BSD ʙᴏʏғʀɪᴇɴᴅ sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [BEFEJEZETT]

• Chuuya x OC •

Kérő: ILoveTheKakao

*

- Mondd, Nakahara-kun. Számodra mennyit ér egy élet? - kérdezte egy lágyabb tónusban Fyodor, miközben tisztességes távolságot tartott a sérült vörös hajútól.

Chuuya nem válaszolt. Próbálta magát összeszedni. A képessége segítségével próbált Fyodorra támadni, azzal azonban nem számolt, hogy a férfi áldottsága.. erősebb.

- Látom nem vagy beszédes kedvedben.. Kár érte. - Fyodor óvatosan elindult Chuuya felé. Azonban hamar megtorpant, mert az előtte térdelő férfi végre megszólalt.

- A könyvet akarod, mi? - nyögte ki végül. Sikerült összeszednie annyi erőt, hogy beszélni tudjon.

- Sajnálom, de nem áll szándékomban ilyen részletek megosztani, Nakahara-kun. Mindenazonáltal.. - emelte el a tekintetét a vörös hajúról a férfi. - Megérkezett a párod.

- Chuuya!! - hívta a párja nevét Angel, ahogy sietve odarohant hozzá. Azonnal letérdelt mellé és egy mérgező pillantást vetett az előtte álló oroszra.

- Dostoevsky.. - ejtette ki gyűlölettel az orosz nevét a nő.

Védelmezően a vörös hajú elé lépett, hogy Fyodornak esélye se legyen egy pillantást vetnie Chuuyára.

- Egy lépést.. és megöllek! - a nő szíve hevesen vert. Megtöltötte azt a düh. Az a leírhatatlanul fojtogató harag, amit akkor érez az ember, ha a szerettét veszélyben vagy fájdalomban látja.

Fyodor elmosolyodott, miközben az elhatározott személyt kémlelte maga előtt.

- Miss Nakahara-san.. Rég nem láttalak. Remélem kellemes az úriemberrel az élet. - utalt Chuuyára a férfi.

- Ne aggódj. Nagyon jó. - mondta a nő hidegen, majd folytatta. - Mit akarsz, Dostoevsky?

- Oh, én? Semmit, őszintén. Egyszerűen csak szeretném a legjobbakat kívánni. Nos, távoznék is akkor.

Gyanús volt. A manipulatív Fyodor Dostoevsky bármilyen kívánság nélkül távozna? Elég nagy megtévesztésnek tűnt. Mintha arra várna, hogy lankadjon az ember figyelme, ő pedig kedve szerint hátbaszúrhassa az illetőt. Valószínűleg mindig is így dolgozott.

- Még valamit, Miss Nakahara-san. - nézett vissza az orosz, mielőtt tényleg elindult volna. - Én a helyében megbecsülném a családommal töltött időt. - mondta halkan a férfi, majd távozott.

Angel még pár percig figyelte a fekete kabátos távolodó alakját, majd amikor már biztos volt benne, hogy tisztességes távolságban tudhatja az oroszt minden figyelmét a térdelő párjának szentelte.

- Chuuya, mi történt? - kérdezte, miközben segített a vörös hajúnak felállni.

- Összefutottam vele.. - ejtette ki nehezen a férfi.

- Menjünk a lakásomra. - mondta a nő, majd óvatosan segített Chuuyának a sétában.

Angel nem merte használni a képességét, amíg nem tudta biztosra, hogy semmi veszély nem fenyegeti Chuuyát. Túl fontos volt számára. Azonban amint az említett lakásba érkeztek a nő sietve ültette le a férfit a kanapéra.

- Maradj nyugton. Meggyógyítom a sebeid. - térdelt le Chuuya elé.

Behunyta a szemeit, hogy könnyebben tudjon koncentrálni. A képessége ereje az energiában rejtőzött így figyelmesnek és pontosnak kellett lennie. Elvégre a regeneráció ezen alapszik.

Sajnos túl régóta volt távol a maffiától. Már nem tudta, hogy mikor mi történik Chuuyával. Azonban a változásnak meg kellett történnie. El kellett hagynia a maffiát. Túl veszélyessé vált számára és furcsa mód a "főnök", Mori Ougai nem ellenkezett olyan elkötelezetten, mint amire Angel számított. Valószínűleg lezajlott egy privát beszélgetés közte és Fukuzawa között, ami megnyugtathatta a maffiózót nézve a tényt, hogy mostmár a detektív ügynökség tagja. Ugyanazt a célt szolgálja csak egy másik megvilágításból. Yokohama védelme. Az otthona védelme. A szerettei védelme. Ez volt az elsődleges szempont Angel számára.

- Jobban érzed magad? - kérdezte a nő, amikor végzett Chuuya gyógyításával.

- Igen. - válaszolt a férfi.

- Akkor végre elmondod, hogy pontosan mégis mi történt?? - emelte meg enyhén a hangját a nő. Nehezen találta meg a férfit, és rettentően aggódott, hogy esetleg el is késett.

- Angel.. sajnálom, hogy nem szóltam előre. Nem akartam, hogy belekeveredj. Ha Dostoevsky elkap.. - mondta halkabban Chuuya, ahogy a nő szemeibe nézett. Amikor vele volt mindig megenyhült és lágyabb hangnemben beszélt.

- Megtudom védeni magam. Miattam ne aggódj, Chuuya. Engem az érdekel, hogy veled mi történik.

- Hát nem érted Angel? Dostoevsky erős. Erősebb, mint hittük. És rohadt veszélyes. Nem hagyhatom, hogy bármilyen módon is köze legyen hozzád.

- Hah.. igazad van. Nem értem.. Azonban elfogadom a döntésed, ha megígérsz valamit. - fogta meg a férfi kezeit a nő, és egy komoly tekintettel kémlelte a párját. - Szólni fogsz. Szólsz, ha valami elvetemült ötleted van, aminek Dostoevsky-hez van köze. Legalább had biztosítsam a védelmed. - lehelt egy lágy, nyugtató csókot a férfi ujjaira a nő.

- ... Rendben van. - válaszolt Chuuya, ahogy közelebb hajolt és adott egy puszit a nő hajába.

- Mellesleg Osamu mindig itt van. A ti duótok legyőzhetetlen. - mosolygott Angel, miközben felnézett a vörös hajúra.

Az öngyilkos mániás említésének hallatára Chuuyának egy fintor jelent meg az arcán.

- Ne is említsd azt a hülyét. Még a neve is idegesítő. - forgatta meg a szemeit a férfi.

Angel halkan elnevette magát.

- Azt ugye tudod, hogy még mindig az egyik szerettemről beszélsz? - állt fel a nő, majd Chuuya mellett foglalt helyet.

- Ó, igen.. el is felejtettem.. - motyogta Chuuya, majd magához ölelte a párját.

A nő belesimult a férfi ölelésébe. Olyan volt ez számára, mint az otthon. Otthon amit sosem szeretne elhagyni. Viszont volt valami ami aggasztotta őt.

"Én a helyében megbecsülném a családommal töltött időt."

Rossz megérzése volt. Fyodor egészen biztosan tervez valami végzetest..