Mi amor, es amor.... [ Marics Peti ff. ]

Te quiero mucho créeme!

Június első napja van, Anya meg Apa elmentek nyaralin addig én itthon maradtam...már megint. Épp reggelit készítettem amikor csengettek. Kinyitottam és Milán állt előtem:
- Jó reggelt! -mondta majd át adott egy csomagot.
- Viszont... Ez mégis mi?! -néztem rá érdeklődve mielőtt kinyitottam volna.
- Peti küldi...
- Még is miért? - néztem ra értetlenül.
- Honan tudjam azt, mondta adjam oda.
- Akkor vissza is adnám.- adtam neki vissza az ajandéktáskát.
- Mindegy szed össze a holmiaid és gyere ki! A kocsiba várlak.
- Oké...-mentem be a szobámba.
Átöltöztem és kisminkeltem magam. Amíg készülődtem addig is felraktam a kérdést magamnak. Miért kell menem tán mennek valahova és nekem hagyák hatra a macskát vagy mi? Miután kész lettem megfogtam az utazó táskám és elindúltam le. A kocsiba néma csönd volt egész uton.
Mikor megérkeztünk Milán dudált,  és kijött Marics. Kiszáltunk a gépjárműből utána kiakartam venni a táskát de,  Peti is érte nyúlt így összeért a kezünk.
Pillangók ezrei keltek életre a gyomromba. Olyan  érzés kapott el amit eddig soha nem éreztem még tőle. Fura, bizsergető érzés volt de, kellemes ezt a pár másodpercet Milán szakította félbe.
- Végre bejöttök a házba vagy még kint maradtok?
- Mindjárt, csak beviszem a táskáját.
-Nem majd én viszem be mert, a sajátom.
- Akkor hozzátok be ketten.- mondta bátyam és  bement.
- Peti! Ez az előbb mi volt?
- Öhm...csak a véletlen műve semmi más...- vörösödöt el és elvette a táskám evvel a lendülettel bement.
Kicsit szokatlan volt ez tőle de, megindultam utána. Megmutatta Peti a szobám és elkezdtem berendezkedni.
Este bejött Marics a szobámba.
- Kész a vacsora,  gyere enni. 
Kikapcsoltam a telefonom és felkeltem az ágyból. Volt egy olyan érzésem hogy, hozzá kéne szólnom. Ezért meg is tettem...
- Marics..kérdezhetek valamit?
- Igen.- fordult velem szembe és kíváncsian nézet rám.
- Őszintén modd meg! Mi volt az amikor megfogtad a kezem. - a végén elhalkultam mert, félek hogy ezzel elszúrom a barátságot köztünk.
-  Mondom csak a véletlen műve volt semmi más. Ne képzelj többet abba a véletlenbe. Na de tessék lemenni kajálni! -parancsolt rám majd előre engedett.
Lementem és az étkezőben már meg volt terítve. Persze olyan ételvolt amit nem ehetem meg mivel, diétázom. Szóval csináltam magamnak egy kis kaját.
- Hugi ha, mondod akkor olyat készítünk. -itt majdnem megfulladtam.
Készítünk? Azt hittem itt csak Milán tud normálisan főzni.
- Nem csak te?
- Nem, Peti is segítet...igaz nem sokat de, segített.
- Ha meg kajáltatok menjetek elfürödni addig én elmosogatok. -mondtam majd fel álltam az asztaltól és elvittem a tányérom.
Két szempárt éreztem magamon de, nem izgatott oly nagyon.
- Először menj csak te. Hisz te vagy a vendég. - mondta bátyám majd ő is elvitte a tányérját.
- Rendben. Öhm...Bátyó tudsz adni egy törölközöt?
- Persze mindjárt hozom.- fél perc múlva már itt is volt.
- Köszi. - adtam puszit az arcára majd felmentem a pizsamámért és a fenti fürdőben gyors elvégeztem az esti rutinom.
Lementem vissza mert, hozzatam magamnak Milánnal RedBullt épp venném ki a hűtőből amikor is hallotam hogy, valaki van itt. Ezért megfordúltam és Marics állt velem szembe.
- Öhm tudok segíteni?
- Hát tudnál csak nem tennéd meg...- mosolygot pervezen.
- Hívjak ide neked lányt? Szivesen kifizetem csak hadj! Várj mindjart jövök, csak hozok egyet innen a sarokról. - indultam el a nappali felé.
- Nem kell ide senki rajtad kivül...-jött oda mellém.
- Marics, elég legyen! Sz*pd lemagad állva, kereszteb, meg fekve...- forgattam meg a szemem és felmentem inkább a szobámba és ott filmeztem.
Egész este fent voltam mivel nem tudtam aludni. Nem, nema RedBull miatt hanem, nem tudok elaludni vendégsébe elsőnap.
Reggel kopogtak az ajtómon.
- Ki az?
- Milán...
- Gyere.- bejött.
-Hugi te egyáltalán nem aludtál?
-Hát nem nagyon tudtam. De, mit szeretnél?
- Peti akar veled beszélni...
- És mégis miért? Csak kell neki valaki aki kényezteti mert, akkor most mondom itt a ház előtt elég sok kislány áll sorba azért ...
- Nem majd, Ő elmondja.- mentki a szobából és jött utána Marics.
- Mit akarsz?! -kérdeztem flegmán.
- Nem gondoltam a tegnapit komolyan...
- Ja csak bevoltal rugva, bla bla bla... Nem kellenek a mesék! És most lehet menni arra az ajtó.
- Kérlek hallgas meg! Én...én...nagyon sajnálom. Nem kellet volna...tudom most szüntettem meg a barátságunkat de, szertném folytatni. És valamit be kell, hogy valjak...ha, olvastad a levelem akkor, tudod mit érzek irántad. Te quiero mucho créeme! -mondta és kiment.
Sokat gondolkoztam rajta mit jelentenek azok a spanyol szavak. De, nem jutottam semmire ezért bementem a dolgozó szobába épp valamit vágtak. Ahogy beléptem azzonal kikapcsoltak mindent.