Broken Prince /YoonKook [✔️]

~ álmok és tervek ~

- Hercegem a harmadik fronthoz rendelnek minket, ma hajnalban indulnunk kell...
- Junghyun, megkértelek ezerszer, hogy ne nevezz így, mi lesz, ha lebuktatsz... egyébként is a barátok nem így beszélnek egymással... - a magasabb körbeölelte a másikat...
- Abban is biztos vagyok, hogy a barátok nem csókolóznak Yoongi...
- Ez így van...
- Mekkora szégyene lennék a családombak, ha kiderülne hogy én leszek a következő hercegné... - nevetett a másik, mire Yoongi jól tarkón csapta...
- Ez esetben hallgass asszony... - nevettek együtt.
Rettenetesen jól szórakoztak aznap, hiszen rajongásig imádták egymást.

Hajnalban egymás mellett lovagoltak ki a társaik körében, de csapdába csalták őket. Rövid csata volt, inkább egy mészárlás.
Yoongi szemben állt az ellenséges katonával, nem látott megbánást a szemében, ahogy az egyenesen felé döfött kardjával, csupán egy villanást... Junghyun hátát látta, ahogy a véres kard átszakad a hátán. Érezte az éles fájdalmat a vállában, majd mindketten a földre zuhantak...
Junghyun mászni kezdett felé...
- Ne haragudj rám... nem voltam elég gyors...
Egy adag vér bukott ki a száján, Yoongi zokogva, utolsó erejével magához húzta a fiút. Az ölében fektette, mit sem törődve a saját fájdalmával, próbálta leszorítani a másik sebét, de abból patakokban folyt a vér... nem szólt többet... elfogytak a szavai...
Pedig annyi mindent mondhatott volna... Yoongi is mondani akart volna még sokmindent. Búcsúzni semmiképp... de mikor meg akarta vallani utoljára a szerelmét... lenézett az ölében heverőre és Jungkook mosolygott vissza rá... körbenézett levegő után kapkodva. Nem volt ott csata, sem holttestek, csak a kapitány, egy virágos rét és ő, sötétséget áraszva magából, de azt Jungkook fénye felemésztette...

Zihálva ült fel az ágyon. Megdörzsölte a könnyektől nedves szemeit. Hogy mondhatná el neki, hogy mi történt. Hogy értené meg őt, az a fiatal szív.
Bosszúért jött, azt hitte szerelmet talált... erre megszerette a bátyja gyilkosát. Így tekintett magára Yoongi.
Herceg... uraság... semmi nem maradt belőle, csak egy féreg, aki miatt meghalt egy édes lélek. Ő tehetett róla, neki kellett volna meghalnia...
Emésztették a sötét gondolatok.
A reggeli váltásnál, hallotta, ahogy Jungkook bekopog hozzá, de nem nyitott ajtót. Azután a fiú beszélt pár szót az új őrrel.
- Vigyázz rá, nagyon fontos nekem... - szinte maga előtt látta a nagy, gyermeki, ártatlan tekintetet.
Ez volt az, az a bizonyos különbség Jungkook és a fivére közt. Az ártatlan tekintet. Nem teheti tönkre.
Ezzel a gondolattal ácsorgott az ajtóban és nem fordította el a kulcsot, nem adta ki a nappali őrnek, nem válaszolt a kopogásokra, dörömbölésre. Csak ült a szobája közepén és átkozta magát.

Odakint sötét lett, Yoongi pedig még mindig nem volt hajlandó életjelet adni. Jungkook leváltotta Taehyungot, aki csak lemondóan sóhajtott, mikor meglátta a barátja fénytelen tekintetét. Jungkook szeméből eltűnt az a tűz, amit mindig oly nagyra tartott... a lázadók vezetőjeként és a barátjaként is. Egyszerűen nem értette, hogy mi történt. Jungkook kapitány lett rövid idő alatt, már nem akart bosszút a családjáért, a saját maga halvány árnyékának tűnt csupán és azt állította az odabent élő remete fontos neki.

