~Életem szilvesztere~

9.rész

- Kérnék 3 diákot, aki segít nekem a könyvtárban pakolni! - jött be Kardos az órára. - Mondom kire gondoltam. Arnold, Reni és Richárd. Megfelel?
- Természetesen! Állok a tanár úr rendelkezésére! - hülyülte el Ricsi.
- Tanár bácsi! Ha maga nem lesz itt bent az órán, akkor ki helyettesít? - kérdette Zsolti.
- Máday igazgatóhelyettes asszony.
- Phuuj! 
- Inkább te vagy a fúj, fiam! - intézte a szavait Kardos Robinak.
- Na ezt megkaptad - röhögtek a fiúk.
- Na gyerünk - hívott ki minket hármunkat, mire Ricsi végig vigyorgott az osztályon. Kíváncsi leszek, mennyire pakolgatja majd a könyveket. :D
Mit sem sejtve indultunk a könyvtárba. Kardos mindenkinek kiadta a munkát, amihez én rögtön neki láttam. Éppen a ifjúsági-romantikus részlegen pakoltam a könyveket, mikor hozzám szegődött Ricsi. Hmm... Érdekes. Csendben szó nélkül pakoltuk a könyveket. Mondhatni élveztük egymás társaságát.
- Idehoznád kérlek a bejárat mellől a következő dobozt? - kértem Ricsit.
- Igenis asszonyom! - röhögte el magát Ricsi, nem sokkal később én is.
Vártam, vártam és vártam. Hol lehet már ilyen sokáig? Mivel még 2 perc múlva sem jött, úgy döntöttem nézelődőm kicsit a polcok között.
Dúdoltam, néha kicsit táncikáltam, majd összerezzentem, ugyanis valaki megkocogtatta a vállam. Mi a...?
- Reni. Ráérsz? - kérdezte Arnold.
- Igen, persze. Ricsi fogalmam sincs hol lehet, így nincs dolgom.
- Üljünk inkább le, oké?
- O-ó. Kezdek megijedni.
- Nincs okod rá - mosolygott rám, miközben 2 egymással szembeni puffra ültünk le.
- Lehet elsőre kicsit sokkoló lesz, de remélem megértesz majd - bólintok nagyot nyelve.
- Akkor... Hol is kezdjem?
- Mondjuk az elején? - kérdezem, hogy oldjam valamennyire a feszültséget köztünk.
- Jó. Nem akartam így, de ha máshogy nem tudom, legyen. El fogok menni szeptemberbe Párizsba.
- Hogy mi?? Arnold, ez csodálatos!
- Tudom... De még valamit el szeretnék mondani. Vagyis pontosabban megtenni.
- Mi lenne az? - kérdeztem, bár az agyam legmélyebb zugában éreztem, hogy ez előbb, vagy utóbb be fog következni. Arnold közelebb hajolt hozzám, az engedélyemre várva. Annyira leblokkoltam, hogy a semmittevésemet engedélynek vette. Gratula Reni! Taps, taps!
Fokozatosan jött egyre közelebb, majd megállt, mikor már csupán pár centi volt az ajkaink között.
- Szeretlek, Reni. Szívből szeretlek. A kezdetektől fogva. Sosem voltál nekem közömbös... - és ezzel a mondattal megszüntette az ajkaink között a távolságot. Bár nem volt helyes, de visszacsókoltam őt. Nem tudom miért, talán mert tartoztam neki ezzel. Hisz annyi évig szenvedett miattam, mint én Cortez miatt. És ha nem lett volna Cortez, talán nem így alakultak volna a dolgok. Sőt valószínű. De a dolgok megtörténtek, nem lehet rajtuk már változtatni. Akár szeretnénk, akár nem. Ez így van helyén, így tanulunk a hibáinkból.
- Reni...? - kérdezte egy hang.
Odafordítottam a fejem, és olyat láttam, amit soha sem gondoltam volna. Ricsi bekönnyezett. Majd elrohant. Felpattantam ott hagyva Arnoldot, aki most végképp össze lehet zavarodva. Úgy mint Ricsi. De mivel Arnold (mint kiderült) elmegy, Ricsi meg nem, így Ricsi fontosabb volt most.
- Ricsi! Várj! Nem az történt amire gondolsz! Hagy magyarázzam meg!
- Nem. Reni. Nem. Világosan láttam mi történt. De tudod mit? Sok boldogságot kívánok nektek. Tényleg. Őszintén. De tudd, más is erre vágyna. Nem is gondolod, hogy mennyire - nézett mélyen a szemembe és ott hagyott. De ki vágyna még rá? Meg egyáltalán mire?
- Na jó. Nekem ebből a napból elegem van. Haza megyek - gondoltam magamban, és így is tettem. Haza mentem, befeküdtem az ágyba és gondolkoztam. Mindenen. Ki vágyna a csókra? Vagy beszélgetésre? Vagy arra, hogy elmenjek? Most mivan? Egész nap, egész éjszaka az az átkozott mondat járt a fejembe. ,,De tudd, más is erre vágyna. Nem is gondolod, hogy mennyire..."

Sziasztok!
Itt lenne a kövi! :3
Tiktok: ll_.books