Jungkook szemszöge
Nyitódik az ajtó, a szívem pedig erre az apró neszre is dübörögni kezd. Azonnal feltolom magam a megpakolt asztaltól és Jimin elé sietek, aki amint észrevesz elejti megpakolt bőröndjét és másodperceken belül a karjaimba veti magát. Kis testét erre úgy vonom magamhoz, mintha soha nem akarnám elengedni. Bár ez valóban így van. Hiába támogatom Jimin tanulmányait, azért rohadt nehéz nélküle az élet. Leginkább ezek a szeretetteljes ölelések hiányoznak tőle reggelente. De nem ragaszthatom magamhoz, bármennyire is szeretném.
Vállai megrázkódnak az őt megrohamozó érzelmektől, de én is hullatok pár könnycseppet szöszke hajába, amibe fejemet temetem. Részegítő illatát újra belélegezve minden eddig nyomasztó probléma nyomtalanul eltűnik. Ezt teszi velem csupán az illatával. Nem számít, hány napot tölt itthon, jelenlétével eléri, hogy teljesen kisimuljak.
- Úgy hiányoztál!- motyogja ingembe rejtve buksiját, erősebben szorítva, mint eddig.
- Te is nekem, baby- felelem elcsukló hangon, majd hátrébb húzódok tőle és az állára fogva feljebb billentem fejecskéjét. Így újra lehetőségem nyílik olyan közelről megcsodálni gyönyörűségét, hogy elálljon a lélegzetem.
Azonban nem sokáig bámészkodom, helyette telt ajkaira vetem magam és kicsókolom belőle az elmúlt heteket. Ezt ő sem bánja, sőt készségesen mélyíti el csókunkat és csimpaszkodik a nyakamba. Ezt örömmel tapasztalom. A telefonon keresztül nem tudtam megérinteni, ezért kihasználva, hogy végre megtehetem kiéhezetten fogdosom végig kívánatos testét. Érzékeny nyakától kezdve, kerek popsijáig meg se állok, amit kiéhezetten fogok a markomba. Bevallom, ennél még többre is képes lennék, de előtte megszeretném etetni. Márcsak azért is, mert ma este kétségtelenül nem fogom hagyni aludni és szüksége lesz az energiára.
- Éhes vagy?- kérdezem elválva követelőző puháitól, ő pedig nem is próbálja leplezni, mennyire vágyik rám.
- Nem- feleli egyenesen, kis mancsát pedig levezeti ingem első gombjához abból a célból, hogy már az előszobában levetkőztessen. Imádom, hogy ilyen mohó. Így egy kicsit sajnálom is, hogy meg kell váratnom. - Csak téged akarlak. Mióta vonatra szálltam csak te jársz az eszemben- folytatja csábító hangján, csakhogy tovább húzza az agyam és elérje, hogy durvábban dugjam meg, mint azt eredetileg terveztem. És bár ez a trükkje kis híján le vesz a lábamról, még nem adom be a derekam. Fontos az a vacsora. Ugyanis nem csak szexelni akarok Jiminnel, de beszélgetni is és sajnos ez a kettő nem összeegyeztethető.
- Ez nagyon hízelgő- csókolok a homlokára. - De csináltam vacsit, amit szeretném, ha megennél.
- Tényleg?- döbben meg, mintha ez egy isteni csoda lenne. Pedig már sokszor főztem neki.
- Igen. Gyere, a kedvencedet főztem- fogom meg a kezét és az étkezőbe vezetem, hogy végre a saját szemeivel lássa, mit dobtam neki össze. Az asztal közepére kihelyezett rózsák tetszenek neki a legjobban, amiket ma délután szereztem be és néhánynak a szirmait az ágyunkra szórtam, csakhogy jobb legyen a hangulat, bár lefogadom, hogy Jiminnek nem lesz oka panaszra.
- Ez gyönyörű! Köszönöm szépen!- csókol meg újra hálásan.
- Nincs mit, baby. Megérdemled- simítom meg pufi arcocskáját, amit erre elönt az általam annyira imádott pír.
- Na jó, mégis éhes vagyok. Nagyon jó illata van- céloz a kajára, majd leül a székére és hagyja, hogy betoljam.
- Remélem, nem csak az illata jó- jegyzem meg, hisz hiába hogy magamnak én főzök, azért még mindig van bennem egy kis bizonytalanság.
- Mindjárt kiderül- mosolyodik el Jimin, de mielőtt megkóstolná az ételt, a rózsa mellé helyezett pezsgőhöz nyúl. Ebből is a kedvencét szereztem be, ez pedig szintén nagyon tetszik neki.
- Le akarsz itatni? Anélkül is szét tenném neked a lábam- mondja az én perverz szerelmem.
- Tudom- mosolyodom el a poénjára. - Csak azért vettem, mert tudom, mennyire szereted és gondoltam jól esne. De nem muszáj innod, ha attól tartasz, hogy nem fogsz rendesen érezni. Bár emiatt nem kell aggódnod, ugyanis ma este garantáltan nem alszol majd- mondom, ezzel pedig fel is keltem a figyelmét.
- Nem bánom- mondja, ahogy arra számítottam is, majd átnyújtja nekem a pezsgőt, hogy kibontsam és ezzel kezdetét vehesse a kis randink. Az ő kis mancsaival ez a művelet ugyanis lehetetlen, ez mindig az én reszortom. Teli töltöm mindkettőnk poharát, mi után mindketten koccintásra emeljük.
- Igyunk a hosszú szünetre!- javasolja, én pedig egy szó nélkül koccintom poharam az övéhez. Erre valóban innunk kell. A hosszú szünet ugyanis az egyik legértékesebb időszak az évben. Jiminnel az első pár napban bezárkózunk, az ünnepekre pedig a rokonokhoz utazunk. A Szilvesztert a barátainkkal töltjük és végig bulizzuk az éjszakát. Már alig várom.
