Mikor Viktortól megtudták hogy Ben elment, senkinek nem volt ideje gyászolni. Klaus nem akarta hogy a többiek lássák hogy szétesett, sőt idejük se volt hiszen mehettek megmenteni Harlant. Ezután pedig rögtön utaztak vissza a jelenbe. Klaus itt végleg megváltozott. Hiszen a verebeknél ott volt Ben, a pöcsfej Ben, aki nem egyszer megakarta őket ölni. Majd jött, Sloane és Luther esküvője ahol lefeküdtek, de Ben tagadta az egészet. Klaus azóta a nap óta nem volt senkivel. Dave még mindig a szíve csücske volt, hiszen nála jobban senki nem értette meg. De Ben...Ben valamiért úgy vonzotta ahogy Dave se tudta. Tény hogy Dave vissza lökte három év tisztaság után a mélybe, de Ben még oda se tudja. Mert tudta, érezte hogy ez más. Erre megéri várni.
- Min gondolkodsz? - hallotta meg Ötös, nagyon idegesítő hangját. A lakáson történtek óta nem szóltak egymáshoz. 2 órája ültek a vonaton, úton Manhattanba, ami 8 óra. Ötösnek még nincs autója ahogy Klaus se engedheti meg magának, így a kényelmet választották.
- Azon hogy ha Ben újra részeg lesz talán azt akarja hogy szét tegyem a lábam. - mondta Klaus Ötös szemébe nézve komolyan.
Ötös kicsit le sokkolódott és csak egy dolgot tudott kérdezni.
- Kajak megdugott?
- Kajak. - vigyorgott Klaus.
- Pöcsfej Ben meleg?
- Nem. Csak a részeg énje. Amúgy utál. Engem meg főleg.
- Mert...dugtatok?
- Nem nem. Nem erőszakoltam rá, semmi ilyenről nem volt szó. Nem került, nem jelentett fel, nem akart miatta megölni. Egyszerűen csak...a képembe mondta hogy utál...és nem értem.
- Talán, túl sok volt neki. Lehet most jött rá ő is. - Klaus sóhajtott Ötös megszólalására.
- Ugyan már, 30 év felettiek vagyunk. Csak eltudjuk dönteni mit akarunk.
- Csak kísérletezett azóta...nem? - nézett Klausra Ötös.
- Pff...Bele se akarok gondolni miket csinált egy év alatt. - Klaus lekapta a kabátját, maga alá terítette majd elfeküdt az ülésen. - egy éve várok Benre... Örültem volna ha ő is gondol rám. De ez nem így lesz...igaz?
Várta a választ Ötöstől de csak egy halk sóhajt kapott. Óvatosan feljebb nézett, testvére kifele nézett az ablakon és kerülte a szemkontaktust.
- Mit tudsz...? - ült fel Klaus az ülésbe.
- Mi? Én semmit. - vigyorgott kínosan Ötös. Klaus átnyúlt az asztalon és megfogta testvére kezét. - Mit tudsz?
- Klaus, mondtam már...- Ötös érezte hogy megszorítják a kezét, nem értette ezt a hirtelen fizikai támadást. De talán tényleg elkéne mondania neki.
- Ben is...hoz magával valakit...a barátnőjét. - nyögte ki Ötös végül. Klaus elengedte és hátra dölt az ülésben. Lenne értelme elmenni? Felált, leemelte a táskáját kinyitotta a kocsi ajtaját majd Ötösre nézett.
- Jó bulizást. - csukta volna be az ajtót de Öccse megállította. Nem törődve vele elindult a vonaton az egyik leszálló ajtó felé.
- Klaus...KLAUUS - kiabált utána. - Ide figyelj, kit érdekel? Ő nem is a mi Bennünk. Lefeküdtetek oké. De mit számít? Diego az akiért megyünk. Boldog, végre. Lilaval együtt. Mindkettőjük ugyan olyan traumákat éltek át hogy talán még a Dallasban töltött pszichiátria jót is tett nekik. Kérlek, Klaus...tedd meg a testvéredért hogy eljössz az esküvőre. - Klausnak egyre nagyobb vágya lett volna a képébe ordítani, de túl kevés indoka volt még. Így csak hátra nézett a kisrácnak tűnő 70 es faszira és könnyes szemekkel rámosolygott.
- Rendben.Csiga lassúsággal telt el az a 8 óra. Főleg hogy Klaus onnantól egyszer se szólalt meg, Ötös párszor próbálkozott, de a 6.-nál abba hagyta. Amint leszálltak a vonatról egy váratlan meglepetés várta őket. Allison a kis Clairrel és Richarddal álltak az állomás kapujában. Allison rögtön odaszaladt és karjaiba zárta Klaust.
- Istenem semmit nem változtál.
- Várd ki a végét. Te viszont nagyon sokat. Gyönyörű vagy - tolta el magától és nézte végig. - És a kis Claire. Hát szia.
- Claire ő itt Klaus nagy bácsikád.
