☽Pokolból jött Angyal☾ /Loki.ff/ SZÜNETEL

12.fejezet

-MI A F-
A lábamból ömlött a vér. Mit csináljak, mit csináljak, mit csináljak!!!!

Hopp egy tény rólam: ha bántanak begurulok. Mint Hulk mikor dühös csak én nem változom át egy zöld klüpklopszá.

-Ezt nem kellett volna.- mondtam dühösen és lefejeltem. Hallva a reccsenést könnyen rájöttem arra hogy eltört az orra. Helyes.

A rácsavart függönyt a nyakán jobban rátekertem és átdobtam a vállam fölött.

-Ez jobb mint a ketrec harc.- újjongott Theo miközben felkönyökölt az ágyon.

-Fogd be!-rivalltam rá.

A fegyvert a kezében szorongatta a férfi. Lábrugásokkal soroztam így nem tudott rám célozni.
Találomra lőtt egyet a levegőbe, éppen hogy ki tudtam kerülni. Elővettem az egyik tőrömet és folyamatosan kisebb vágásokat ejtettem rajta. Pörögtem-forogtam mintha csak egy táncparketten kéne keringőzni.

A férfi neki esett a falnak még egy fotelt felborítva. Vártam egy hangra vagy egy szisszenésre ami arra utal hogy magánál van de semmi. Vissza tettem a késemet a helyére és lassan kedtem el sétálni a feldöntött fotelhez.

Hirtelen a férfi kiemelkedett a fotel mögül és a töltények csak süvítettek a levegőben. Szerencsére a reflexeim jók így sikeresen férre ugrottam.

Miért nem akarsz megdögleni?!

Melegséget éreztem az ereimben, a csontjaimban és a tenyeremben. Engedtem a kellemes érzésen. Egy lila tűznyalábot engedtem ki a kezeim közűl gondolkodás nélkül.

A férfi lenézett a melkasán tátongó lyukra amit kiégettem majd belenézett a szemembe.

Mi?!

Csak akkor kaptam észbe amikor már összesesett a férfi elöttem.

Ne ne ne ne ne ne ne ne ne!

-Picsába!!

Nem kellett volna megölnöm. Elég lett volna elfognom. De én tudatosan megöltem.

Hátra fordultam és Theo elernyedt testével találtam szemben magam.
A fehér hágynemű már nem fehér színű volt, hanem vérvörös.

A golyókat amiket én kerültem ki őt találták el.

Fülesemhez nyúltam és szóltam Fury-nak hogy vége.

Leültem a sarokba és vártam.
A lában fájt, a fejem hasított és a fülem sípolt.

Újra a repülőgépen voltam viszont most egy orvos társaságában és egy pokróc takarása alatt.

Egész úton szólongattak de nem válaszoltam. Annyit mondtam hogy fáradt vagyok és visszamentem a szobámba.

Ekkor ugrott be. A férfinek akit megöltem, tetoválása volt. Pont olyan mint Philipnek.

Az ágyamban fekszem és gondolkodom hogy hogy lehetséges ez.

Faszom bele. Ma már úgy sem alszom.

Most a folyosón trappolok és azon gondolkodom hogy van-e összefüggés. Ha van, de Philip nem mondja meg, hát akkor kiverem belőle.