Mélyről feltörő érzések(Johnlock fanfict)

2.

Watson szemszöge (baker street)
-Sherlock hagyd már abba!-mondtam idegesen, hiszen már amióta átjöttem ide miután Rosiet leraktam a bölcsibe, folyamatosan hegedült.
-Nos mivel nincs más teendőm a mai napra úgy terveztem egész nap játszok a szépségemmel.-valaszolta Sherlock.
-Ah jolvan- azzal kiviharoztam a lakásunkból, de nem jutottam sokáig amikor csörgött a telefon.Fel is vettem, és szokasához hűen Lestrade felügyelő kétsegbeesett hangon kezte mondani az ügyet amit nem tud megoldani. Miután befejezte, lecsuktam a telefont és visszabaktattam Sherlockhoz.
-Mégiscsak van teendőd a mai napra. Most hívott Lestrade és van számunkra egy ügye.-mondtam a még mindig hegedülő Sherlocknak.
-Milyen ügy?-kérdezte Sherlock hátra sem nézve.
-Állítólag sok gyerek be volt drogozva az egyik állami iskolában, és nem tudják honnan jött a drog.
-Hát ez engem nem köt le, majd valami érdekesebb ügynél megyek-válaszolta Sherlock.
-Sherlock ez már nem az első eset, és hidd el nem hívott volna Lestrade, ha ő maga meg tudta volna oldani, csak a te félemtesen okos agyad képes erre, és amúgy sincs ma semmi dolgod.-válaszoltam.
-Nos hát akkor mire várunk, mennyünk is,- azzal lerakta a hegedűjét és már futott is le a lépcsőn.

Mosolyogva követtem, hiszen ez mindig beválik amikor az egóját növesztem ;)

Állami iskola (húsz perccel később)
-Essünk túl rajta-mondja Sherlock egy nagyot sóhajtva.
-Már többször volt ilyen, és még mindig nem sikerült elkapni azt aki behozza a drogot ide, és ez rettenetes, mivel ma is rengeteg diák ki volt üttve már a második órájukra.-hadarja Lestrade kétségbeesetten.
-Szeretnék beszélni egy két "kiütött" diákkal.-Sherlock
-Rednben rendben, ott vannak abban a rendőrautó melletti sátorban.-bólogat Lestrade.
-Watson te kérlek maradj Lestraddel-mondja Sherlock.
-Héj! Miért maradnék itt??? Nem úgy volt, hogy társak vagyunk?-kérdezem felháborodva.
-De, de egyedül kicsit meggyőzőbb tudok lenni-kacsint megint rám Sherlock.

Mire észheztérek a kacsintás okozta lefagyásból, Sherlock már kifelé jön a sátorból mosolyogva. Megáll Lestrade mellett mond neki valamit, Lestrade hálásan megköszöni. Azzal Sherlock nekem intve elindul a taxi felé. Gyorsan követem és észreveszem hogy kicsit véres a keze.
-Sherlock úristen mi törtent veled? Jól vagy?- szinte már üvöltöm kétségbeesetten.
-Nem, sajnos megvertek abban a sátorba, és nagyon rosszul vagyok, muszáj kórházba vinned-mondja Sherlock szomorúan azzal elájul.
URISTENURISTENURISTEN,
GYORSAN A KÓRHÁZBA!- üvöltem a taxisnak. Gyorsan megfogom Sherlock nyakát hogy megnézzem a pulzusát, de egyszercsak valami furcsát érzek. Mi ez? Most kepzelődöm vagy tényleg röhög Sherlock?
-Ha láttad volna a fejed.Milyen aranyosan pánikoltál értem.-kacag tovább Sherlock fennhangon.
-Mivan??-értetlenkedek.
-Csak vicceltem, ez nem az én vérem-mondja Sherlock még mindig nevetve.
-Akkor ez ki vére? És végül sikerült megoldani az ügyet?-kérdezem idegesen
-Nyugalom , sikerült megoldani az ügyet, a tettes Galiné Andrea volt. És ez a vér az egyik drogosé, mint mondtam nagyon meggyőző tudok lenni.-mondja S.
-Most komolyan megvertél egy gimnazistát??? És egyáltalán honnan tudod hogyan kell ezt?-kérdezem.
-Nyugalom nem lett semmi baja...semmi komolyabb baja legalábbis. És hiszed vagy sem, de az a "kis" idő Szerbiában mégiscsak hasznos volt ebből a szempontoból -válaszolja Sherlock teljes nyugodsággal.
-Na de térjünk is vissza mennyire aranyosan aggodtál értem-kezdi a nevetést újra Sherlock.
-Meddig fogsz még ezzel jönni?-kérdezem durcásan.
-Valószínüleg még elég sokáig-mondja nevetve, azzal visszaigazitja a taxist a helyes útra.

Én kinézek az ablakon és elmosolyodom. Tényleg nagyon aggódtam Sherlockért...