A Tribid fiú...

4% A korházban.

'Hope szemszöge'

Itt vagyok a kórházban, a bátyámmal. Sajnos ő még eszméletlen, ahogy az is akit elütött. Még szerencse, hogy Mark azt mondta, hogy jól van! Hát, jól át vágott! De akkor még nem is tűnt olyan sápadtnak! Gondolkodásmenetemből a barátaim szakítottak ki, akik úgy rohantak a folyosón mint az őrültek.

-Hope!- mondták mindannyian. Még Stefan is jött.

-Jól vagy?- kérdezte Elena.

-Ja! De furcsa éjszakám volt! Vagy a csávóhoz rohantak be, vagy Markhoz! Bár az utóbbihoz többször. Sajnos! Bár neki sem kívánom azt ami Marknál van!- mutattam az ismeretlen ajtójára.

-Tudom, hogy most neked is van elég bajod! De emlékszel Mattre? Róla meséltünk már, mert még élőben nem láttad, éppen ,,lábadozik" otthon. Képzeld el, őt is elütötték!- mondta Caroline.

-Tényleg?- kérdeztem tőlük.- Nem lehet, hogy őt ütöttük el?

-De, lehet!- mondta Stefan, majd ment és utánajárt. Benézett az ablakon.- Ja, őt ütöttétek el!- mosolygott rám.

-Az jó! Egyébként ő volt a szabálytalan!- mentegetőztem.- Ő lépett le a zebráról, mikor nekünk zöld volt!- ennél a résznél kicsit elmosolyodtam. Leültek mellém. Akkor ezek szerint Matt! 

~~~~

Kijött Matt szobájából a nővér aki már egy ideje bent volt. A barátaim odaugrottak hozzá, kikérdezni! Ebben a pillanatban a bátyám szobájából is kijött. Vagyis kijöttek, hárman voltak bent.

-Jól van?- futottam hirtelen hozzájuk.

-Már jól! Csak hirtelen összeomlott az állapota, már azt hittük, hogy menthetetlen!- mondta az egyik.

-Óh! Nem!- mosolyogtam rájuk.- A bátyám nem hal meg olyan egyszerűen!- folytattam egy mosollyal.

-Szuper!- mosolygott rám egy másik nővér.

-Azt vettük észre! Van aki életben tartsa!- mondta a doktor egy nagy mosollyal az arcán, rám célozva. Azért ez aranyos volt tőle! Hagytam is őket elmenni, és mikor eltűntek a folyosó végén kinyílt Mark ajtaja és Mark jött ki rajta, majd nekem is jött.

-Hát te? Mit csinálsz?- interjúvoltam meg őt.

-Megszököm!- vágta rá és megpróbálta elhagyni a helyszínt. Ebben a pillanatban ,,üldözőbe" vette őt Matt ápoló nője.

-Elnézést! Uram! Ma estére nem tudna még itt maradni? Még van néhány vizsgálat!- mondta kedvesen.

-Nem! Nem akarok itt maradni még az estére! Így is majdnem kiszívtam az összes vérét mindháromnak.- mondtam idegesen. Elkezdtem megigézni.- Menj vissza oda ahonnan jöttél és ezt az egészet velem felejtsd el! És a legfontosabb! Hagyj békén!- mondtam neki idegesen és faképnél hagytam! Vele együtt Hope-ot is. Vissza se néztem! Csak vettem egy nagy levegőt és még jobban felgyorsítottam!

'Hope szemszöge'

-Hát jól faképnél hagyott!- jött oda hozzám Bonnie.

-Hát jól!..- mondtam szomorúan.- Ő ilyen!- mosolyogtam egyet.

-Ilyen jól bírod?- kérdezte tőlem Bon.

-Nehéz éjszakája volt, nem hibáztathatom!- vágtam rá.- És Matt-vel mivan?- kérdeztem tőle.

-Matt-vel? Délután haza is engedik! A keze tört el! Más nem! Meg csak simán elájult.- mosolygott rám.- És Marknál?

-Nem tudom!- húztam félre a szám.- Nem mondott semmit!