Jimin szemszöge
A kocsiajtót becsapva zárom el magam Jungkooktól, aki ugyan nem sokáig hagy egyedül. Mégcsak meg se várja, hogy lenyugodjam, folytatja tovább a cirkuszt.
- Neked aztán már az is megcsalásnak számít, ha egy levegőt szívok valaki mással! Persze az még véletlenül se számít, amikor random emberekkel flörtölsz, még én vagyok a szemét, ha szóba hozom. Tudod, kurvára nem fair, amit csinálsz!- fakad ki, míg beindítja a motort.
- Igen, az igenis zavar, ha úgy szívsz egy levegőt mással, hogy a kelleténél közelebb állsz hozzá. Nem vagyok vak, láttam, hogy a csaj arcába másztál! Máskor szeretnél róla fényképet is?
- Te kurvára nem vagy normális. Nem is tudom, miért vagyok még mindig veled- nevet fel hitetlenkedve, majd elnémulva kivárja míg szavai mély sebet hagynak bennem a többihez hasonlóan.
Igazán hozzászokhattam volna, hogy minden vitánk alkalmával érezteti velem, hogy bármikor találna helyettem mást, egy sokkal jobb valakit, aki nem ilyen szerencsétlen. Míg régen azt hangoztatta, mennyire csodál, amiért annyi szarságon átmenve ilyen erős maradtam, mostanában folyton azt kapom, hogy egy mentális csőd vagyok. Talán igaza van, mára már a vitáinknak köszönhetően tényleg egy depressziós farok vagyok. De ha belegondolok, hogy Jungkook egyszer komolyan elhagy, úgy látom a legjobbnak, ha ki is nyírom magam.
Nem bírnék azzal a tudattal élni, hogy valaki mással boldog, én pedig nem találnék nála jobbat. Ez lenne a legjobb megoldás.
Amint Jungkook beáll a kocsival, ki is szállok, utamat pedig a fürdőbe veszem. Zavartalanul veszek egy hosszú fürdőt, míg a kis pengémmel játszadozom. Csak pár kisebb vágást ejtek magamon, de Jungkookot lefogadom az se érdekelné, ha csurom véresen jönnék ki innen.
Régen más volt. Mikor megvettük a házat, minden este együtt fürödtünk, gyertyákkal és hasznavehetetlen rószaszirmokkal körülvéve, míg egymás bőrét simogattuk és a jövőnkről beszélgettünk. Gyerekeket akartunk, és kis híján sikerült is örökbe fogadni, de akkor Jungkook új munkát kapott, a város másik végében, így a több utazás miatt a kevéske fizetésünk nem volt elég arra, hogy megfelelő körülmények közt neveljünk fel egy gyereket.
Attól fogva változott meg minden köztünk. Mindketten csalódottak voltunk, és lappangott köztünk a feszültség. Egyikünk sem volt benne biztos, jót cselekszünk-e. Egyre sűrűbben folytottuk bele keserű érzelmeinket a piába és a bulikba, így elkerülhetetlen volt, hogy ne alakuljanak ki félreérthető helyzetek, mint például a másokkal való "flörtölésem". Mondhat Jungkook akármit, még egyszer sem hagyta, hogy megmagyarázzam valójában miért beszéltem olyan mézes mázasan a hozzám közeledő emberekkel. Csakis azért, hogy ne hergeljem tovább őket a dühömmel, így szépen magyaráztam el nekik, hogy foglalt vagyok.
Jungkook viszont olyan látványosan flörtöl másokkal, hogy képtelen kimagyarázni. Próbálkozik, de látom, amit látok. Nem csak én, de a barátaink is. Párszor még meg is kértem őket, hogy beszéljenek vele erről, de abból mindig csak vita lett. Azzal vádolt, hogy ellene beszélem a barátait és hogy le akarom alázni.
Finoman szólva a szerelmünk már rég nem a régi, mégis ragaszkodom még annyira hozzá, hogy ne akarjam, hogy Jungkook elhagyjon.
Kilépve a fürdőből a hálószobánkba megyek, ami régóta már csak az én hálószobám, hisz Jungkook rendszerint az egyik vendégszobánkban éjszakázik. Igen, például ez sem segíti előre a kapcsolatunk javulását.
