Élők Napja

2.

Mikor Viktortól megtudták hogy Ben elment, senkinek nem volt ideje gyászolni. Klaus nem akarta hogy a többiek lássák hogy szétesett, sőt idejük se volt hiszen mehettek megmenteni Harlant. Ezután pedig rögtön utaztak vissza a jelenbe. Klaus itt végleg megváltozott. Hiszen a verebeknél ott volt Ben, a pöcsfej Ben, aki nem egyszer megakarta őket ölni. Majd jött, Sloane és Luther esküvője ahol lefeküdtek, de Ben tagadta az egészet. Klaus azóta a nap óta nem volt senkivel. Dave még mindig a szíve csücske volt, hiszen nála jobban senki nem értette meg. De Ben...Ben valamiért úgy vonzotta ahogy Dave se tudta. Tény hogy Dave vissza lökte három év tisztaság után a mélybe, de Ben még oda se tudja. Mert tudta, érezte hogy ez más. Erre megéri várni.
- Min gondolkodsz? - hallotta meg Ötös, nagyon idegesítő hangját. A lakáson történtek óta nem szóltak egymáshoz. 2 órája ültek a vonaton, úton Manhattanba, ami 8 óra. Ötösnek még nincs autója ahogy Klaus se engedheti meg magának, így a kényelmet választották.
- Azon hogy ha Ben újra részeg lesz talán azt akarja hogy szét tegyem a lábam. - mondta Klaus Ötös szemébe nézve komolyan.
Ötös kicsit le sokkolódott és csak egy dolgot tudott kérdezni.
- Kajak megdugott?
- Kajak. - vigyorgott Klaus.
- Pöcsfej Ben meleg?
- Nem. Csak a részeg énje. Amúgy utál. Engem meg főleg.
- Mert...dugtatok?
- Nem nem. Nem erőszakoltam rá, semmi ilyenről nem volt szó. Nem került, nem jelentett fel, nem akart miatta megölni. Egyszerűen csak...a képembe mondta hogy utál...és nem értem.
- Talán, túl sok volt neki. Lehet most jött rá ő is. - Klaus sóhajtott Ötös megszólalására.
- Ugyan már, 30 év felettiek vagyunk. Csak eltudjuk dönteni mit akarunk.
- Csak kísérletezett azóta...nem? - nézett Klausra Ötös.
- Pff...Bele se akarok gondolni miket csinált egy év alatt. - Klaus lekapta a kabátját, maga alá terítette majd elfeküdt az ülésen. - egy éve várok Benre... Örültem volna ha ő is gondol rám. De ez nem így lesz...igaz?
Várta a választ Ötöstől de csak egy halk sóhajt kapott. Óvatosan feljebb nézett, testvére kifele nézett az ablakon és kerülte a szemkontaktust.
- Mit tudsz...? - ült fel Klaus az ülésbe.
- Mi? Én semmit. - vigyorgott kínosan Ötös. Klaus átnyúlt az asztalon és megfogta testvére kezét. - Mit tudsz?
- Klaus, mondtam már...- Ötös érezte hogy megszorítják a kezét, nem értette ezt a hirtelen fizikai támadást. De talán tényleg elkéne mondania neki.
- Ben is...hoz magával valakit...a barátnőjét. - nyögte ki Ötös végül. Klaus elengedte és hátra dölt az ülésben. Lenne értelme elmenni? Felált, leemelte a táskáját kinyitotta a kocsi ajtaját majd Ötösre nézett.
- Jó bulizást. - csukta volna be az ajtót de Öccse megállította. Nem törődve vele elindult a vonaton az egyik leszálló ajtó felé.
- Klaus...KLAUUS - kiabált utána. - Ide figyelj, kit érdekel? Ő nem is a mi Bennünk. Lefeküdtetek oké. De mit számít? Diego az akiért megyünk. Boldog, végre. Lilaval együtt. Mindkettőjük ugyan olyan traumákat éltek át hogy talán még a Dallasban töltött pszichiátria jót is tett nekik. Kérlek, Klaus...tedd meg a testvéredért hogy eljössz az esküvőre. - Klausnak egyre nagyobb vágya lett volna a képébe ordítani, de túl kevés indoka volt még. Így csak hátra nézett a kisrácnak tűnő 70 es faszira és könnyes szemekkel rámosolygott.
- Rendben.