- Szia - vigyorgott a kislány
- Örülök hogy megismerhetlek. - Klausnak egy pillanatra megakadt a szeme Ötösön, és nagyon nem tetszett a tekintete.
Mint kiderült mind már a nyaralóban vannak már és csak rájuk vártak.
Klaus émelygett és szédült is már csak attól hogy ők piálni akarnak. Egy éve nem nyúlt nem szagolt piát. Dallasban 3 évig csinálta ezt. De ott olyan könnyű volt és Kedves Ben kérte és segítette. Itt egyedül volt és saját elhatározására döntött úgy hogy nem teszi.
- Szelleeem srác - hallotta meg Diego hangját. Klaus felvette újra a boldog arcát és neki futásból odarohant Diegonak.
- De örülök hogy látlak, el se hiszem hogy te vagy a második aki megházasodik. Sorban megyünk mint a számaink? - nevetett Klaus. Erre persze mindenki más is elgondolkodott.
- Hm húzzunk új sorszámokat mert én már mindenki előtt az voltam. - mondta Allison.
- Az nem számított, én voltam az első aztán újra te Dallasba, majd most Diego. - mutogatta Luther az ujjaival a sorrendeket. Klaus újra Ötösre nézett, mintha a levegőben számolt volna.
- Gyertek be inkább mert mindenkiből levágok egy darabot és azt fogjátok megenni - kiabált ki Lila. Mindenki szépen megindult.
Az ebédlő nagy és tágas volt, Viktor és Ben már az asztalnál ültek barátnőikkel, amire Klausnak a gyomra ugrott egy szaltót. Viktor mosolyogva ölelte magához Klaust aki viszonozta, Bentöl pedig csak egy biccentést kapott. Tipikus pöcsfej Ben. Gondolta Klaus magába.A vacsora egész jól telt. A család beszámolt az elmúlt egy évükről, átbeszéltek mindent persze keretek között hiszen Viktor és Ben barátnője, Richard és Claire közelébe nem lehetett. Mindenkire sor került már mikor is Klaus következett.
- Te jössz. Mesélj. - mosolygott rá Allison.
- Amm...hát hol is kezdjem. Beszívtam, ittam. Napokat az utcán feküdtem beállva, mikor az öreg rám talált. Tartott beszédeket, elhordott mindennek, majd munkát és szállást kínált avval a feltétellel hogy eljárok gyűlésekre, lerakom a jogsit és dolgozom. - fejezte be Klaus a mesét.
- Nos, másra nem számítottam - nevetett Diego. - Ez a mi Klausunk. Na és meddig bírtad?
- Egy éve tiszta vagyok... - nézett testvérére lenézően.
- Gratulálok, te változtál a legtöbben közülünk - mosolygott Allison. Klaus viszonozta bár ő se nagyon érdemelte meg.
- Nagyon örülök neked Klaus. - szólalt meg Viktor is.
- Köszönöm. - mondta őszintén Klaus.
- És barátnő? - hallották meg Ben hangját. Klaus erre várt. El vigyorodott majd ránézett. Bennek nem tetszett és jól is érezte.
- Amióta veled lefeküdtem nem volt senkim. Nagyon mély nyomot hagytál bennem, amit nem tudtam elfelejteni. - nézett szomorúan Klaus. Ben arca olyan dühbe gurult mint mikor Harlan megölte a társait. Felugrott majd neki ugrott Klausnak és arcon vágta. A lányok fel sikítottak, Allison rögtön eltakarta kislánya szemét, Luther és Diego pedig a szétválasztásba segédkeztek.
- Elég fejezzétek be - kiabált Ötös kevés sikerrel. Ben akkor volt hajlandó leállni mikor Lila egy kést szorított a torkához.
- Engedd el. - Ben felemelt kezekkel hátrált két lépést.
- Richard megkérhetlek hogy vidd el a lányokat innen? Lenne egy családi megbeszélés. - mindenki furcsán bámult Ötösre, de ismerték már ezt a nézést. Mindenki leült az asztalhoz majd amint a kívülállók hallótávolságon kívül kerültek, Ötös neki kezdett.
- A nevem Aidan. Mivel nem lehettem örökre Ötös, és az egyetemre úgy fel sem vettek...megkellett változtatnom a nevem. Elvileg mindenki vissza kapta az eredeti anyai nevét.
- Klaus Herschberges vagyok. Mikor korházba voltam így üdvözöltek.
- Én viszont a férjem nevével vagyok papírozva...- jelentkezett Allison.
- Nem tudtad kideríteni a lány kori neved?
- Nem tudtam hogy ez annyira fontos...
- Mivel mint kiderült az én anyám arab volt...felvettem egy random Gallagher nevet...szóval üdv. - vigyorgott.
- Maradsz Ötös - értett egyet mindenki egyhangúan.
YOU ARE READING
Élők Napja
FanfictionPár embert leszámitva, mindenki élve kijutott. Egy bökenő volt, mindenki normalis volt. Bár ez lehet nem is számitott bökkenőnek, egy két embernek. Mindenki probál normalis életet élni, többé kevésbe. A sztori a harmadik évad végétől folytatodik...