Az első napfények éppen most jutottak át az ablakon vagyis kellett volna nekik de csak a sötétség maradt.
Már egy jó ideje fent vóltam hogy körbenézzek a szobában mivel sejtettem ha ez az úgynevezett "úr" visszajön akkor nem lesz időm semmire csak a feladatokra amiket rám fog sózni.
A szoba egészen kellemes és nyugtató volt. Közepes méretű szép krém és sötétbarna falak, egy sötétfából készült ágy fehér lepedővel és sötétkék takaróval és párnával.
A falakon itt ott megfigyelt egy festmény valamilyen emberről vagy tájról. Az ágy felett található volt három nagy ablak egymás mellett. Az ágy mellett pedig egy kis éjjeli szekrény melyen olajlámpa csücsült.
Éppen az éjjeli szekrény fiókjait néztem át amikor benyitott rám az "úr".
Ijedtemben becsaptam a fiókot és hátrafordultam. Egy jó darabig szemesztünk majd megszólalt.
"Mit csináltál?" Kérdezi egy olyan hangnemben amitől kirázott a hideget.
"Csak körbenéztem" mondom miközben feláltam.
Erre csak bólintott majd elém lépett és a kezembe nyomott ruhákat szépen összehajtva. A ruhák tetején pedig egy nyakörv szerüség csücsült.
Érdeklődve kézbevettem hogy szemügyre vegyem.
Erős börből készült szépen megdolgozva. Egy-két helyen égkövek voltak benne. Majd megakadt a szemem egy arany névtámlán ami a nyakörvre volt illesztve. Amikor megpróbáltam elolvasni majdnem elájultam. A nevem szerepelt a nyakörvön.
Kérdőn néztem rá, válaszokat követelve.
"Ez micsoda?" Kérdezem félve a választól.
"Oh az? Semmi különös csak arra gondoltam mivel az emberek egészen ritkaságok erre felé.. (tudod mivel 20 méterrel az erdőben mindet megeszik vagy kinyirják..) megtartalak magamnak mint egy kis háziállatot." Mondta miközben megfogta a nyakörvet és kinyitotta. "Meg aztán még a hasznodra is válhat"
Csak bámultam rá remélve hogy csak viccel.
"És...ez nekem miért lenne hasznomra?"
"Varázs nyakörv. Segít megérteni a szörnyek nyelvét és lefordítja a te nyelvjárásodat is. Több ezer éve lett kitalálva de soha nem tudtuk ki próbálni mert hát az összes ember akik akkor átlépték a határt mind meghaltak." mondta miközben azzal az ijesztő mosolyával figyelt.
Próbáltam átgondolni a helyzetet, hogy jó lenne ez nekem. Végül csak sóhajtottam eggyet.
"Rendben felveszem de ha nem tetszik rögtön leszedjük" mondtam miközben halál komolyan belenéztem a szemeibe...
Erre csak meg jobban mosolygott rám már kezdtem sokalni ezt a folyamatos mosolygást.
"Most viszont örülnék ha kimennek."
Mondom miközben megmarkolom a ruhákat.
"Aww azt hiszem elfelejtetted hogy itt én parancsolok" kezdi miközben elkezd felém lépkedni.
Isten tudja miért de elkezdtem hátrálni. Nem minthogyha féltem volna töle egyszerűen csak a testem így gondolt.
Hamarosan nekimentem a falnak. Még mielőtt időm lett volna keresni egy gyors kerülési útvonalat már itt állt előttem két keze a falnak támasztva fejem mellett.
"Na ide figyeljél kisapám. Engem nem érdekel ha valaki bajban van, vagy sérült. Felőlem azt csinálnak amit akarnak. De amit a legjobban utállok az az ha parancsolgni mernek nekem!" mondta miközben megfogta arcomat és magafelé fordított. Kirázott a hideg ahogy fülemhez hajolt majd megszólalt.
"Nem akarod tudni mire vagyok képes az ilyen emberekkel" ezek után megfordult és elindult az ajtó fele mintha semmi sem történt volna. Mikor kiért az ajtóhoz visszanézet.
"Öltözz át 10 perc és kezdesz" ezek voltak az utolsó szava miután kiment és bezárta az ajtót.
Na ez érdekes lesz...
Miután felvettem a ruhát amit adott a nyakörvet kezdtem bámulni. Egyszerűen olyan fura ez mind... Ez az egész...nem hinném hogy én valaha tudnám ezt viselni. Gondolkodásomból egy hang hozott vissza mely lentről jött.
Elindultam az ajtó felé nyakörvel a kezemben. Kiléptem az ajtón most először és leesett az állam. Nagyjából olyan folyosóra jutottam ki mint ami a családi kastélyom folyosói csak sokkal nagyobban.
Elindultam a folyosón a hang irányában gyorsan félve mi történne ha nem sietnék. Végül megérkeztem két pár lépcsősorhoz melyek végében ott állt az "úr".
Egy jó darabig csak szemeztünk majd megszólalt.
"Oh látom már felvetted az egyenruhádat.Na milyen? Illeszkedik rendesen vagy esetleg szorít valahol?" kérdezi miközben lemutat a földre maga mellett hogy jöjjek oda le.
Szép lassan megindultam lefele és közben válaszoltam próbálva kerülni a szemkontaktust.
"Igen köszönöm a kérdést."
Amikor leértem beállok a pontra ahova mutatott. Csak akkor esett le mennyivel is magasabb nálam.
Biztos rásegít a magassarkú csizmája de anélkül is egy fél fejjel biztos magasabb nálam.
"Na ennek örülök" mondta egy nagy mosollyal de rögtön le is olvadt róla amikor meglátta a nyakörvet a kezemben. "Drága ha jól tudom megbeszéltük hogy felveszed." mondta miközben egy újabb mosolyt erőltetett arcára melyben lehetett látni a düht.
Ránéztem a kezemre majd vissza rá.
"Nos" kezdtem "nem tudtam hogyan kellett volna felrakni...abban reménykedtem hogyha mondjuk...maga elmagyarázta volna vagy megmutatta volna."kezdtem miközben arréb nézek a frusztráltságtól. Ez nagyrészt igaz is volt tényleg nem tudtam hogyan rakjam fel.
Erre egy kicsit lenyugodott majd újra elkezdett mosolyogni.
Istenem ezek a mosolyok úgy osztja előttem mint a cukrot.
"Hát miért nem ezzel kezdted drága?" kérdezte majd kivette a kezemből a nyakörvet. "Szivesen segítetem volna" mondta miközben a nyakörvet hozzáérintette a nyakamhoz melyköré rögtön bekerült a nyakörv.
Olyan fura érzés volt viselni. Nagyon kevés levegőt tudtam belélegezni, nyomta a nyakamat és volt az az érzésem hogy nem jó jel ha így szorítja a nyakad.
Ránéztem az úrra magyarázatot követelve de csak mosolygott eggyet majd elindult egy másik szoba felé. Mivel nem tudtam mit csinálni követtem.
______________________________________________________________________________
Befejeztem sajnos most itt kell abbahagyjam de csakis azért mert kurva fáradt vagyok és az agyam nem fókuszál. Remélem azért tetszett ez a rész is.
Szavak száma: 876 szó
