Ahogy lassan telt a hónap, mindkét fiú kezdett közelebb kerülni egymáshoz. A második fiú mindig sejteti az elsővel, hogy mennyire tetszik neki, az első pedig mindig játsza a hülyét. Állandó játék volt közöttük, de az első meg akart győződni arról, hogy a második fiú túl van-e az érzelmein a házas férfi iránt, mielőtt bármibe is belevágna.
Ő és Tyler nem sokkal azután vetettek véget a dolgoknak, hogy a második fiú sírva bejött az üzletbe. Tyler megértő volt ezzel kapcsolatban, de ők ketten nem maradtak barátok. Túlságosan kínos lett volna, különösen azért, mert Tyler tud a másik fiú iránt táplált érzéseiről.
Odakint hullott a ropogós fehér hó és körös-körül az emberek lábnyomai voltak. Az első fiú ezeket nézi, miközben a teáját kortyolgatja. Ma korábban jött, hogy fel tudjon készülni arra amit tenni fog. Ma van a nap.
Amikor az ismerős csengő megszólal az ajtó felett, a szíve zakatolni kezd, szemével felé pillant és nézi, ahogy a másik fiú a pulthoz lép. Az érzések egyre csak gyarapodtak és végre készen állnak a felszínre törni. Amit érez, az a rajongás. Még a fiú nevét sem tudja, de az arcát memorizálta és a hangját folyton a fejében hallja.
A második fiú odamegy hozzá és rávigyorog mielőtt elfoglalná szokásos helyét. Ma megint sütit hozott és ezen mosolyog az első fiú. Teljesen szembefordul vele és megköszörüli a torkát.
"Szia." mondja halkan, félénken és édesen. A második fiú csak visszamosolyog, ártatlanul és édesen.
"Szia."
"Louis vagyok." mutatkozik be végül az első fiú, a második pedig megdöbbentnek tűnik, majd felcsillan a szeme.
"Szia, Louis. Harry vagyok." válaszolja és Louis most már érti mire gondolt Harry, amikor azt mondta, hogy szereti, ahogy a férfi kimondja a nevét. Louis neve olyan édesen gördül le Harry nyelvéről, mintha csak ő tudná így kiejteni.
"Harry" ismétli magában Louis, a vele szemben ülő fiú pedig elmosolyodik és finoman megböki a lábát. Szemei Louis arcára szegeződnek.
"Szóval Harry, lenne egy kérdésem." szólal meg végül Louis, Harry pedig dúdolgat sütivel a szájában és morzsákkal a szája szélén.
"Eljössz velem randevúzni?" kérdezi Louis és szórakozottan figyeli, ahogy a másik fiú szeme tágra nyílik és száját kissé eltátja a meglepetéstől. Louisnak nincs ideje azon aggódni, hogy ez rossz reakció-e, mert a másik fiú pillanatokon belül beleegyezik.
"Igen. Igen. Úgy értem, persze." dadog, Louis pedig finoman ránevet és belekortyol a teájába.
"Mikor akarsz menni?" kérdezi Harry, Louis pedig óvatosan lerakja a teáját és megdönti a fejét.
"Most mehetnénk. Sosincs késő egy vacsorához." javasolja Louis, Harry pedig bólint és feláll a helyéről.
"Jól hangzik."
Louis csak vigyorog és felveszi a kabátját. Meglepődik, amikor Harry odanyúl, hogy megfogja a kezét és a keze sokkal nagyobb, mint Louis apró keze.
"Végre" motyogja valaki. Mindkét fiú a pult felé fordul és látja, hogy az idős hölgy, aki minden nap kiszolgálja őket, mosolyogva néz rájuk. "Vártam ezt a pillanatot."
Harry nevet, Louis pedig elpirul a megjegyzés hallatán és mindketten integetnek ahogy elhagyják a kis üzletet. Kint hideg a levegő, de Louis túl van fűtve.
A kávézóban csak a félig megevett süti és a tea maradt. Mindkét fiú megfeledkezik erről miközben céltalanul beszélgetnek egymással. Louis úgy dönt, hogy ez tetszik neki.
ESTÁS LEYENDO
Tea Talks || larry - fordítás
FanficAmelyben két fiú egymás mellett ül és teát isznak, de soha nem mondják el az igazi nevüket. Minden jog @/gaysicle-t illeti, én csak fordítom!!