Tea Talks || larry - fordítás

Megfelelő bemutatkozások és Első randik

Ahogy lassan telt a hónap, mindkét fiú kezdett közelebb kerülni egymáshoz. A második fiú mindig sejteti az elsővel, hogy mennyire tetszik neki, az első pedig mindig játsza a hülyét. Állandó játék volt közöttük, de az első meg akart győződni arról, hogy a második fiú túl van-e az érzelmein a házas férfi iránt, mielőtt bármibe is belevágna.

Ő és Tyler nem sokkal azután vetettek véget a dolgoknak, hogy a második fiú sírva bejött az üzletbe. Tyler megértő volt ezzel kapcsolatban, de ők ketten nem maradtak barátok. Túlságosan kínos lett volna, különösen azért, mert Tyler tud a másik fiú iránt táplált érzéseiről.

Odakint hullott a ropogós fehér hó és körös-körül az emberek lábnyomai voltak. Az első fiú ezeket nézi, miközben a teáját kortyolgatja. Ma korábban jött, hogy fel tudjon készülni arra amit tenni fog. Ma van a nap.

Amikor az ismerős csengő megszólal az ajtó felett, a szíve zakatolni kezd, szemével felé pillant és nézi, ahogy a másik fiú a pulthoz lép. Az érzések egyre csak gyarapodtak és végre készen állnak a felszínre törni. Amit érez, az a rajongás. Még a fiú nevét sem tudja, de az arcát memorizálta és a hangját folyton a fejében hallja.

A második fiú odamegy hozzá és rávigyorog mielőtt elfoglalná szokásos helyét. Ma megint sütit hozott és ezen mosolyog az első fiú. Teljesen szembefordul vele és megköszörüli a torkát.

"Szia." mondja halkan, félénken és édesen. A második fiú csak visszamosolyog, ártatlanul és édesen.

"Szia."

"Louis vagyok." mutatkozik be végül az első fiú, a második pedig megdöbbentnek tűnik, majd felcsillan a szeme.

"Szia, Louis. Harry vagyok." válaszolja és Louis most már érti mire gondolt Harry, amikor azt mondta, hogy szereti, ahogy a férfi kimondja a nevét. Louis neve olyan édesen gördül le Harry nyelvéről, mintha csak ő tudná így kiejteni.

"Harry" ismétli magában Louis, a vele szemben ülő fiú pedig elmosolyodik és finoman megböki a lábát. Szemei Louis arcára szegeződnek.

"Szóval Harry, lenne egy kérdésem." szólal meg végül Louis, Harry pedig dúdolgat sütivel a szájában és morzsákkal a szája szélén.

"Eljössz velem randevúzni?" kérdezi Louis és szórakozottan figyeli, ahogy a másik fiú szeme tágra nyílik és száját kissé eltátja a meglepetéstől. Louisnak nincs ideje azon aggódni, hogy ez rossz reakció-e, mert a másik fiú pillanatokon belül beleegyezik.

"Igen. Igen. Úgy értem, persze." dadog, Louis pedig finoman ránevet és belekortyol a teájába.

"Mikor akarsz menni?" kérdezi Harry, Louis pedig óvatosan lerakja a teáját és megdönti a fejét.

"Most mehetnénk. Sosincs késő egy vacsorához." javasolja Louis, Harry pedig bólint és feláll a helyéről.

"Jól hangzik."

Louis csak vigyorog és felveszi a kabátját. Meglepődik, amikor Harry odanyúl, hogy megfogja a kezét és a keze sokkal nagyobb, mint Louis apró keze.

"Végre" motyogja valaki. Mindkét fiú a pult felé fordul és látja, hogy az idős hölgy, aki minden nap kiszolgálja őket, mosolyogva néz rájuk. "Vártam ezt a pillanatot."

Harry nevet, Louis pedig elpirul a megjegyzés hallatán és mindketten integetnek ahogy elhagyják a kis üzletet. Kint hideg a levegő, de Louis túl van fűtve.

A kávézóban csak a félig megevett süti és a tea maradt. Mindkét fiú megfeledkezik erről miközben céltalanul beszélgetnek egymással. Louis úgy dönt, hogy ez tetszik neki.