Broken Prince /YoonKook [✔️]

~ love story ~

Nap nap után telt, a testőr csendesen végezte a feladatát, minden nap, alkalmanként egy egy szót váltva a remeteként rejtőzködő férfival. Nem tudta kezelni a helyzetet, a sáját fortyogó dühébe keveredett valamiféle izgalom, amit minden nap érzett, mikor leváltotta a nappali őrt az ajtónál, ami időközben szinte a barátjává vált. Mikor a másik eltűnt az emeletről, ő csendesen bekopogott.
- Megjöttem. - közölte vigyorogva, mire csoszogás, majd az ajtó nyikorogó nyílása után egy halk, "szép estét" volt a válasz rendszeresen.

Jungkook ezután a falnak dőlt, csízmájából előhalászta az odarejtett papírlapokat és a széndarabot, amit egy rongyba dugott, hogy ne legyen maszatos... majd rajzolgatni kezdett, amit csak akkor hagyott abba, mikor Yoongi kopogott, hogy kiadja a tálcát.
Aznap azonban elmaradt a kopogás és a földön ücsörgő őr majdnem beesett a szobába, mikor kinyílt mögötte az ajtó.
- Pihenj katona... - morogta a másik, mikor felpattanva vigyázba vágta magát. Megesküdött volna, hogy Yoongi majdnem elmosolyodott, de aztán a földön heverő papírlap láttán kissé elnyíltak ajkai.
Jungkook zavarában a falat bámulta...
- az... ott én vagyok? - harapott a szájába Yoongi, már látványosan mulattatta a testőr zavara.
- Nem, én csak... igen. - vallotta be Jungkook némi hezitálás után, mire Yoongi csak bólintott egyet.
- Segítenél? - kérdezte végül csendesen, mire a másik kérdőn nézett rá.

A titokzatos herceg eltűnt a sötétségben, amibe Jungkook is belépett utána, akkor először.
- Ah nem látok semmit... - morgolódott, de közben majd kiugrott a szíve mellkasából, amiért a másik beeresztette a menedékébe. Odabent rendetlenség volt, Yoongi pedig úgy ácsorgott a szoba közepén, mint egy koszos kóbor macska.
- Segítesz rendet rakni, azt hiszem, talán rámférne egy kis... változás? - kérte a maga módján a fiatalabbat, az utolsó szót szinte suttogva. Jungkook érezte a határozatlanságát, ezért úgy gondolta, hogy neki kell irányítania az idősebbet. Szépen óvatosan elé lépett.
- Most meg foglak érinteni. - figyelmeztette a másikat, aki majdnem elmosolyogta magát a másik figyelmességén és bólintott egyet. Jungkook pedig finoman a vállára fogott és eltolta az ágyig a megszeppent herceget.
- Most mit csinálsz?
- Csak ülj itt hercegem, én pedig rendet rakok az irányításoddal.
- Ne nevezz így... mondtam.
- Jól van, jó... - tette fel kezeit védekezően Jungkook, majd, óvatos mozdulatokkal meggyújtott pár gyertyát a falak mentén.

A szobában kezdtek körvonalazódbi a tárgyak, a gyertyák narancs színnel borítottak mindent így az őr elkezdte felszedegetni a szanaszét heverő holmik sokaságát.
Mosolyogva rendezgette a dolgokat, míg a herceg csak a lábát lógatva ücsörgött és figyelte a fiút.
- Játszunk valamit? - szusszant egyet a katona, mire Yoongi meredten nézett rá.
- mhm. - nem futotta sokra, de Jubgkook ennyivel is beérte. Csőbe akarta húzni kicsit.
- Ha... befejeztük a pakolást, eljönnél velem sétálni?
- Mi? Nem megyek ki innen... te is tudod.
- Akkor fogadjunk.
Yoongi izgatottan fészkelődött egy kicsit, amit Jungkook pozitív dolognak gondolt...
- Mhm... - hallatszott újra az ágy felől...
- Fogadjuuunk, hogy... - Junkook kissé tanácstalanná vált. Milliószor fogadott már, de mindig olyankkal, akik épek voltak és nem voltak annyira sebezhetőek, mint Yoongi.
- Fogadjunk, hogy nen találod meg a koronámat... - a katona megesküdött volna, hogy a herceg elmosolyodott majdnem.
- Nem érvényes a fogadás... ha nincs a szobában... - morgolódott, mire a másik határozottan bólintott egyet.
- Itt van.
- Legyen.
- És csak, hogy tisztázzuk... mit nyerek én, ha nem találod?
- Bármit kérhetsz tőlem. - mozgatta meg Jungkook a szemöldökeit, mire Yoongi majdnem elnevette magát...
- Rendben, úgy sem találod meg - rendezte a vonásait és zárta össze szorosan a lábait, ami azonnal felkeltette Jungkook figyelmét. Egy önkéntelen reakció volt... egy olyan, amit csak egy nagyon szemfüles illető vesz észre... és bizony a fiatal fiú az volt.