Mi amor, es amor.... [ Marics Peti ff. ]

Emlékek, és a problémánk...

- Mi a baj?- kérdezte Milán.
- Mit jelent az, hogy Te quiero mucho créeme! Mivel nem tudok spanyolul ezért kérdelek téged mert, Peti ezt mondta nekem...valami rosszra számítsak ezzel?

Milán csak bement Petihez vissza.

-Milán! Gyere ki de, most! Mert kirángatlak! Mit jelent?! Kérlek! Szeretném meg tudni az igazat!
- Hagy egy kis időt feldolgozni.- fogta meg a kocsi kulcsot és a cigijét utána elment.

- Peti! Mit mondott neked oda bent?
- Semmit kincs...kicsi! Azt akartam mondani, hogy kicsi!
-  Fura vagy... Na mindegy,akkor eltudod mondani mit jelent az a spanyol mondat?! -mentem oda hozzá de, tartottam a tisztes távott.

- Azt....azt...jelenti, hogy.....nem, ezt még nem tudhatod meg!

- Miért?
- Mert...

- Ajh...- mondtam nyavajogva.
- Van kedved filmezni?
- Persze...de, Milán hova ment?

- Nem tudom...- mondta majd elkezdett lehúzni a lépcsőn.
- Peti! Elfogok esni! - kiabáltam riadtan. Hirtelen megállt és felvett a kezébe.
- Marics....ezt most így....MIÉRT?!

- Ne kiabálj a fülembe!  Majdnem elestél és nem akartam, hogy bajod esen... Azért Kicsi azért....- puszilta meg az arcom.

Teljesen elvörösödtem amikor ezt megtette.

- Neked amúgy van barátnőd ugyebár... - lerakott.

-   Nincs de, folytasd csak...amúgy kapok valamit?
- Két pofont de, kiverekedhetsz a harmadikért is! - mondtam és már ütötem volna meg de, megfogta a kezem.
- Na, na, na, na! Nyugi kislány, nem mernél úgy se megütni. - mosolygott mint, a tejbe tök.
- De! Megmerem csinálni ha, elengednéd a kezem.

- A lányok nem verekednek főleg, a szép lányok nem!
- Nem érdekel.
-Miért?
- Amikor akarok akkor bunyózok!
- Háh...elkell szomorítsalak, mivel erősebb vagyok nálad! - nagy képűsködött.

Megforgattam a szemem és teli erőmből tökön  rúgtam. Mint valami kutya úgy nyüszített. Szegény...jaj de, megsajnáltam...

Meg a francokat!  Úgy nevetem szerencsétlenen, hogy nem bírtam lábon állni.

- Egyaltalán nem vicces!
- Naaa! Petike ne szomorkodj.

- Sminkes létedre eléggé fiúsan viselkedsz...- mondta majd felegyenesedett.
- Az csak a hobbim mivel eldöntöttem, hogy rendőr leszek.
- Na az illik is a stílusodhoz...
- Nem a stílus a lényeg öreg apám!

- Leöregeztél?! - háborodott fel.
- Hát most mit vársz, úgy nézel ki mint egy ötven éves csak még nem kezdett elégé őszülni hajad. - szívtam továbbra is a vérét.

- Kicsi szerintem fuss! Mert, úgy elpicsázlak ha, utolérlek!

Elkezdtün kergetőzni egyszer csak Peti elkapot  a derekamnál fogva. Szembe fordított magával majd egyre közelebb jött. Neki nyomott a falnak, és csak egy-két centi választott el minket.

- Marics....ezt miért csinálod? Hisz van barátnőd tudom, hogy csak tagadni akarod! - toltam el magamtól.
- De ki mondta, hogy van? Nincsen de, lehet becserkészek egyet. - és ismét közeledett.
- Istenem...- forgattam meg a szemeim.
- Nem, nem! Úristen...- mondta majd az arcomhoz hajolt.

Majd egy gyors, apró puszit adott az arcomra.

