☽Pokolból jött Angyal☾ /Loki.ff/ SZÜNETEL

9. fejezet

A rohadt életbe...elfelejtettem...
Ránéztem az asztalomon világító órámra és láttam hogy már hajnali negyed három van.
Baszki... baszki... baszkiiiiii
Kívűlről biztos úgy nézhettem ki mint egy őrűlt. Amint ki akartam kelni az ágyból, a paplan rá tekeredett a lábamra és teli arcal a földre estem. Gyorsan kiszabadítottam magam a selymes anyag fogságából és már rohantam is az ajtóhoz. Vagyis rohantam volna ha út közben be nem verem a lábamat a pipere asztalom sarkába. Hirtelen ledermedve vártam hogy a fájdalom eljusson az agyamig és feldolgozza. Aztán azt hittem hogy az egész lábamat amputálni kell.

-Azt a ROHADT JÓ BÜDÖS...!- és ekkor kicsapódott az ajtó.

Coulson ügynök fegyverrel a kezében konkrétan betörte az ajtómat mintha vészhelyzet lenne. Mikor felfogta az agyával hogy nincs veszély, eltette a fegyverét és tágra nyílt szemekkel végignézett rajtam.
Én a nyilaló fájdalommal eltorzúlt arcomat a térdemre hajtottam amit a gyomromig felhúztam hogy meg tudjam fogni a bokám fájó pontját. Közben a jobb oldali lábamon eggyensújoztam.
Egy rövid gyatyát és egy pólót viseltem. Coulson ügynök végig mért, és zavarában meg is fordult.

- Elnézést, hogy csak így betörök a szobájába, de már vagy negyed órája a hangárban kéne lennie Fury ügynökkel átbeszélni a küldetéssel kapcsolatos infókat. Kérem siessen amilyen gyorsan csak tud.- Az ajtót eléggé esetlenül de vissza tette a helyére és ki is rohant a szobámból, az ajtót sűrgősen becsapva maga után.

Amilyen hamar csak tudtam felvettem az úgy mond "szuperhős" ruhámat, ami ezekből állt: fekete nyakig érő topp, a bőr karkötőimet nem vettem le, hiszen imádom őket, vissza vettem azt a gatyát amiben kihalgattam Fhilipet, egy vastag bőr övet vettem fel hozzá amire rácsatoltam egy kis táskát, egy bakancsot ami eléggé gyatra állapotban volt, de legalább annyira elkopott az alja, hogy, nem tudták volna bemérni hogy mekkora a lábam és milyen cipőt viselek. Fekúztam egy hosszú kesztyűt is ami a könyökömig ért, viszont az ujjaim kilátszódtak.
A hajamat befontam amilyen gyorsan csak tudtam, de elől a tincsek amiket fodrászi pontossággal levágtam (éljenek az idegöszeroppanások), élettelenűl lobogott a jobb oldali szemem elé, és édesen cirógatták az arcomat.
Fáradt voltam és ez a cirógatás majdnem vissza csalt az ágy puha, meleg karjaiba. De nagy sajnálatomra küldetésem volt.
Kirugtam a szobám ajtaját, éppen hogy ne essen ki a helyéről újra, és a megszokott fehér, unalmas folyosókon rogantam végig. Megérkezdtem a hangárba, ahol már a helikopter propellerei miatt nem lehetett hallani hogy a távólból mit üvöltözött nekem Fury. Nem nagyon érdekelt, így csak simán oda mentem hozzá, kecses léptekkel.

-Nahát, csipkerózsika megtisztelt a jelenlétével?- ordította túl a fölöttünk zúgó propellerek egetrengető hangját.

A férfin ugyan abban a szettben volt mint eddig. Fekete garbó, fekete nadrág, földig érő fekete kapát, és figyelj..... nem fogod kitalálni...... a szemkötője is fekete. Nem mintha nem szeretném a feketét de ez már gáz hogy ilyen sokszor hordja ugyan azt a szettet.
Beszáltunk a gépbe. Fury az ölébe vett egy számítógépet és elkezdett valamin nagyon dolgozni.

- És... azt meg kérdezhetem hogy mi lesz a küldetésem?- mivel Fury titokban tartotta elöttem, ezért egész nap furdalt a kíváncsiság.

-Persze. Már is felvilágosítom.- felém fordította a laptopot, és Párizs térképe jelent meg a szemem elött.- Úgy tudjuk hogy van egy férfi, aki bizonyos embereket öl. Sajnos nem tudjuk hogy ki az a férfi így ki kell önnek derítenie és lenyomoznia a személyt.

- Akkor semmi harc?- keseredtem el.

- Csak akkor ha muszály.- emelte fel a mutatóujját hogy nyomatékosítsa a parancsot.

Erre csak bólintani tudtam.- És mit ért, idézem "bizonyos emberek" alatt?-huztam fel a szemöldököm.

- Abba majd késöbb avatjuk be.- mondta szigorúan.

