Az utolsó örökös

3. fejezet

Jázmin

– Jázmin, nem akarok fasz lenni, de hol van az új csaj? – teszi a vállamra a kezét Ben.

– Miért? – kérdezek vissza gyanútlanul.

– Lehet, lemaradtál, de megszökött vagy megszöktették – tárja szét a karját, aztán az állára teszi a kezét, mintha gondolkodna.

Lelököm magamról a kezét és elindulok a szoba felé, ahol hagytam a csajt. Dühösen trappolok végig a folyosón, ahol mindenhol őrök járkálnak. Fel nem fogom, minek ez a felhajtás, de folytatom az utam a szoba irányába. Benyitok, természetesen sehol semmi. Azonnal elkezdem átfutni a tekintettemmel, de még az ételhez és italhoz sem nyúlt, amit hozattam neki, nem hogy bármit máshoz. Nincs nyoma, csak állt, aztán elhagyhatta a helységet. Tudnám, miként tudott kiszökni, ha az őrök a helyükön voltak. Nincs nyoma annak, hogy betörtek volna ide.

Megérzem magam mögött Aaron jelenlétét, így felé fordulok. Látszólag nincs túl jó hangulatban.

– Apánk nagyon pipa – mondja mély, öblös hangján.

– Fogalmam sincs, hogy tudott elmenni. Egyáltalán mire fel ez a nagy felhajtás? Te tudsz valamit? – teszem fel feszülten a kérdésem.

– Elég nagy gond, hogy a hibádból meglépett.

– Az én hibámból – hümmögöm.

– Igen, a TE hibádból! – mondja újra ingerült hangon.

Elém lép és szorosan megfogja a vállaimat, majd úgy néz rám, mintha egy idegen lennék, aki halálra van ítélve. Miről maradtam le? Mi a franc történt? Aaront még sosem láttam ilyennek.

– Nem elég, hogy három éve David meglépett és majdnem befuccsolt apánk terve, ami egyenlő lett volna egy háborúval, hiszen a Benett család nagyon várta Davidet... Te is tudod, hogy nagy nehézségek árán sikerült elintéznünk, hogy Bent elfogadja a család David helyett. – Egy nagyot sóhajt, majd folytatja. – David most előkerült, apánk fogalmam sincs, milyen büntetést szab ki rá, egyelőre a kastélyon belül tartja, nem hagyhatja el. Erre most – szívja be idegesen a levegőt –, kiderült, hogy a legnagyobb riválisunkból – akiket pár éve kiírtottunk apánk kérésének híven –, egy tagja életben van.

– Melyik riválisunk? – kérdezek vissza értetlenül. Úgy néz rám, hogy határozottan tudnám kéne, miről van szó. Biztos tudom, de jelenleg nem ugrik be.

– A Malpjin démoni család, a másik legősibb démonok.

A kezemet a szám elé teszem. Már eltelt ötven év, mégis a szemem előtt van, ahogy gyerekeket mészárolt le a családom. Mindenkit megöltünk, még azokat is, akik szolgálták azt a családot. Én nem akartam részt venni abban, elleneztem, de apánk egy szavamat sem hallotta meg. Tudtam, hogy egyszer vissza fogjuk kapni, amit tettünk. Ha most előkerült valaki abból a családból, van rá esély, hogy revansot akar venni rajtunk.

Kétségbeesetten nézek a bátyámra, érzem, hogy könnybe lábad a szemem.

– Azt mondod, hogy az én hibám? – dadogom.

– A csaj a Malpjin család tagja, aki megszökött tőlünk.

– Mi? Daisy? – szipogom. – A csaj, aki megölte az emberek világában a családját?

– Igen, a csaj, aki démonná változott és megölte a családját – válaszolja. – Emberek nem változnak démonná! Jázmin, felfogod ez mit jelent?

– Oda rejtették – suttogom. – Kinek van ekkora ereje ilyesmihez?

Aaron hangosan felsóhajt, aztán elenged.