A Tribid fiú...

2% Osztályfőnöki... óra! Na meg Katherina...

Első óra történelem lenne, ha jól tudom, de Rick tanár úr osztályfőnöki órát tart helyette.

-Rendben, most fel teszek pár kérdést, hogy könnyebb legyen megismerni titeket! Így legalább nem kell gondolkoznotok, rögtön az első órátokon itt a suliban.

Egymásra néztünk Hopepal, meghúzta a vállát, én csak elhúztam a szám.

-Honnan jöttetek?- tette fel az első kérdést.

-New Orleansból!- vágta rá Hope.

-Buktatok már meg?- kérdezte mosolyogva. 

-Nem!- vágta rá megint Hope.

-Hány évesek vagytok?

-16!- mondta Hope.

-Ikrek vagytok?- kérdezte a tanár, na erre már nem válaszolt Hope.- Mark, ugye? Most szeretném a te hangodat is hallani!- mosolygott rám. Hát nem hatott meg..

-Igen!- mondtam, de én nem olyan hangosan, és a padlót bámulva. Hope folyton a tanár úrra nézett, mikor válaszokat adott.

-Rendben! Ülj le, Hope! Ugye? 

-Igen uram, Hope!- mosolygott rá.

-Rendben, akkor ülj le oda!- mutatott arra a padra amelyiknek az egyik helye üres volt. Engem közben átkarolt és kihúzott a folyosóra.

-Mark!- szólított meg. Nem mondtam semmit. Hát erre én most mit mondjak? Mondjam, hogy mivan? Vagy, vagy... Tessék? Igen? Mondja, tanár úr?- Mi a baj?- kérdezte tőlem.

-Semmi!- zártam rövidre... Nagyon tetszik a cipőm! Folyton rá nézek...

-De! Látom, hogy valami van! Beilleszkedési problémák?

-Nem!- mosolyogtam egy pillanatra, de halványan.- Azok nincsenek! 

-Nem vagy valami bőbeszédű!- vezetett vissza a terembe, majd becsukta magunk után az ajtót.

-Ülj le nyugodtan oda!- mutatott az üres padra, ahol senki sem volt. Már mentem is! Jó, mert hátul van!

~~~~

Nos, az óra fele osztályfőnöki volt, a másik fele pedig történelemre váltott. Láttam, hogy Hope egészvégig hátrafele nézegetett rám.

~~~~

Kicsengettek óráról, én rögtön kimentem, mögöttem Rick tanár úrral.

-Bírom a tesód!- címkézte nekem, miközben elviharzott mellettem a kis aktatáskájával. Vissza nézett rám, én válaszképpen csak bólintottam. Ekkor jött ki Hope, az emlegetett.

-Mi a baj?- kérdezte tőlem és félre húzódtunk.

-Semmi.

-Igen, hallottam! Mi a baj?

-Egyszerűen... Még soha.. -itt sóhajtottam egy nagyot- Szóval az én időmben még nem volt iskola, csak botokkal játszottunk és köveket raktunk egymásra... Azokat számolgattuk. Tűzet próbáltunk gyújtani,vadászni és túlélbi. Nem... Ahj!- néztem félre...

-Mark! Te vagy az egyik legokosabb ember akit ismerek! Te vagy a példaképem akire felnézhetek! Az aki bármit megold! És egy iskolával küszköd?- mosolyogta el a végét.

-Igazad van, de akkor is! Ne várjanak tőlem sokat!- vágtam rá, majd mutogattam az ujjammal felfelé körbe-körbe. Ezután elmentem. Ki az udvarra.

~~~~

Hatalmas az udvar, még egy nagy ovális alakú pálya is van itt. Edzés van, hihetetlen ez a mai világ! Egy iskolában eddzenek? Utoljára várban láttam ilyet, fegyverrel... és nem színes papírral... Jézusom.. Mai emberek baromságai! Komolyan!