Szex a fürdőben...

18.

Hosszú percekig csak nézzük egymást, nem tudom, hogy azért mert semelyikünk nem akarja megtörni ezt a pillanatot vagy még semelyikünk nem találta ki, hogy mit akar mondani. Igazából mindkét variáció lehetséges. Végül ő töri meg a csendet.

-Szóval...ő Sebastian? - kérdezi oldalra biccentett fejjel, mire fásultan bólintok egyet. - Honnan ismered?

-Nah látod ez egy vicces kérdés... - motyogom magam elé de a ház csendjében olyan mintha ordítanám.

-Miért?

-Vele és egy barátjával egy játékban ismerkedtem meg... Utána kezdtünk el összejárni.

-És mióta jársz vele?

-Nem járok vele. - vágom rá mintha magyarázkodnom kellene, ami miatt el is átkozom magamat egy párszor, eközben ő érdeklődve vonja fel a szemöldökét. 

-Nem?

-Nem. Ő csak egy barát...

-Elég érdekes kapcsolatod van a barátaiddal. - jegyzi meg féloldalas mosollyal.

-Csak a közeiekkel. - ha már úgyis megszégyenítem magam csináljuk jól, nem igaz?

-Óh szóval csak a közeliekkel. Értem. Amikor legközelebb átjön egy közeli barátod akasszatok ki valamit a kilincsre.

-Nem ígérek semmit.

-Hogy hogy Amy nem ismerte ezelőtt?

-Nem igazán beszéltem neki az egyéjszakásaimról...

-De ő nem egyéjszakás, nem igaz?

-Nem egészen. De akkor is bonyolult lenne elmagyarázni. Ezért sem szoktak idejönni. Ez egyszeri alkalom volt.

-Szóval nem találkozunk többet Sebastiannal.

-Hát hacsak nem iszom le magam a sárga földig akkor nem. - vágom rá talán túl nagy hévvel.

-Értem. Kár, szívesen megismertem volna, mondjuk amikor ruha van rajta.

-Nagyon vicces.

-Jólvan, sajnálom, ezt nem hagyhattam ki.

-De, egész egyszerűen kihagyhattad volna. - nem tudom mi ütött belém, de egyszerűen ideges lettem. - Azt hiszem megyek aludni.

-Ahj Ella, nem akartalak megbántani! Nem azért mondtam!

-Hagyjuk! - mondtam és felpattantam.

Csakhogy nem is én lettem volna ha nem esik le rólam közben a törölköző. Mondanom sem kell, hogy egy pillanat alatt alábbhagyott a lendületem. Lefagyva néztem Jackre aki közben szintén felkelt a fotelből, hogy megállítson, most azonban ő is döbbenten nézett rám. Az izmai befeszültek, a keze ökölben volt én pedig nem tudtam mit tegyek. Tudtam, hogy futnom kellene, hiszen ez volt a helyes, viszont a testem nem akart engedelmeskedni és továbbra is ott álltam. Minden vágyam volt, hogy valamelyikünk megmozduljon és átugorja a dohányzóasztalt. De semelyikünk nem moccant. Én próbáltam minden erőmmel visszafogni a képzeletemet, ugyanis elég sok mindent elindított bennem ahogyan engem nézett. Próbált uralkodni a tekintetén de az folyton elugrott az arcomról a testem többi része felé.

Nem tudom ő moccant előbb vagy én, vagy egyszerre volt de mindketten tettünk egy lépést a másik felé, majd mintha programozva lennék meg is álltunk. A fejemben ezerrel tódultak be az emlékek, eközben pedig Amy nevét skandáltam a fejemben és, hogy nem tehetem ezt vele. 

-Menned kéne... - suttogta, mire összerándultam. Látszott, hogy még jobban ökölbe szorítja a kezét.

nagy levegőt véve lehajoltam a törölközőért. Reménykedtem, hogyha adok időt neki visszatart, de nem történt meg. Magam köré tekertem az anyagot és elindultam a lépcső felé, ahogy egyre közelebb jutottam úgy gyorsultak a lépteim. A lépcsőn már futottam. Ahogy beértem a szobámba becsaptam az ajtót és nekidöntöttem a hátamat. Igyekeztem kiverni a fejemből az elmúlt percek képeit és azoknak szüleményeit. Nem sok sikerrel. Még mindig magam előtt láttam ahogy a nappalinkban áll, befeszült izmokkal és úgy néz rám mint ragadozó a prédára. És egek mennyire akartam az a préda lenni.