Most viszont ahogy ki tárom az ajtót széles háta fogad. Ez az, ami először ragadja meg a figyelmem, de mikor magamhoz térek, lentebb is szemügyre veszem még vizes testét. Bizonyára a másik fürdőszobát használta, és csak alsónadrágért jött vissza, viszont most, hogy már van esélyem hosszú idő után normálisan beszélni vele, nem engedem megszökni. Zajtalanul bezárom az ajtót, majd mögé lépve bátortalanul lapockájára helyezem a tenyerem. Érintésemre szoborrá dermed, majd lassan megfordul, így elém tárva a lényeget. Jobban mondva lényegeket: az arcát, kockás hasát és hatalmas farkát. Mindet imádom.
- Muszáj beszélnünk! Kérlek!
Míg én nagy nehezen csakis a szemeibe nézek, ő kérésem után lejjebb vezeti tekintetét az övéhez képest pálcika testemre. Míg ő teljesen meztelen, rajtam törölköző lóg, ez pedig szemmel láthatóan zavarja. Izgat a gondolat, hogy mit akarna velem csinálni, de először is komolyan beszélnem kell vele, mielőtt még jobban elfajulhatna a helyzet köztünk.
- Üljünk le!- biccentek az ágy felé. Teszi, amit mondok, én pedig bele is kezdek a mondandómba. - Ez így nem mehet tovább. Ez az egész: a bulik, a viták, az hogy hónapok óta szinte egymáshoz se érünk, hogy folyamatosan egymást szidjuk és nem beszélünk meg semmit, mert ez pokoli Jungkook! Meg kell, hogy beszéljük a problémákat, különben minden tönkremegy. Nem akarlak elveszíteni, szóval kérlek próbáljunk meg változtatni!
- Igazad van. Elvesztettük magunkat. Ezek nem mi vagyunk. Már nem is annyira azért megyek el és iszok, mert jól esik, hanem mert nem maradt más. De szükségem van rád, és a régi életünkre. Fogadjunk örökbe, többet dolgozok, és soha többé nem bántalak meg újra! Én nem feküdtem le senkivel, de ha te igen, megbocsátok. Ez egy nehéz és balhés időszak, és ahelyett, hogy foglalkoztam volna veled, leittam magam, hogy ne kelljen a kudarcunkra gondolnom. Az hogy itt tartunk az én hibám. Megtudsz... megtudsz nekem valaha bocsátani ezért?
Ahogy könnyes szemeibe nézek tudom, hogy őszintén bánja, ami köztünk történt és komolyan változtatni akar, nekem pedig ennél többre nincs is szükségem. Hosszú hónapok óta először omlok bele karjaiba, miközben zokogok.
- Ez igent jelent?
- Igen. Nagyon szeretlek, nem akarok nélküled élni és soha nem tudnék mással lefeküdni, csakis veled- hadarom szipogva. Jungkook elmosolyodik válaszomat hallván, majd fogja a törölközőm és a földre száműzi az övé mellé. A derekamra fogva emel az ölébe, majd lágy csókot hagy ajkaimon. El nem tudom mondani, mennyire hiányzott gyengédsége, de kis híján újra elbőgöm magam gesztusa után.
Olyan régóta voltunk elhidegülve egymástól, hogy már csak az álmaimban láthattam ezt az énjét.
- Kurvára hiányoztál, hallod?- fog könnyes arcomra, és mélyen a szemeimbe néz. Percekig tartja fogva tekintetem, és én minden másodpercét élvezem. - Hiányzott a csókod, a bőröd érintése, az ölelésed, a mosolyod, az illatod, a feneked... Mindened- mondja, mi után olyan szenvedélyes csókban részesít, amibe beleszédülök és az összes porcikám megremeg, még a kislábujjam is. Még életemben nem esett ilyen jól egy csók, olyan mintha orgazmusom lenne.
- Soha többé nem hagyom, hogy ilyen messzire sodródj tőlem. Az enyém vagy, és vigyázok rád- pusmogja, én pedig egy gyerek naivságával hiszem el minden szavát. - Minden rendben lesz- biztosít róla, én pedig csak bőszen bólogatok, majd újra ajkaira marok, és addig csókolom míg ki nem fogyok a levegőből, ami érezhetően felforrósodott köztünk.
