~Életem szilvesztere~

7.rész

- Itt vagyok. Ne haragudj Arnold! Ricsi egy barom, csak feleslegesen rángatott el. Valami csigát mutatott -forgattam meg a szememet.
- Semmi baj, Reni. Nem is fontos amit mondani akartam - legyintett lemondóan.
- Naa. Arnold. Ne csináld már. Mondd. Most senki nem fog elhívni innen.
- Nem, ezt nem így kellene elmondanom.
- Hát jól van - húztam el a számat.

Éppen hazafelé tartottam, amikor csatlakozott hozzám valaki.
- Hát te? - kérdeztem.
- Bocsánatot szeretnék kérni. Nagyon rossz barát vagyok, tudom. Nem helyesen viselkedtem, belátom. Elvette az eszemet Dórián, miközben ő csak kihasznált. Reni, annyira sajnálom! Kérlek bocsáss meg!
- Hé, Virág! Nincs semmi baj, oké? Itt vagyok. Én is rossz barát voltam, mert nem voltam ott veled a nehéz időkben. Mit szólnál, ha átjönnél hozzánk és beszélgetnénk?
- Rendben - bólogatott Virág még mindig szipogva.
Ezután csevegve elindultunk hozzánk. Anya nagyon megörült Virágnak, és egyből feloldott minden maradék büntetésem alól.
- ... és akkor döbbentem rá, hogy nem a másik buliba, hanem hozzájuk megyünk. Egyből elkezdtem visszafele futni. A többit meg tudod - mesélte Virág.
- Nagyon sajnálom! - mondtam, immár a mai nap vagy századjára.
Még beszélgettünk egy ideig, és vacsoráztunk. És ott kaptam észbe, hogy nincs kész egy leckém se. És nem tanultam holnapra. ÉS NEM CSINÁLTUK MEG RICSIVEL A RAJZOT! Jajj nekem...
Gyorsan megkajáltam, elköszöntem mindenkitől, majd felmentem lezuhanyozni. Miután végeztem neki is láttam a leckék írásának. Kezdtem a matekkal, következett a töri, utána a francia, majd az angol...
Valamikor hajnali egy körül az íróasztalom felett elnyomott az álom.

- Reni! Renii! Jó reggelt, kincsem! Ébresztő! - ébreszgetett anya.
- Mi az már? Mennyi az idő?
- Reggel 7 óra 25 perc.
- Jézusom! Anya! Miért nem keltettél hamarabb? - pattant ki egyből a szemem.
- Azt hittem fent vagy már, csak még nem jöttél le.
- Jó mindegy. Oké. Akkor. Felveszem ezt. Pólónak jó lesz az, ami a széken van. Pulcsinak felveszem emezt. Jó, oké. Meg is vagyunk - beszéltem magamnak, össze-vissza fordulva és mutogatva.
Miután anya kiment a szobámból, és a munkába is elindult, elkezdtem öltözni. Annyira kapkodtam, hogy 5 perc múlva már útra készen is voltam.
- Akkor rohanjunk az iskolába... - mondtam úgyszint magamnak.

Sziasztok!
Itt lenne a kövi!
Kicsit rövid lett, de most ilyenre telt, bocsánat!
Próbálok majd hosszabakat írni, és rendszerezni a részeket! Mármint, hogy mikor rakom ki őket.
Ha van időtök, tudnátok véleményt írni a sztoriról? Sokat segítene! 🤍