Tedd meg!

9.rész

Vásárolni?

Mire észbe kaphattam volna már az óriási bevásárlóközpont közepén álltam. Nem értem ezt az embert, van egy kis hangulatingadozása.

-Megindulnál?-néz rám hátra és elindulok utána hogy beérjem.

-Miért veszünk nekem dolgokat?-kérdezem és közben megállunk egy ruhabolt előtt.

-Mert lassan egy hete 2 ruhát hordasz, és egyhamar nem viszlek haza.-jelenti ki a ruhákat nézve. Inkább már rá sem kérdezek hogy haza visz e. Hisz tudom hogy nem fog.

Ruhákkal a kezemben mentem az egyik próbafülkébe. Épp az egyik pólót vettem volna fel, ha nem húzódik el a fülke függönye. Jungkook állt az ajtóban és mért végig engem. Fejem lehajtottam hogy elrejtsem vörösödésem és felvettem a pólót. A tükörben megnézve magam szembesültem vele hogy jól áll, és tökéletesen illik rám.

-Jól áll. Elvisszük.-jelenti ki még egyszer végigmérve, miközben megnyalja ajkait.-Hozd a többit is ha felpróbáltad őket.-ezzel elhagyja a fülkét.

10 pólóval, 9 nadrággal, 3 kabáttal, alsókkal, zoknikkal, és 6 rövidnadrággal léptünk ki a boltból. Ott hagyott kb. egy vagyont, de úgy látom ez hidegen hagyta. Következő célunk egy cipőbolt volt ahol vettünk egy papucsot, 3 cipőt, és egy mamuszt. Ezután vettünk még tisztálkodási dolgokat és egyebeket.

Kocsihoz menve kinyitotta nekem az ajtót majd átmenve a másik oldalra ő is beszállt az autóba. Út közben csend volt, még a rádió sem szólt, muszáj voltam megszólalni.

-Köszönöm.-jelentem ki rá nézve, várva reakcióját.

Rám nézett és csak nézett, nem szólt semmit. Majd újra az útra vezette tekintetét.

-Bocsánat a tegnapiért.-jelenti ki halkan. Nem néz rám még egy pillanatra sem.

-Semmi baj.-mosolyodom el mivel bocsánatot kért! Haladunk! Amiket mondott Lu-Khim asszony, biztos vagyok benne hogy még sosem kért senkitől sem bocsánatot.

Hazaérve beállt a garázsba és bementünk a házba. Szobámba menve elpakoltam ruháimat és lefeküdtem háttal az ágyamra. Egy ember járt folyamatosan a fejemben. 

Mikor már majdnem elaludtam, hangos zajt hallottam.

Jungkook szemszög:

Elvittem vásárolni. És?

Hazaérve irodámba mentem és nekiláttam a papírmunkának. Ajtóm kivágódott, apám érkezett.

-Te teljesen hülye vagy?-üvölt rám.

-Mi bajod van?-állok fel elé.

-Az bazdmeg hogy elloptak MEGINT egy szállítmányt ami a TE felelősséged volt! De te ahelyett hogy figyeltél volna a kis kurvádat furikáztad és költöttél rá egy vagyont!-lök rajtam egyet.

-Még mindig nem beszélhetsz róla így! Kurvára leszarom a szállítmányt! Eleve miért téged hívtak emiatt?! Minden az én felelősségem! Mert te lófaszt nem tudsz csinálni! Mindenhez ki van nyalva a segged! Nem csoda hogy anya elakart tőled válni!-köpöm oda neki a szavakat.

Egy kéz csattant arcomon. Meglökött úgy hogy elestem, letérdelt hozzám és öklével folytatta, még jó hogy letudtad szedni magamról dagadt testét. Nem ütöttem vissza, pedig megtehettem volna, én háromszor erősebb vagyok nála. De volt bennem annyi tisztelet hogy nem ütöttem vissza.

-Nem csoda hogy mindig is utáltalak. Csak azért nem öltelek meg, mert jól viszed az üzletet.-fröcsögi szavait aztán elhagyja irodám.

Az asztalra csapok öklömmel, az megrezeg. Ideges és szomorú voltam egyben. De könnycseppet nem hullattam, nem ér annyit.

Kopogtak ajtómon.

-Gyere.-mondom halkan.

Jimin jön be az ajtón. Szép látványt nyújthatok mivel megijed látványomra. Közelebb jön és megsimítja arcom. Felszisszenek érintésére, elkapja kezét. Egy szó nélkül von szoros ölelésébe. Így állunk egy darabig aztán megszólal.

-Lekezellek.-jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.