Minnél hamarabb leültem és probáltam nem feltünően zavarban lenni.
Elkezdtünk filmezni, amikor már nagyon zavart Peti némasága. Általába mindig valamit kommentál a film közbe de, most nem. Valami baja lehet tényleg, és ki fogom deríteni! Ahogy most így elnézem nem is a filmel foglalkozik...

- Peti... Marics! Hahó! Baj van? - kérdeztem meg aggódva miközbe probáltam a szemébe nézni.

Továbra se válaszolt. Nem is beszélt! Csak a levegő vételét hallotam... Fel emeltem az egyik kezemel a fejét és belenéztem a szemébe.

- Peti válaszolnál?!
- Nincs semmi bajom! - emelte fel a hangját.
- Jó bocs hogy mertem szólni! Tudod mit itt vége a barátságunknak meg mindenek...amióta  az a kis liba elhagyott,  egyszer úgy beszélsz velem mint egy kutyával, máskor meg kedves vagy.

Felálltam mellőle és be mentem a szobába, összeszedtem a cuccom és épp akartam kilépni az ajtón mikor, Tuco oda jött hozzám. Legugoltam a kiskedvenc mellé és elbúcsúztam tőle egy utolsó simogatással. Majd utoljárja Petire néztem és kiléptem az ajtón. Becsuktam...és most már nem fordúlhatok vissza. Lassan mentem a ki a kapun és elnidúltam a legközelebbi buszmegállóhoz. Halkan zenét hallgatam közben sétáltam. Kapucnim fel volt húzzva, zsebre tettem a kezem majd elkezdtem gondolkodni miért úgy csinálok mintha, az én hibám lenne?! Nem is csináltam semmit!  Felhívtam Bátyám, hogy ne keressen mert, haza megyek és hírtelen valaki közben hívott.
Marics volt az....felvettem majd beleszóltam.

- Beszéljük meg!- mondta.
- Csá neked is! Mond miért keresel?!
- Bocsánatott szeretnék kérni a viselkedésem miatt...
- Nekem mindegy mit csinálsz már. - mondtam flegmán.
- Mi a baj?
- Nem mindegy az neked?!
-  Várj ott ahol vagy elviszlek kocsival!
- Bocs de, most nem kívánom a társaságod.
- Ohm... Semmi gond.... Akkor....
- Szius! - raktam le a telefont.

Majd újra megszólalt a csengőhangom a fülhagatómban. Inkább hallgatam csak ameddig nem maradt abba csengésse. Élveztem a halk zenét és jól esett ebben a helyzetben, mivel  Milán zenéje volt. Pontosan a " Kérlek ne sírj majd nekem " dal.

Amikor oda értem az célhoz egy kezet éreztem meg a vállamon. Hátra fordultam és ki más lett volna mint, drága utálatos Maricsunk.  Lesöpöstem magamról testrészét majd, felszálltam a buszra és helyet foglaltam.
Amikor már mindenki feljött a buszra aki akart, valamiért nem indúltunk.

A francba...ahogy előre néztem megláttam Maricsot ahogy jön felém. Már késő volt mert, nem tudtam előle menekülni mivel már ment is tovább a jármű.

- Figyelj...én nem akartalak megbántani semmivel.
- Még is megtetted! Marics! Gondolkoz már kicsit vissza, hogy bántál velem amikor te adtad azt a nevet, hogy hercegnő és ezzel dühösé tetted Rebekát!
- De én...- közbe vágtam mondandójába.
- Látod! De TE mindig tökéletes vagy nem csalsz meg senkit, nem használsz ki senkit, mindig beképzelt vagy mert, imádnak a tinilányok! Ez a baj veled... Fog már fel azzal a  kis fejeddel ember!

- Én csak azt akartam mondani, hogy csak Rebeka miatt csináltam ezt.
- Persze...és miattam szakítottál vele mert, ezzel akartad megvédeni!? Várj már tudom is a válaszod! Igen pont így akartad! Én azt hittem más vagy....de, tévedtem....- álltam fel és leszálltam a legközelebbi megállónál.

Sziasztok itt is lenne a következő rész! Azt szeretném kérdezni, hogy szerintetek folytassam-e a könyvet vagy ne?