~Életem szilvesztere~

Prológus

Reggel nagyon borzalmasan ébredtem. A késői veszekedés, a késői sírás (amit inkább neveznék bőgésnek de mindegy) és a késői lefekvés megtette a hatását. Bedagadt szemekkel, vörös illetve sebes orral, cserepes ajkakkal, falfehér arccal és csapzott hajjal tértem magamhoz. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy miért is nézek így ki. Aztán megcsapott a felismerés szele. Tegnap megcsókoltam Antai-Kelemen Ádámot! Atyaég! Nem hiszem el! Megcsókoltam Cortezt! Életem szerelmét, akivel már Sims-ben elterveztem a közös jövőnket! Miközben barátnője van!
Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy most Dina 2.0 lennék?!
Annyira szégyellem magam...
De hogy még tetőzzük a kialakult szitut össze is vesztem anyuékkal, ami nem lenne akkora gond, kivéve, hogy apu munkatársai szeme láttára. És párszor választ adtam anyu kérdésére (amit szerintem költőinek szánt), és ő ezt úgy vette, hogy visszabeszélek így visszatértem az őskorba. Noku mobil, noku laptop, noku tévé egyszóval semmi elektronikus eszköz. Most az egyszer hiányolom őket mert illene megbeszélnünk Cortezzel a dolgokat.
Mielőtt betelt anyunál a pohár hívott, de nem tudtam felvenni. Remélem valahogy azért sikerül kapcsolatba kerülnöm vele. Mondjuk megszelidítek egy galambot aki majd viszi-hozza a leveleket. Hmm... nem is rossz ötlet. Vagy az éjszaka közepén kiszökök az abakomon. De akkor meg úgy könyvelnének el anyuék, hogy lázadok. Ami bár részben igaz, de inkább nem.
Virágra is irtózatosan megharagudtam. Dóriánnal és vele elmentem egy emós koncertre, ami nem volt annyira szörnyű mert volt társaságom. De miután vége lett és sehol sem találtam őket kezdtem mérges lenni. Kabát és Virág nélkül leültem a színpad előtti lépcsőre és vártam, hátha visszajön. De nem így tett. Kezdtem egyre inkább bepánikolni és felhívtam Cortezt. Ideértek Ricsivel de még mindig sehol sem volt az állítólagos legjobb barátnőm. Majd Ricsi elment megkeresni Virágot, megcsókoltam Cortezt, visszért Ricsi, nem sokkal később apu is, majd Virág. Hazaindultunk, kiraktuk a fiúkat és innen már tudjátok. És ez lett volna az év utolsó napja. Az ominózus december 31....

Heyy!
Egy új sztoriba kezdenék, mivel az előzőt nem érzem magaménak.
Ezt ígérem befejezem!
Sietek majd a kövivel! <3