𝐶𝑠𝑜́𝑘𝑜𝑙𝑗 𝑚𝑒𝑔, 𝑎𝑚𝑖𝑘𝑜𝑟 𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑠𝑧 //𝐶.𝐿. 𝑓𝑓.

𝑂𝑡𝑡𝑜

-Jó reggelt kincsem! Hogy aludtál? -köszönt reggel anya a konyhában.

Meglepetésemre olyan kipihent voltam, mint az utóbbi időben soha. Friss vagyok és jó kedvű. Szuper kombináció.

-Jól aludtam anya! -válaszolok neki mosolyogva, ahogy felé indulok és megölelem. -Szép napunk van!

-Szép bizony. -válaszol felhúzott szemöldökkel.

-Minden rendben van! -kezdek bele mielőtt aggodalmaskodna. -Jó a kedvem ma, ennyi! -nyugtatom.

Kikerülve őt elindulok a pulthoz és megkeresem a bögrémet. Öntök magamnak egy kis kávét, majd leülök az egyik bárszékre. Anya végig követ a tekintetével.

-Örülök, hogy jól érzed magad! -rápillantok, miközben ő felveszi és a szájához emeli a bögréjét. -Megkérdezhetem.....minek köszönhető ez a reggeli jó kedv? -kérdi és kortyol egyet a teájából.

Vagy inkább kinek.
Lenézek a bögrémre és gondolataim egyből visszaugranak az előző estére.

" -Charles? -írok vissza az ismeretlen számnak.

Kitől kapta meg a számom, és az üzenete miért vált ki-
Már írnám neki a sok kérdést mikor kapok egy újabb üzenetet.

-Igen, és mielőtt megkérdeznéd, Sebastian adta meg a számodat. -írja.
-Meg kell jegyeznem, nagy erőfeszítések árán!

Elolvasom az üzenetet és felnevetek.
Szegény pilóta.

-Mit ígértél meg neki? Ahogy ismerem hosszú távú alkuhoz vezethetett. -írok neki vissza egy mosollyal az arcomon.

Először azt hiszem nem fog válaszolni. 2 perc is eltelik mire megkapom a választ.

-Biztosítanom kellett arról, hogy a szándékaim tiszták!

És vajon azok? És én akarom, hogy azok legyenek?
A gondolataim kavarognak.
Újra beengedni valakit az életedbe -az életembe- nehéz. Kitárni a szívedet felé, megbízni benne, hogy utánna ez mind-

-E mellett azt kérte, hogy 3 hétig adakozzak egy általa választott szervezetnek. -írja tovább. -Megmondtam neki, hogy mostantól több évig adakozok nekik. Mindig is szerettem volna jóra fordítani a pénzt amit megkeresek.

A szavai megdobogtatják a szívemet.

-Nagyon figyelmes tőled. Mind ez csak egy telefonszámért! -mutatok rá a nyilvánvalóra.

-A te számodért! -a szívem most már kihagy egy ütemet. -A szervezet pedig közel áll ahhoz, amiben segíteni szeretnék másoknak is!

Is? Szóval ő is kötődik a témához?

-Későre jár. Nem zavarlak tovább! -kezdi el.
-És szeretnék veled holnap is beszélni. Persze csak ha nem bánod!

Olyan érzésem van, hogy amit válaszolok az sorsdöntő fordulatot hozna. Ebben a... nem is igazán tudom mi folyik köztünk?!
Viszont azt tudom, hogy sok év óta először érzek ilyen érzelmeket valaki iránt. A szívem sebesen ver a szavaitól és a szeme, a mosolya, mindig lehengerel. Szeretném megismerni, többet tudni róla.
Így hát azt válaszolom, hogy...

-Nem bánom, annak nagyon örülnék!

-Rendben. Akkor jó éjszakát Melody!