Élők Napja

4.

- Szóval....azt tervezed...mint Dallasban? - kérdezte Diego félve.
- Igen, csak most nem lesznek se Svédek, se vér se verekedés. Csak versmondás.
- He? - kérdezte majdnem mindenki.
- Dallasban elszavalt valamit latin vers részletet apának, azután küldte a levelet hogy találkoznia akar. - ecsetelte Diego.
- Tehát így akarsz rájönni hogy apa tud e rólunk vagy nem? - kérdezte Viktor.
- Pontosan - bólogatott Ötös.
- Vagyis sose fogunk nyugodtan élni, még ha már különlegesek se vagyunk...- szált be Klaus is. Érezte hogy sose lesz vége ennek az egésznek. Tudta hogy hiába való volt minden amit ebben az egy évben elért. Körbe nézett a konyhába majd meglátta a vodkás üveget. Mivel a kívül állok, Richard, Ben és Viktor barátnője, meg Allison kislánya már aludtak, tekintve hogy már este 11 óra volt, Klaus úgy érezte itt az ideje kiereszteni a gőzt. Nem volt semmi terve, csak is az hogy mindenkihez mindent hozzá akar vágni. Szép csendben észrevétlenül felállt az asztaltól és a konyhába ment.
- Nos ez igaz, nem vagyunk különlegesek már, de tekintettel arra hogy apa, és Sloana eltűntek, valószínűleg ez se a mi világunk. Hasonlít rá, és itt létezünk a leginkább normálisan, de mégsem jó. - folytatta Ötös.
- Elmegyünk apához, vagyis Reginaldhoz, megkérjük hogy segítsen, közben ha tudjuk kiderítjük kicsoda valójában, ha segít nyert ügyünk van. Ha nem akkor viszont máshogy kell kiderítenünk a szüleinket. - mondta Diego.
- Faaantasztikus ötlet. - ült vissza Klaus az asztalhoz a félig kiivott vodkás üveggel.
- És itt is van...egy év a szarba ment.- tapsolt Diego.
- Egy csodalatosan szaar év. Mond csak Diego. Könnyű életed volt igaz? Főszakács vagy, gazdag vagy. Lila te is, rendőröket képzel ki. Luther, nagy fiú annyira sajnálom hogy biztonsági őrként végezted. Allison, te csodálatos nő. Ben...fogalmam sincs hogy te mi a halált csinálsz. Viktor tanár lettel, még pedig zene tanár ez állati. És Ötös...fizika tanár egyetemi, hihetetlen. De persze ennél többet is tudsz, Nasanal lehetnél. Kár hogy elbasztad egy tizedes vesszővel és ebben a gyermeteg testben rekedtél.
- Mit akarsz Klaus? - kérdezte végül Ötös. Mind várták a robbanást, Klaus totál józan volt még, mégis kiakarta mondani.
- Mindig...mindig keresztbe tesztek nekem, utáltok, de aztán olyat tesztek ami miatt nem hagyjátok hogy én is utáljalak titeket.
- Miért akarsz minket utálni? - kérdezte Allison. Klaus felnevetett.
- Szenvedek. Gyerekkorom óta, folyamatosan csak a szart kapom tőletek a drog és a pia miatt. De ez tartott életben.
- Megöl téged Klaus. - szólalt meg halkan Viktor.
- Nem, nem nem öl meg. Ami megöl az itt benn ez. - mutatott a szívére. - Éveken át éltem együtt a halott szellem Bennel. Akiről kiderült hogy félt átmenni a fénybe. Megkellett ölnöm saját magamat, mert apám túl őrültnek tartott hogy tovább éljek. Kis milliószor halltam meg hogy újra és újra feléledjek, kuuurva jó érzés volt csak szólok, de aztán az a csalódás hogy csak kihasznál és kísérletezett rajtam.
- Mindannyiunkon kísérletezett. - Szolalt meg Ötös.
- Eltűntél 17 évesen. Lófaszt nem tudsz - kiabált a képébe Klaus. Mindenki ledöbbent. Siri csend lett az ebédlőben. - A saját szaros kis idő utazásod fontosabb volt. Minden annak a vén fasznak a hibája. De ha talán nem utaztál volna előre aztán nem jöttél volna vissza, békés halált haltunk volna és nem lennénk itt.
- Ugyan úgy megtörtént volna mert apa meghalt és összehívott titeket, Luther nyomozni kezd és...- kezdett bele de Klaus újra lekiabálta.
- Leszarooom. Én otthagytam volna mindent. Elmentem volna a saját is életemet élni, Allison vissza ment volna Clairehez, Viktor ment volna tovább...mit tom én mit csinálni, Diego maradt volna egyedül nyomozott volna Luther hülyeségével, de te vissza jöttél és elrontottál miiiiindent. Nem ismertem volna meg Dave-et nem ismertem volna meg pöcsfej Bent. - csuklott el Klaus hangja.
- Ez nem a mi hibánk Klaus, ez mind Reginald hibája. Ne minket büntess. Próbáljuk helyrehozni amit ő tönkre tett, de ahhoz kellesz te is. - Allison felállt és átölelte Klaust.
- Nem megy...elfáradtam. - Klaus hagyta hogy Allison átölelje, Ötös elvette a piát, és most először látszott hogy tényleg elgondolkodik azon, vajon tényleg ő is hibás e azért hogy mindenki lelki sérült.
- Holnap indulunk Reginaldhoz. Mindenki menjen aludni. - szolt Diego.
- Jól kezdődik az esküvönk nem? - vigyorgott Lila. Diego valahogy ez miatt nem tudott aggódni, Lila nála is őrültebb volt, így ez már megsem kottyant.
Míg Allison bekísérte Klaust a szobába Ötös félre hívta Bent, de látszólag nem csak őt érdekelte, Luther, Diego majd még Viktor is csatlakozott a négyszemközti beszélgetéshez.
- Oké, oké szóval Luther esküvöjén történt egy s más, de nem jelentett semmit. - kezdte Ben.
- Neked ez semminek tűnik? - mutatott a szoba felé Luther.
- Teljesen szét van esve - aggódott Viktor.
- Menj be hozza és ahelyett hogy pofán vágnád, beszélj vele. - fenyegetőzött Ötös.
- Jó, jó. Jézus. - Forgatta a szemeit Ben. - Mi ez valami kerítő klub? - Indult meg Klaus szobája felé, ahonnan Allison épp jött kifele.
- Szerencséd, mert nem tud elaludni, szóval fenn van. - mosolygott a nő.
Ben halkan bekopogott majd benyitott Klaushoz. Klaus hátranézett majd elmosolyodott.
- Gondolom nem magadtól jöttél. - ült az ágy szélére Bennel szembe.
- Jól gondolod, magamtól már a barátnőmnél lennék és hozzá bújtam volna. - Klaus elfintorodott.
- Mit akarsz pöcsfej?
- Azt mondták beszélnem kell veled mert szét vagy esve miattam. - vigyorodott el Ben.
- Lehetséges, de te mit akarsz igazából, annyira akartad volna, már a barátnődnél lennél és nem nálam. - húzta fel a szemöldökét Klaus, és igaza volt. Ben saját maga döntött úgy hogy idejön. Annyira akarta volna félre áll a három férfi útjából és megy a nőjéhez. Idegességében összehúzta szemöldökét és előre nyúlva megfogta Klaus állát, aki csak kérdőn nézett fel rá.
- Csendben leszel? - kérdezte Ben. Klaus elmosolyodott.
- Amennyire csak szeretnéd.