Inkább nem törődtem vele. Megértem hogy nem akarnak mindent megosztani velem. Így nem is kérdezősködtem tovább.

A helikopter út úgy kb. 3 óráig tartott. Addig többször is át vettük a tervet. Egy L'mursei nevü hotelban lesz az akció. Egy férfit kell megfigyelnem, aki a 304-es szobában fog tartózkodni. Akit mi keresünk, annak ez a férfi a célpontja. A személy leírást megkaptam egy aktában, ami bevallok, hogy használhatatlan. Mindent kicenzúráztak, csak miattam, és csak annyi információt hagytak meg nekem hogy régen birkózott a csávó, hány éves most, és hogy néz ki.
Persze nekem is helyén van az eszem. Megvártam míg Fury előre meg a pilótávak eggyeztetni, előkaptam egy miniatür zseblámpát a zsebemből, amit még Tony-tól kaptam. Azt hittem hogy nem lesz rá semmi szükség, na de most van.
Bekapcsoltam a zseblámpát, és hátúlról át világítottam a kicenzúrázott részeket. Há.... Sokkal erősebb fekete filctollat kéne használni.
Mondjuk így is alig tudtam kivenni pár szót. Viszont annál a résznél lefagytam amit tisztán, és kivehetően el tudtam olvasni.

FAJA: PARAZITA (IRILL)

Mi a fene az a parazita? A parazitának az irill a másik megnevezése? Ugye nem veszélyes? Mivan hogyha meg kell mentenem a támadótól, és azt hiszi hogy én vagyok a rossz ember? Ki tudja hogy mit csinálna velem. Plazmát dobálna rám, ami leégeti a husomat?
Hirtelen meghallottam hogy a kabin ajtaja nyílik, így egy egyszerű mozdulattal, elraktam a zseblámpámat.
Viszont még egy dolgot ki tudtam olvasni. Az pedig az ő "fajtájából" halottak számát. Csak 3 halál volt oda írva. Hmm.... Nagyon különös. Biztos ami biztos nem kérdezek rá.
Hirtelen Fury elém állt és kivette az aktát a kezemből.

- Most kell indulnia, Raya.- szólalt meg parancsoló hangján.

- Értettem, uram.- álltalában utálom ha ugráltattnak, de nekem ez a munkám. Úgy hogy muszály ezt lenyelnem.

Felhúztam a fekete maszkomat, amit még Barnes barátomtól kaptam. Persze nem olyan menő mint az övé, de el megy.
Kiugrottam a helikopterből és a hotel felé zuhantam. Egy portált megnyitottam magamnak, és egy másikat ami a 5.emeleten tett le.
Kicsit megfagyott az ereimben a vér, mivel ilyet még életemben nem csináltam.
Úr isten.... Zuhanásból sikerült idejönnöm. Király vagyok!
De persze ilyenkor is nem szabad elbíznom magam.
Hirtelen egy ételszállító kocsit hallok közeledni a folyosó végéről. Csak most mértem fel gyorsan a folyosót hogy is néz ki, hátha valahova el tudok-e bújni.
Tojás-feher márvágy falak, kétméterenkét ugyan olyan színű oszlopok, vörös szőnyeg végig a folyosón, minden második oszlop között növények vannak. A kimaradt oszlop-közök között pedig a hotel szobák helyezkedtek el. A plafon két oldalán két márvány deszka volt, köztük egy méterek réssel.
Egyre hangosabban hallottam, hogy közeledik az ételszállító. Felugrottam a plafonon található eggyik márvány deszkához és felhúztam magam.
Ezen az egyméter széles helyen kell tartanom magam amíg el nem megy alattam.
Még is megérte a sok reggeli edzés a kapitánnyal.
Egy nő ment el alattam az étalszállító kocsival, és egy kártya volt a kocsi elelyére kitéve. 304
Mekkora mázli. Megvártam míg csak a nő van alattam és mögé ugrottam. Annyira halkan érkezdtem le mint egy macska. Így meg se hallott.
Elővettem egy kápító injekciót az övemhez csatolt kistáskából, és bele szúrtam a nyakába.
A nő azonnal kidőlt. Be vittem egy takarító raktárba, és "kölcsön" vettem a ruháját. A fonatomat felkontyoltam, a fehér inget és a piros vászonszoknyát rá tudtam venni, az öltözékemre.
A maszkomat nem vettem le. Hiszen nem tudhatja meg az arcom. Majd kitalálok valami kifogást. A lányt bebugyoláltam egy ott található takaróval és egy pokróccal.
El is indultam a 304-es szobához.
Mikor megérkezdtem, bekopogtam, de semmi válasz. Újra kopogtam, mist viszont erőteljesebben. Semmi válasz.

-Uram, megérkezett a szobaszervíz!- mondtam kicsit hangosabban a kelleténél.- az ételét is meghoztam.

De még mindíg semmi.
Hát ez fura.