Tejfölszőke Aranyhaj

5. 🌷

Furcsa álmot látott. Egy sárkánytojás feküdt faág-fészekben. Valamiért úgy érezte, biztonságban van a tojás, mégis féltette, mintha a sajátja lenne. Egy fekete kígyót látott a szeme sarkából, ahogy bekúszott a hófehér háttér elé. Hirtelen riadt fel, és fel is ült. Haja zilált, arcán és hátán folyt a víz, és rázta a hideg. Hajnalodik. Egy forró, vörös napsugár kúszik át a hegyekkel koronázott horizonton, és megcirogatja a fiú arcát. Kellemes meleg. Draco elmosolyodott, ahogy elképzelte, hogy valaki átöleli, és egy édes mosollyal eldőlt az ágyán.

Maga se tudta miért, Bogáncs jutott eszébe. Talán hiányolta a kicsi fészket, amibe mindig csak akkor bújik bele, ha Bogánccsal beszélt.
Tudta, hogy nem kap választ, de megszólalt:
-Bogáncs..
Legnagyobb meglepetésére az ajtón túlról egy halk zaj hallatszott fel.
-Hm? -kérdezte Bogáncs, aki maga se tudta miért szólalt meg, hisz emiatt akár bajba is kerülhet
- Nem álmodok, ugye? Ébren vagyok?
- Aha - mondta halkan Bogáncs, és felállt, hogy a terem közepén lévő ajtóhoz menjen. A kör alakú lejáratot csak egy módszerrel lehetett kinyitni, amit meg is tett. Elindult lefelé, amikor Draco megszólalt
- Köszönöm -mondta szomorúan és mégis mosolyogva. A másik megállt egy pillanatra, elmosolydott, majd megrázta a fejét és távozott a szobából.

Nemsokkal később a hazimanó megérkezett, és ellátta a még mindig sokkos gazdáját.

Bogáncs jó kedűven baktatott a torony lépcsősorán. Csaknem 4 hónapja érkezett a fiú otthona tornyába. Beletúrt barna, rendezetlen hajába, és lement a konyhába, hogy feltegyen magának egy kávét.
-Reggelt'! -koszon lakótársainak, akik csak visszabólintanak, majd újra az újság, és könyvek felé görnyedtek. Az egyikük felnézett. Kellemes természetű lány volt. Barna szeme a kotyogóssal bajlódó fiút szemlélte.
- Megint fent voltál Draconál? Megbeszéltük, hogy este mehetsz csak fel, és akkor is csak kicsit, viszont Az utóbbi időben egyre többet vagy fent.
- Bealudtam. Nem szóltam hozzá reggel, valszeg még alszik. -von vállat bogáncs.a másikuk bólint.
-addig jó.

Nagyjából 10 órával később Bogáncs újra elindult a toronyba zárt. Dracohoz, aki várta nagyon. Fellépdelt a falépcsőn, és kinyitotta az ajtaját, majd felmászott. Amikor lecsukta az ajtót, megszólalt.
- Szia Draco. Hogy érzed magad?

Draco nem volt a legjobb állapotban, hisz álmosság és hidegrázás gyötri, és vállai megrázkódnak, ahogy köhög.
- Voltam már jobban is - mondta, és hátrasimitotta tejfölszőke haját,  amire mellesleg nagyon büszke volt, és amivel sokat foglalkozott úgy általában. - Te? - kérdezte, mivel szerinte kezdett kényelmetlen lenni a csönd, így meg kellett törnie azt.

- Megvagyok. - mondta Bogáncs és hirtelen maga se tudta miért, de jó kedve lett - van teám. Kérsz? - kérdezte a foglyot, aki egy "milyen? " Kérdés után nem igazán szólalt meg. -milyen? Fekete tea. Ha szeretnél, adok tejet is bele.

-Oke. -mondta Draco, és kimászott az ágyból, majd gondolt egyet, és visszafeküdt. Pár perccel később Bogáncs hangját hallotta - Itt a teád. - Draco nem válaszolt - alszol? - kérdezte az alvást színlelő Dracót, aki megint csak nem mondott egy árva szót sem - hát jó. -mondta a barna hajú az ajtó túlsó feléről, és hamarosan nyílt is az ajtó.