- Szerintetek minden rendben? - kérdezte Allison éjfél körül a kanapén ülve.
Egy órája hogy vége lett a veszekedésnek és be küldték Bent. Allison, Luther és Ötös maradtak a kanapén pezsgővel a kezükbe. Mindenki elment aludni a szobájába.
- Szerintem már rég széthúzta a köntösét. - válaszolta Ötös, enyhén bevolt már csípve.
- Mármint...? - Luther sejtette de nem mert rákérdezni.
- Vízszintesbe hemperegnek. - mondta Allison.
- Dugnak, ahogy az esküvödön. - nézett Ötös Lutherre.
- Láttam hogy valami volt ott de elvoltam avval foglalva hogy Diego és Lila a lépcsőn csinálták. - nevetett Luther.
- Nemár - nevetett Allison is. - Ötös, veled mi újság? Doloresen kívül nem volt senkid?
- Nem igazán. Nem is keresek senkit.
- De hallod...ugye tudod hogy ő egy baba volt? Tehát, te most vagy 70 valahány éves és szűz...- mondta el az igazat Luther. A következő percben egy kemény párna csapódott az arcába.
- Dolores volt az aki 38 éven keresztül velem volt és szeretett. Hogy vagy képes ilyet mondani?
Ötös arcán az alkohol hatására és Luther goromba viselkedésének hála könnyek jelentek meg.
- Ötös... - kezdte Allison, de Ötös letörölte az arcát és befutott a szobába. Allison és Luther egymásra néztek.
- Most láttuk először sírni.