapom fel a fejem.

-Segítenél felhúzni a cipzárt, természetesen beragadt! Most, hogy rohannom kellene... Nem is én lennék. - mondom miközben elkezdek a szekrényembe kotorászni, hogy megtaláljam az övtáskám. - Nah, légyszi segíts már! - mondom türelmetlenül.

Nem sokkal később érzem ahogy elkezdi feljebbhúzni a cipzárt miközben megcsap Jack illata. Shit! Azt hittem Amy az... Egész gyorsan megoldja a problémát miközben én nem mozdulok, szinte levegőt is alig tudok venni. Amikor végez elhúzza a kezét de pont úgy, hogy hozzáér egy ponton a bőrömhöz. Akár tudatos, akár nem, végigfut a testemen a borzongás és szinte biztos vagyok benne, hogy ez neki is feltűnt. Basszameg!

-Köszönöm. - lehelem miközben megfordulok. Szembetalálom magam azzal az elképesztő szempárral ami most úgy tanulmányozza az arcomat mintha sosem látta volna. Ami valamilyen szinten igaz, hiszen ilyen közelről, egyhelyben nem igazán látott még. Túl közel volt. Ha akartam volna, márpedig nagyon is akartam, csupán pár mozdulat és beletúrhattam volna a szőke hajába, ami nem sokat változott reggel óta. Ugyanolyan kócosan meredezett mindenfelé. A szája enyhén szétnyílt, én pedig képtelen voltam levenni róla a tekintetem. A rószaszín árnyalatában fürdőzött miközben szinte könyörgött nekem, hogy hajoljak oda és kóstoljam meg. A fejemből minden más gondolat eltűnt, csak a szája lebegett a szemem előtt, amely olyan világokba repített engem ahova az emberek oly szívesen járnak. Szétnyílt ajkai közül elővillantak hófehér fogai és csodákra képes nyelve miközben óvatosan megnedvesítette száját. Éreztem ahogy testem minden egyes porcikája arra vágyott, hogy most azonnal tegyen magáévá, teljesen mindegy hol és hogyan, csak csinálja. AMikor visszavezettem a szeméhez a tekintetem ugyanezt láttam tükröződni.

Azonban egyikünk sem mozdult...

Elviselhetetlen hanggal kúszott be ebbe az érzelmekkel teli csendbe a csengőnk hangja. Majd Amyé.

-Ella megjött a jóképű lovagod! - kiáltotta fel.

Elkaptam a tekintetem, mert tudtam hogyha egy másodperccel is tovább bámulom nem leszek képes ellenállni. Goyrsan felkaptam az övtáskát és kiviharzottam a szobából, le a lépcsőn.

-Szia Seb! - köszöntem mosolyogva az ajtóban álló Seabstiannak aki mint mindig most is remekül festett. Egy egyszerű fekete farmert viselt, amibe félig volt csak betűrve a pálmafás ing aminek a teteje nem volt begombolva. Észveszejtően nézett ki.

-Szia! - villantotta rám ragadozómosolyát.

-Jó szórakozást nektek! - mosolygott ránk Amy miután felvettem a cipőmet.

-Ti is érezzétek jól magatokat! - viszonozta mosolyát Seb amikor megpillantotta a lépcsőn lejövő Jacket. Én eközben mindenhova néztem csak rájuk nem.

-Majd jövök! Puszi! - mondtam miközben kisiettem a házból. Egyenest Sebastain kocsijához ahova meg sem várva őt beszálltam.

-Ennyire sietős? - szállt be nevetve ám amikor rámnézett rögtön elhallgatott. - Tudok valahogy segíteni?

-Vigyél olyan helyre ahol felejteni tudok.

-Azt hiszem az menni fog. De előtte bekapunk valamit, különben nem leszünk túl jól. Rendben? - nézett rám miközben beindította a kocsit. Én bólintottam egy aprót, miközben néztem a távolodó házat, benne azzal a két emberrel akinek nem akartam a közelében lenni jeenleg, de közben mégis vágytam a társaságukra.

Fene vigye el ezeket a kettős érzéseket!

***

Csak a toppot nézzétek a képen...