Mikor elhúzódok Jungkooktól, ő felém kerekedve nyom az ágyra, amiben már olyan rég voltunk kettesben és nyakamra tapadva csal ki belőlem élvezetteli sóhajokat. Dús hajkoronájába túrva tolom közelebb a fejét, mikor pedig a szomjúságom ismét elviselhetetlenné válik, felrántom az arcomhoz egy vad csókra, mi közben kezeimmel az izmait tapizom mohón. Annyira hiányzott már teste, hogy újra érezhessem az ő bőrét az enyémen, hogy valószínűleg nem sokáig bírtam volna ki még nélküle.
A gond csak az, hogy ő is ugyanúgy simogat a testem különböző pontjain, ami a legutóbbi alkalmunk óta újabb és újabb hegekkel gazdagodott, és csak idő kérdése, hogy rájuk találjon.
Az első hegre a derekamnál akad rá, amint pedig megtapintja el is húzódik tőlem, hogy alaposan szemügyre vehesse. Mikor realizálta, mi az, arcára kiül a borzalommal vegyes döbbenet, szemei pedig egyre nagyobbra és nagyobbra duzzadnak, ahogy a többi, még frissebb sebeimre talál.
- Sajnálom... gyenge voltam- suttogom, miközben elönt a szégyen.
Pontosan tudtam, hogy egyszer majd észre fogja venni, mit művelek magammal, és a lelkem mélyén azt is, hogy így fog reagálni és kibaszottul bűntudata lesz. Mert a lelkem mélyén mindig is tudtam, hogy Jungkook ugyanaz, aki volt és még mindig szeret. Csak sajnos erre az érzésre sok ártalmas gondolat rakódott, amik mindezek ellenkezőjét állították.
- Ez az én hibám. Tudtam, milyen érzékeny vagy, és én mégis érzéketlenül viselkedtem veled. Minden egyes sebed kívül és belül is emlékeztet majd rá, hogy mennyire nem érdemellek meg. Ez a büntetésem- mondja, majd lehajolva az összes kisebb nagyobb sebemre óvatos csókot ad, némelyikre pedig könnyeket is hullat. Az egész olyan bizsergető érzés, szöges ellentétben áll azzal a fájdalommal, amit akkor éltem át, mikor megejtettem őket a bőrömön.
Az utolsó heg a csuklómon éktelenkedik, amit a szemeimbe nézve csókol meg egymás után többször is.
- Jungkook...
- Igen, picim?- ölel gyengéden magához. Kissé borostás arcára simítok, és úgy fonódom izmos testére, mintha végtagjaim halálos indák lennének számára és örökre csapdába ejteném velük.
- Megbocsátottam. Mindenért, szóval kérlek zárjuk le a múltat. Ez az este már másabb, mint a korábbiak, amiken ezt csináltam magammal. Most pedig, hogy lekezelted őket, gyorsabban is gyógyulnak majd- mosolygok rá, mire ő is megajándékoz imádnivaló ajakgördületével, amit olyan régóta kénytelen voltam nélkülözni.
- Szeretlek, Minie- csókol meg, kezével pedig a lábam közé simít, mire a szájába nyögök, és kitolom neki csípőm, hogy mindenhez rendesen hozzáférhessen. Régebben még talán nem izgultam volna ennyire fel egy szimpla érintéstől, de a hónapok óta tartó cölibátusunk után extra érzékennyé váltam, és ezt bizonyára Jungkook is tudja. Ha belém is hatol ma, nem sokáig fogom bírni.
- Én is szeretlek!- sóhajtom keze miatt, ami kényeztetni kezdett odalent. Lassan mozog, de ismerős neki a terep, így tudja, hol kell több időt eltölteni, hogy a határaimra sodorjon.
- Mit szeretnél?- kérdezi a folytatásra gondolva.
- Hogy bennem legyél. Egész este akarlak- felelem, el-elakadó lélegzettel megállíthatatlan kézimunkájától. Ujjai közt péniszem csak egyre keményebb és nedvesebb lesz, míg én egyre kétségbeesettebben dobálom magam.
- Vigyázz mit kérsz, mert nem biztos, hogy mikor végre bejutok, kíméletes leszek- dörmögi tesztoszterontól fűtött hangján a fülembe, amit hallva elönt a vágy, hogy most azonnal a farkára üljek. Nem érdekel a fájdalom, azt is elviselem, csak végre magamban tudjam érezni, és órákra összeolvadhassak vele. Ez minden vágyam. Lehet, a hónapokig elhúzódó cölibátus miatt kicsit megőrültem, de komolyan úgy érzem, meghalok, ha nem fogadom magamba most azonnal.
