Már egy jó ideje gyalogoltam a fák között. Néha néha egy lény felémnézett de rögtön el is tüntek amit furcsáltam mivel nem hinném hogy tőlem rohantak volna. Viszont mikor körbenéztem mi ilyeszthette el őket nem találtam semmit.
Így haladtam mélyebbre és mélyebbre az erdőben egyre azt az érzést kapva hogy valaki követ.
Fél óra gyaloglás után megálltam. Leültem egy fa tövébe és próbáltam átgondolni a történteket.
Miért csinálták ezt? Nagy valószínüséggel nem is érdekli őket mi történik most velem. De akkor is minek árulnának el engem?
Ezek a godolatok haladtak végig a felyemen amikor meghallottam egy ág törését olyan 5 méterre tőlem. Ilyedten figyeltem fel majd körbe néztem. Idegességemre nem láttam senkit. FEl álltam majd elkezdtem újra sétálni folyamatosan hátra-hátra nézve hátha meglátom ki vagy mi követ e még.
Egy idő után elkeztdem nyugodtabban menni de még mindig fel figyeltem minden egyes zajra ami körülöttem hallatszódott. Egy idő után megérkeztem egy tisztásra.
A hely körbe volt véve olyan fákkal melyeket nem ismertem. Az ég nagy része el volt fedve a fák lombkoronáival melyek megvoltak a narancs rózsaszín magenta és világos kék színekben. A törzsek ügyan ezekben a színekben pompáztak.
A tisztás közepén található volt egy kristálytiszta tó melybe patak csordogált. A tó és patak melett kövek telepedtek meg kicsiben és nagyban is. Néha egy egy madár vagy mókus suhant suhant át az ágak között megrezzentve azokat.
Amikor kiléptem a tisztásra levettem cipőimet. Éreztem lábaimon a puha talajt mely nagyrészt mohából állt. Szépen lassan elindultam a tó felé. Fél úton lehettem amikor újabb hullámnyi idegesség ütött meg. Éreztem ahogy valaki vagy valami figyelt engem de nem tudtam merre.
Amikor megérkeztem a tóhoz lehajoltam hogy jobban megnézzem. A vizen több tavirózsa uszkált különböző színekben. A vízben pedig több ezer hal úszhatott.
Így lehettem legalább 5-6 percig csakis bámulva a vizet amikor megpillantottam a víz tükrében egy alakot. Időm sem volt megfordulni mert az alak beverte a fejemet valami kemény dologgal. Ezek után a világ elsötétült üajd éreztem ahogy valaki felvesz és elkezd valahova cipelni. Ezek után veszítettem el az eszméletemet.
_______________________________________
Fájdalmas fejfájásra kelltem. Amikor kinyitottam a szememet egy ágyban találtam magamat.
Vajon ez mind csak egy álom volt? Az nem magyarázná meg a fejfájást. Óvatosan megfogtam a felyem hogy aztán érezzem rajta a kötéseket.
Ha valaki tényleg le ütött és nem csak állmodtam akkor biztos épségben akarnak maguknak.
Álmosan és kómásan fogtam a felyemet. Nem is tudtam körbenézni a szobában annyira sajgott a fejem.
Majd egy hang szólalt meg mellettem. Ilyedtemben felsikítottam majd a hang irányába fordultam. Az ágy mellett egy fiatal srác ülhetett de nem annyira fiatal. Talán a 20 as éveiben lehetett csakis mint én. Fehér inget és fekete kabátot viselt mint a bárók. Arca azt sugalta számomra bármit is kér tegyem meg ha jót aksrok magamnak. A szája meg oly mosolyra fakadt hogy lehetett látni éles fogait.
Valahonnan ismerősek voltak azok a fogak mintha már olvastam volna róluk. Talán az erős ütés volt vagy az hogy még mindig kómás voltam de egyszerüen nem tudtam rájönni.
Az alak újra megszólalt egy olyan nyelven amit nem ismertem. Csak zavarodva néztem rá majd elkezdtem bólogatni. Gondoltam inkább beleegyezek mindenbe amit mond. Ki tudja. A végén még veszélyes.