Taehyung dühös volt ezért, de nem mondott semmit. Cselekedni akart, ha kell Jungkook tudta nélkül akár.
Mikor a kapitány leváltotta őt, a szállásukra sietett, majd a konyhába, ahol Jimin már várta őt. Az alacsonyabb fiú a konyhapulton ücsörgött és hagyta, hogy a hölgykoszorú kényeztesse őt mindenféle finomsággal.
Tae elfintorodott, fáradtan a fiú mellé támaszkodott, egyetlen pillantásával elhajtott a fehérnépet és Jiminhez fordult.
- Miért csinálod ezt velem?
A másik szemtelen mosolyra húzta dús ajkait.
- Hogy jobban szeress engem.
- Ezzel csak felbosszantasz.
Jimin játékosan lebigyesztette a száját. Tae pedig legszívesebben megkóstolta volna mennyire édes a futár csókja, de fontosabb közlendője volt.
- Jungkook furcsán viselkedik... fontos lett neki valaki.
Az alacsonyabb érdeklődve figyelte Tae szép vonásait. A lázadó fiú mindig elvarázsolta őt.
- Jimin, te sokat pletykálsz az asszonyokkal... ki lakik az emeleten?
- Yoongi. Az őrült unokatestvére Namjoon hercegnek.
- Mi?
- Aish Tae... hát semmit nem tudsz a királyi családról. - Tae bosszúsan összecsípte Jimin hívogató ajkait egy pillanatra,.majd elengedte... - Yoongi apja volt a király, de miután a herceg megjárta a háborút, becsavarodott, mert meghalt egy katona a karjai között. A fehérnép szerint az a katona... a szeretője lehetett... - mosolygott Jimin sejtelmesen, mégis szomorúan.
Taehyung ezt szerette benne a leginkább, együttérző volt. Megölelte őt.
Jimin boldogan ölelte vissza Taehyungot, mígnem az a fülébe nem suttogta...
- Azt üzenem Hoseoknak, hogy holnap éjjel... megtesszük. Intézzen el mindent.
Ezek után egy lágy csókot nyomott az ajkaira, majd otthagyta kétségek között Jimint.

Hoseok háza felé tartott, máskor úgy szedte a lábait, ahogy csak az tőle telt, de ezúttal csak bandukolt, elmbulva bukdácsolt. Rossz érzése volt Taehyung tervét illetően. Ha valami, bármi balul sül el, nem bosszút állnak, hanem mind odavesznek. Jimin nem volt ostoba, féltette Taehyungot és Jungkookot is, hiszen ök az épületben lesznek...kétségei voltak, de bízott a másik ítélőképességében.
- Végre itt vagy Jimin! - állt az ajtóban Hoseok
- A palotából jövök, Taehyung üzent neked, holnap éjjelre szervezz le mindent. Végrehajtjuk a tervet.
- Te is ott leszel? Nem tiltotta meg a gazdid?- vigyorgott rá Hoseok, mire Jimin elfintorodott. A fiú édes mosolya mögött sem volt rosszszándék, csak szerette piszkálni a fiatalabbat. Pláne a Tae iránt táplált érzéseivel.
Hoseok ezek után megüzente, hogy éjfél előtt pár perccel ott lesznek, hiszen akkor lesz a leghatásosabb a dolog.

Jimin újra az utcát rótta. Örült, hogy vissza kell mennie a palotába. A konyha ajtaja előtt toporgott, a késői órán, amíg az egyik asszony be nem engedte. Onnan egyenesen a testőrök szállása felé vette az irányt. Jól ismerte a palotát, hiszen porbafingó kora óta bejárása volt. Együtt fogócskázott a szolgálók gyermekeivel... és látta a hercegeket többször is.
Nem érezte helyesnek, amire készültek, mégsem szólt. Lehajtott fejjel várta, amíg Tae kócos feje meg nem jelent az ajtóban.
- éjfél előtt pár perccel itt lesznek... - hadarta el Hoseok üzenetét és indulni készült, de Taehyung elkapta a karját és magához rántotta. Jimin ujjai alatt érezte, ahogy az őr szíve hevesen ver.
- Olyan gyönyörű vagy... - búgta mély hangján és a szoba felé terelte, a bókba beleszédülő, másikat.

Odabent nem volt rajtuk kívül senki, így Taehyung bátran az ágya felé terelte a futárfiút. Sok éve szerették már egymást... mégis aznap valami más volt, miután hosszú órákis szerelmeskedtek egymásba gabalyodva aludtak el. Jimin egy tűzben rohanó tigrisről álmodott, akinek a bőre lángolt, mégis felé lépkedett és megcsókolta őt. Taehyung, ugyanakkor Jungkookról látott álmot, hogy egy sötétség lehúzza őt... hamarosan megmenti majd a legjobb barátját, gondolta, mikor a szemei kipattantak.
Magához ölelte az édesen szendergő kedvesét és újra álomra hajtotta fejét.