- Jungkook, hatolj belém most azonnal! Kérlek... Annyira szeretném. Az sem érdekel, ha holnap nem tudok majd kimászni innen, csak csináld!- könyörgöm hatalmas szerszámáért, ami a combomnak feszülve nedvedzik már mióta.
- Te bolond vagy, baby- kuncog. - Nem kérhetsz erre, nem akarok még több szenvedést okozni neked- mondja komolyra fordítva a szót, majd lejjebb mászva lábaim közé az ánuszomhoz nyomja ajkát. A kéjes érzéstől hirtelen az összes izmom megfeszül, beleértve a zárót is.
- Nem vagy még kész a farkamra. Elő kell, hogy készítselek. De nyugi, élvezni fogod- húzza huncut mosolyra ajkát, majd széthúzva combjaim figyelmeztetés nélkül mélyen belenyal a fenekembe.
- AH! Ez azh, méhg!- sikítok fel az eszméletlen forró érzésre, ami szétárad az alfelemben. Jungkook nem rest eleget tenni a kérésemnek, és tovább nyalakodik, bár nincs túl sok választása, ugyanis mint a mesében a patkány, én is a hajánál fogva irányítom. Nyelvével csapdosó mozdulatokat tesz bennem, hegyével pedig belülről bököd, hogy ellazuljak, és így valóban érzem, hogy tágabb vagyok. Na meg kanosabb is.
Egy idő után ujjaival helyettesíti ízlelőszervét, míg az jobb elfoglaltságot találva magának kényezteti el lucskos farkam. A kettős gyönyörtől fennakadnak a szemeim, és vészjóslóan kezdek rángatózni Jungkook forró szájüregében, aki a következő pillanatban egyenesen a torkára enged.
A szemhéjam mögött, mintha tűzijátékok ezrei robbantak volna be, testem súlytalanná válik és agyam már egyértelműen felkészült a hatalmas orgazmusra, Jungkook mégis egyetlen mozdulattal megfoszt az egésztől.
- Neh!- kiáltok fel, de végtagjaimból teljesen kiment az erő, hogy visszahúzzam a szája nyújtotta forróságért esdeklő farkamra. Teljesen ki vagyok már.
- Ssh! Várj egy kicsit, baby!- mondja, majd feljebb araszolva hozzám az ágyon, behatolásra készen marokra fogja felém meredező szerszámát. Engedelmesen hallgatok, és remélem, így hamarabb magamban tudhatom azt a szörnyet, ami valójában a mennyországig repít.
Meglepően könnyen és hamar becsusszan, emellett pedig olyan mélyre, hogy ismét felsikkantok. Jungkook velem egyszerre morran fel, majd ahogy mondta, kíméletlenül kezdi ostromolni gyönyör központom.
Izzadt teste sorozatosan az enyémhez csattanva lökődik belém, ezek a hangok mégis csak háttérzajnak hatnak szégyentelen nyögéseim mellett, habár Jungkook sem fogja vissza a hangját.
Arckifejezése valami elképesztően szexi, ajkai a nagy hevességében egészen kiszáradtak.
- Váh-várjh! Lassítsh!- sikoltok, ő pedig bár nem azonnal, de lecsillapodik, így már nem rázkódom annyira és megtudom csókolni. Nyelve, ami a fenekemben és farkamon járt most a számban jár forró táncot az enyémmel, de épp ezért izgató a csókja.
Lábaimat a csípője köré fonva nyomom magamba, míg kezeim izzadságtól csatakos hajában túrnak, és a fejbőrét masszírozzák.
- Imádlak, édesem!- mormogja szerelmesen párnáimra, mire újból könnyek szöknek a szemembe. - Szeretnéd te diktálni a tempót? Most kivételesen megengedem- adja át nekem az irányítás lehetőségét, amit valóban nagyon félt, és szinte sose hagyja ilyen könnyen. Eddig mindig ki kellett harcolnom, hogy kicsit én irányíthassak, úgyhogy most nagy örömmel élek a lehetőséggel.
- Még szép!- felelem széles vigyorral az arcomon, meg sem próbálva rejtegetni, mennyire örülök a lehetőségnek, hogy az én kezembe adta az irányítást. Hagyom, hogy Jungkook kihúzódjon belőlem, majd izgatottan ráülök izmos hasára, hogy kényelmesen az arcához tudják hajolni. Apró puszit nyomok a szájára, majd mintha valami gyerek lenne az orrára is.