Csiga lassúsággal telt el az a 8 óra. Főleg hogy Klaus onnantól egyszer se szólalt meg, Ötös párszor próbálkozott, de a 6.-nál abba hagyta. Amint leszálltak a vonatról egy váratlan meglepetés várta őket. Allison a kis Clairrel és Richarddal álltak az állomás kapujában. Allison rögtön odaszaladt és karjaiba zárta Klaust.
- Istenem semmit nem változtál.
- Várd ki a végét. Te viszont nagyon sokat. Gyönyörű vagy - tolta el magától és nézte végig. - És a kis Claire. Hát szia.
- Claire ő itt Klaus nagy bácsikád.
- Szia - vigyorgott a kislány
- Örülök hogy megismerhetlek. - Klausnak egy pillanatra megakadt a szeme Ötösön, és nagyon nem tetszett a tekintete.
Mint kiderült mind már a nyaralóban vannak már és csak rájuk vártak.
Klaus émelygett és szédült is már csak attól hogy ők piálni akarnak. Egy éve nem nyúlt nem szagolt piát. Dallasban 3 évig csinálta ezt. De ott olyan könnyű volt és Kedves Ben kérte és segítette. Itt egyedül volt és saját elhatározására döntött úgy hogy nem teszi.
- Szelleeem srác - hallotta meg Diego hangját. Klaus felvette újra a boldog arcát és neki futásból odarohant Diegonak.
- De örülök hogy látlak, el se hiszem hogy te vagy a második aki megházasodik. Sorban megyünk mint a számaink? - nevetett Klaus. Erre persze mindenki más is elgondolkodott.
- Hm húzzunk új sorszámokat mert én már mindenki előtt az voltam. - mondta Allison.
- Az nem számított, én voltam az első aztán újra te Dallasba, majd most Diego. - mutogatta Luther az ujjaival a sorrendeket. Klaus újra Ötösre nézett, mintha a levegőben számolt volna.
- Gyertek be inkább mert mindenkiből levágok egy darabot és azt fogjátok megenni - kiabált ki Lila. Mindenki szépen megindult.
Az ebédlő nagy és tágas volt, Viktor és Ben már az asztalnál ültek barátnőikkel, amire Klausnak a gyomra ugrott egy szaltót. Viktor mosolyogva ölelte magához Klaust aki viszonozta, Bentöl pedig csak egy biccentést kapott. Tipikus pöcsfej Ben. Gondolta Klaus magába.

A vacsora egész jól telt. A család beszámolt az elmúlt egy évükről, átbeszéltek mindent persze keretek között hiszen Viktor és Ben barátnője, Richard és Claire közelébe nem lehetett. Mindenkire sor került már mikor is Klaus következett.
- Te jössz. Mesélj. - mosolygott rá Allison.
- Amm...hát hol is kezdjem. Beszívtam, ittam. Napokat az utcán feküdtem beállva, mikor az öreg rám talált. Tartott beszédeket, elhordott mindennek, majd munkát és szállást kínált avval a feltétellel hogy eljárok gyűlésekre, lerakom a jogsit és dolgozom. - fejezte be Klaus a mesét.
- Nos, másra nem számítottam - nevetett Diego. - Ez a mi Klausunk. Na és meddig bírtad?
- Egy éve tiszta vagyok... - nézett testvérére lenézően.
- Gratulálok, te változtál a legtöbben közülünk - mosolygott Allison. Klaus viszonozta bár ő se nagyon érdemelte meg.
- Nagyon örülök neked Klaus. - szólalt meg Viktor is.
- Köszönöm. - mondta őszintén Klaus.
- És barátnő? - hallották meg Ben hangját. Klaus erre várt. El vigyorodott majd ránézett. Bennek nem tetszett és jól is érezte.
- Amióta veled lefeküdtem nem volt senkim. Nagyon mély nyomot hagytál bennem, amit nem tudtam elfelejteni. - nézett szomorúan Klaus. Ben arca olyan dühbe gurult mint mikor Harlan megölte a társait. Felugrott majd neki ugrott Klausnak és arcon vágta. A lányok fel sikítottak, Allison rögtön eltakarta kislánya szemét, Luther és Diego pedig a szétválasztásba segédkeztek.
- Elég fejezzétek be - kiabált Ötös kevés sikerrel. Ben akkor volt hajlandó leállni mikor Lila egy kést szorított a torkához.
- Engedd el. - Ben felemelt kezekkel hátrált két lépést.
- Richard megkérhetlek hogy vidd el a lányokat innen? Lenne egy családi megbeszélés. - mindenki furcsán bámult Ötösre, de ismerték már ezt a nézést. Mindenki leült az asztalhoz majd amint a kívülállók hallótávolságon kívül kerültek, Ötös neki kezdett.
- A nevem Aidan. Mivel nem lehettem örökre Ötös, és az egyetemre úgy fel sem vettek...megkellett változtatnom a nevem. Elvileg mindenki vissza kapta az eredeti anyai nevét.
- Klaus Herschberges vagyok. Mikor korházba voltam így üdvözöltek.
- Én viszont a férjem nevével vagyok papírozva...- jelentkezett Allison.
- Nem tudtad kideríteni a lány kori neved?
- Nem tudtam hogy ez annyira fontos...
- Mivel mint kiderült az én anyám arab volt...felvettem egy random Gallagher nevet...szóval üdv. - vigyorgott.
- Maradsz Ötös - értett egyet mindenki egyhangúan.