Amy! Nem tehetem ezt Amyvel! Továbbra sem.

Idegesen sóhajtottam egyet és a törölközőt a földhöz vágtam. Magamra rángattam egy pólót és egy fehérneműt majd bevetettem magamat az ágyba. 

***

Természetesen másnap reggel teljesen kialvatlanul keltem. Többek között ismételten az álmaim miatt... Kótyagosan megnéztem a telefonom majd egy pillanat alatt kipattant a szemem miután realizáltam hány óra van. Már régen a lovardában kéne legyek.

-Basszus! Basszus! Basszus! - rohanok az ajtóhoz. - Amy! - ordítok ki rajta.

-Mondd!

-Összedobsz nekem valami reggelit? Késésben vagyok. Miért nem keltettél??? - kiabálok még mindig ki miközben elkezdek öltözni. - Hol a fenébe van a farmerem? - dühöngök.

-Mármint erre... - akad el Jack a mondandójában. A fogamat szívva fordulok meg szép lassan. A természetesen nyitott ajtómban áll, kezében valóban a keresett ruhadarab. Ami ugyebár nem rajtam van. - gondoltál? - fejezte be egy pillanattal később az elkezdett mondatot, amihez az értelmezéséhez kellett egy pár pillanat nekem is. Valószínűleg most szállt ki a zuhanyzóból ugyanis a haja még vizes volt így nedves tincsei a szemébe lógtak. Nem csak az volt nedves...

-Igen. Köszi. - szólaltam meg végre, azonban mozdulni még mindig nem mozdultam.

-Bocsi, telefonáltam. Szóval...lemondtam a mai napodat ha nem gond. Azt hallottamdurva estéd volt. - hallatszott a lépcsőről Amy hangja mire ijedt tekintettel néztem Jackre aki rögtön kapcsolt és odadobta a farmert majd gyorsan behúzta az ajtót.

-Igen? - reagáltam kicsit késve barátnőm mondatára.

-Igen.

-Khm...és honnan veszed ezt?

-Nos több minden is árulkodik. Például az Instagrammod. Érdekes storykat raktál ki drágám. - mesélt nevetve én pedig ijedten rohantam az ajtóhoz.

-Mégis micsodát? - nyitottam ki.

-Nos, van ahol Sebastiannal táncolsz, mellesleg kicsit mérges vagyok, hogy nem meséltél még róla. - nézett rám megrovóan. - Úgyhogy ezt majd valamikor bepótoljuk. Aztán valami pultos srác is volt ott, látványnak ő sem utolsó egyébként. Meg különböző rövidebb felvétele. Ahogy isztok, a tömegről. Tudod amiket mi is szoktunk néha.

-Te jó isten! - fogtam a fejemet miközben az ajtófélfának dőltem.

-És ha ez nem lenne elég Jack mesélt. - nah erre felkaptam a fejemet.

-Igen?

-Uhum. - bólogatott vigyorogva.

-Mégis mit? - kérdeztem gyanakodva.

-Hát hogy rátok nyitott. meg azért a széthajigált ruháid is elég árulkodóak voltak. Meglett a farmerod?

-Igen. - bólintottam zavartan.

-Itt volt? Ez fura. AZ rémlett, hogy a fürdőben láttam. - nézett maga mögé.

-Nem. Itt volt. - fordultam meg mert nem tudtam volna a szemébe nézni.

-Ugye nem baj, hogy lemondtam a mai napodat? Szerintem Kate sem bánja, az utóbbi időben egyébként is sokszor több ideig bent voltál.

-Nem, persze. És köszönöm. - beszélek még mindig háttal neki miközben felöltözök végre, a hírt megtudva itthoni ruhába.

-Nincs mit! Nem tudod Jack bent van-e még a fürdőben?

-Nincs. -vágom rá túl gyorsan. - Mármint...hallottam az ajtónyitódást.

-Akkor jó, megyek megnézem öltözik-e még. - néz rám és kacsint egyet mire kényszeredetten elnevetem magam.

-De jó napom lesz. - suttogom magam elé miközben lebattyogok a lépcsőn.

Azt hiszem már nem is próbálok kifogásokat keresni, csak bocsánat🥺
Kivel mi újság, hogy vagytok?