- Köszönöm! Ez nagyon sokat jelent nekem.
- Közelsem annyit, mint amennyit te jelentesz nekem.
- Hát remélem- mondom, majd egy utolsó csók után újra magamba fogadom. Tövig beleülök, amit mindkettőnk egy hangos sóhajjal díjaz. Megfogom a párom kezét, és bár nem olyan rohamtempóban, de lovagolni kezdek hibátlan és elképesztően szexi testén.
A fejem hátra csuklik a gyönyörtől és ismét ijesztően magas nyögés hagyja el ajkaimat, mikor Jungkook a fenekemre markolva férfias kezével elkezd izzasztó tempóban belém vágódni. Ha nem lenne ilyen isteni érzés, félbeszakítanám és folytatnám az előbbi ritmusban, így viszont csak tehetetlenül sóhajtozom.
- Ahh, Minieh...- nyögi az idétlen becenevem, amit még ő ragasztott rám méreteim miatt, majd lerántva magához durván megcsókol. Hogyha már ennyire türelmetlen, nem lehet neki olyan sok hátra.
Hosszú percekig nem ereszti ajkaim, még akkor sem enged, mikor levegőért akarok elhúzódni, sőt meg is harapdál utána.
- Jhungkookh!- húzódom el tőle végre, de nem sok esélyem van fellélegezni, mert ugyanebben a pillanatban rákapcsol. Olyan hévvel dug, hogy még az egyébként szívós ágyunk is keserves nyikorgásba kezd.
Nekem se kell több, pár lökés után lányosan sikítva élvezek rá mindkettőnkre. Agyam totál kikapcsol, csak az elképesztő mennyiségű gyönyör marad az egész testemben, miután pedig lassan lecsillapodik, elhagy minden erőm, és egy tompa puffanás kíséretében a párom mellkasára hullok.
Pihegéséből ítélve ő is elment az előbb, na meg lent is érzem ejakulációjának nyomait. Úgy érzem, teljesen kiüresedtem, mégis mindjárt felrobbanok a hirtelen megrohamozó érzésektől.
Ha ma reggel valaki azt mondja nekem, hogy este már a szerelmemmel össze gabalyodva, kielégülten fekszem majd az ágyunkban elküldtem volna a francba, aztán sírtam volna egy sort, belegondolva, mennyire is lehetetlen lenne, de mégis itt vagyok.
Erre a hihetetlennek tűnő pillanatra elnevetem magam.
- Mi az?- kérdezi Jungkook, erős karjaival magához ölelve.
- Csak... már szinte alig láttam rá esélyt, hogy ismét így feküdjünk itt. Főleg nem a mai nap után.
- Talán, ha nem jövök be ide tiszta ruháért, most tényleg a vendégszobában őrjöngnék, amilyen hülye vagyok. Még szerencse, hogy elfogytak- kuncog Jungkook, majd maga mellé helyezve, gyengéden megcsókol.
Tényleg hihetetlen, hogy csak pár ruha miatt történt így. Ha Jungkook esetleg hamarabb lép le innen, minthogy én bejövök vagy be se teszi ide a lábát, valószínűleg én se mentem volna át hozzá beszélni, inkább álomba sírtam volna magam. Jó kis párost alkotunk: a két hülye.
- Tudod mit? Esküdjünk meg, hogy innentől kezdve mindent megbeszélünk! Ha valami böki azt a nagy orrod velem vagy bármivel kapcsolatban, először beszéld meg velem és én is így teszek majd. Szerintem ez a pár hónap egy lecke volt arról, hogy ne tartsunk magunkban semmit és hallgassuk meg egymást.
- Jó kis lecke, majdnem elveszítettelek- horkant fel Jungkook, de aztán kisujját az enyém mellé nyújtja. - Jól van. Esküdjünk meg!
A jól bevált kisujj eskünket megkötendő össze akasztjuk ujjainkat, így megakadályozva egy újabb hónapokra elhúzódó defektet a kapcsolatunkban és mint a gyerekek, szentül hisszük, hogy ezután minden rendben lesz.
Az első oneshotom, fogadjátok szeretettel! 👐
Köszi, hogy elolvastad! ❤️❤️❤️