Cselekvésemre viszont csak felsóhajtott majd újra elkezdett beszélni de mostmár egy olyan nyelven amit meg is értettem.
"Azt kérdeztem tőled te halandó hogy ki vagy és honnan jöttél" mondta az egy parancsoló ám lágy hanggal.
Ezen elgondolkoztam egy kicsit hogy nehogy félremondjak neki valamit.
"Nos....a nevem Magyar. A másik oldalról jöttem azok után hogy a királyságom elűzőt miután féltestvéreim fél-hamis híreket szortak ki rólam." Mondom miközben próbálok olyan nyugodt lenni amennyire csak lehettem.
Az alak nyugalmasan halgatta végig a beszédemet miközben fejét megtámasztotta két kezével. Miután befejeztem a mondandómat egy jó darabig csendben szemeztük egymást majd megszólalt.
"Szóval azt mondod röviden hogy elárultak. És nemtudsz sehova sem menni?" Csak bólintottam.
Ahhoz képest hogy leütött majd csak úgy elhozott magának mint egy yzuvenírt vagy egy rabot egész kedves volt. Egyenlőre.
Egy hosszú ideig még gondolkodott majd azt mondta.
"Tudok neked itt adni szállást de kérek valamit cserébe."
Ezen felcsillant a szemem.
"Megteszek bármit" mondtam átse gondolva a következményeket.
Erre olyan mosoly ült ki az arcán amivel éreztem hogy rossz döntést hoztam.
"Annyi lessz a feladatód, hogy amikor hívlak olyan gyorsan megjelensz amilyen gyorsan csak tudsz és megteszed amit akarok szó nélkül." Mondta azzal a mosollyal ami egyre jobban hasonlított egy ördögiére.
Elkezdtem gondolkoni ezen. Nincs semmilyen hely ahova mehetnék. Az erdőben tuti nem élnék túl 20 napnál tovább. Nincs semmilyen varázslatom ami segíthetne nem mintha tanultam volna eggyet is.
Így hosszú gondolkodás után felsóhajtottam.
"Rendben. Áll az alku." Erre valahogyan mégnagyobb lett a vigyor az arcán.
"Tökéletes mindjárt elő is készítem a dolgaidat a munkádhoz." Mondta majd sarkon fordult de amikor elért az ajtóhoz felszólítottam.
"Ha viszont itt kezdek magának dolgozni mondjon egy nevet ahogy hívhatom magát. Ez a tisztességes dolog."
Hátranézett rám majd elgondolkozott.
"Sok nevem van. De ahogy te fogsz hívni az 'Uram' lesz érthető vagyok?"
Mondta miközben rám nézett azokkal a vér...vörös...szemekkel... majdnem elbabonáztak de aztán sikerült kizökkentenem magamat alóla.
"Igen uram..." mondom miközben arréb nézek ls megmarkolom a takarót.
"Tökéletes akkor holnap kezdesz" ezt mondván kilépett majd bezárta maga mögött az ajtót engem magamra hagyva a szobában.
Istenem mibe keveredtem.
______________________________________________________________________________
Nos idáig is eljutottam. Ha eddig nem olvastad volna a könyveimet és most ezt megtaláltad vagy barátod küldte neked...ne nézs meg a többi könyvemet. Mind szánalmasok és bénák. Ha viszont már egy jó ideje olvasod a könyveimet és valahogyan még.mindig nem utáltál meg a szörnyű helyesírásom miatt...
Kösz hogy segítettél nekem.
Biztos vagyok benne hogy ezt a részét senki nem olvassa majd el a könyveknek de szeretném csak megköszönni mindenkinek aki olvasta ezeket a könyveket. Soha nem voltam az az önbizalmas gyermek. Mindig csendesvoltam és piszkáltak az osztályomban. Hála az égnek a 8 évnek vége és új iskolát kezdhetek. Szóval majd jövőre tuti nem fogok tudni írni eggyik könyvembe se. Ha csak le nem szarom a tanulást és csinálom azt amit akarok. Na mindegy nem akarok ide már többet írni. Mégegyszer nagyon szépen köszönöm az olvasást és remélem ezek alatt a nehéz időszakok alatt is jól fogjátok érezni magatok.
Szavak száma: 1030 szó
