~Életem szilvesztere~

4.rész

- Cortez! Fejezd be! Ó, istenem! Hagyd már abba, könyörgöm! Cortez, kérlek szépen... - kezdtem el egyben könyörögni Corteznek és sírni is.
- Hé, Ren! Mi a baj? Na basszus! Cortez! Engedd már el! Haver péppé vered a végén! Kinga, gyere már!
- A fenébe Cortez! Segíts már Ricsi leszedni Neményiről! Renáta te pedig szólj Borrel igazgatóúrnak! Siess már!
Ész nélkül rohantam át a tömegen, akik megérezték a balhét szagát és fotózták és videózták  a bunyót.
Rohantam a folyosón, a könnyeimtől vakon. Nekem ezer évnek, de a valóságban pár másodperc alatt elértem az irodát. Bekopogtam, de majd' bevertem az ajtót olyan ideges voltam.
- Igazgatóhelyettes asszony! Cortez nekiment Arnoldnak aki tehetetlenül állja az ütéseket az udvaron. Kérem jöjjön!
- Nyomás!
Mire kiértünk Mádayval addigra Cortez is kapott pár ütést. Gondolom mikor próbálta Kinga és Ricsi szétszedni őket. Nagyon mérges lettem Cortezre. Nem történt semmi, akkor meg minek fordul az erőszakhoz? Miért érdekli, hogy kivel csókolózok? Miért csókol vissza, ha van barátnője? Miért jön ki velem a parkba ha van barátnője? Miért mondja azt, hogy jelentett neki valamit az a csók amikor még a napnál is világosabb, hogy nem? Miért, miért és miért??!!

-Szia... Bejöhetek? - kérdeztem a suli orvosi szobájának ajtaja előtt, ahol Arnold feküdt.
- Bújj be!
- Te jó ég! Arnold ne haragudj rám! Nagyon sajnálom! Mindenről én tehetek! Le kellett volna állítanom, s nem bőgni! Ha valami komoly bajod esett én azt soha nem bocsátom meg magamnak! Annyira, de annyira sajnálom, Arnold!
- Hé, Reni! Sss... Semmi nem a te hibád! Egyáltalán nem haragszom rád! Nem kell bocsánatot kérned! Inkább nekem kéne... Bocsáss meg, hogy úgy rád mozdultam. Nem tudom mi ütött belém...
- Az igazat megvalva nagyon jól esett, hogy valaki megért és mellettem van. Nagyon hálás vagyok!
- Megérte, még ha mindez volt az ára - nevette el magát miközben végig mutatott magán.
Nem mondtam semmit, csak szorosan magamhoz öleltem.
- Sszz! - szisszent fel Arnold.
- Bocsi!
- Na gyere ide! 
Miután elengedtük egymást, megkérdeztem, hogy hogy van.
- Az egészet leszámítva jól.
- H-hol ütött? - kérdeztem aggódva.
- Legfőképp az arcom - amin látszik is- valamint a hasam. Szerencsére nem érte az ütés a főbb szerveimet így nem lesz nagy gond.
- Hála az égnek! - tettem a kezem a szívemre és néztem fel hálásan az ,,égre" ami most jelen esetben a plafon volt.

Sziasztok!
Itt volna az újabb rész! Remélem tetszik!
A héten próbálok kB 2 hétre előre írni, mert vasárnap megyek táborba, majd közvetlen utána nyaralni így nem biztos tudok majd írni. Igyekszem majd! 💞