Egy lány naplója.... (Befejezett)

A FEKETE FÜZET

Arra jutottam addig elmegyek valahova sétálni. El is indultam csak éppenséggel arra nem gondoltam hogy lehet hogy eltévedtek az erdőben! Na hát igen! Hogy lehet ennyire szerencsétlen?!?

Fél óra kellet ahhoz hogy kitaláljak. Egyből egy voltohoz mentem és vettem egy fekete spirál füzetet. Ezek után hazafele vettem az irányt.

Otthon nem volt egy árva lélek sem úgyhogy elkezdtem tervezgetni. Először ráirtam a fizette hogy: FEKETE FÜZET majd ezek után arra jutottam hogy a legegyszerűbb módszerrel kezdem a gyógyszerezéssel.

Első próba 2021.06.02

Túl adagolás:

Bevettem szinte az összes gyógyszert ami fájdalom csillapító volt. Pár perc után elkezdtem szédülni majd össze estem. Nem láttam semmit. Minden elsötétült.

Lehet sikerült is? Meghaltam?- viszhangzott a fejembe.

Egyszer csak egy erős fényre lettem figyelmes.

Nem haltam meg....

Kinyitottam a szemem és minden fehér volt. A falak, az ágy, a takaró, és egy ember is. Ezek szerint kórházba vagyok.

- Jónapot! A szüleid hoztak be. Azt mondták a földön feküdtél. Kimostuk a gyomrod mivel sok gyógyszer volt benne. Miért tetted? Arra gyanakszunk hogy túl adagoltad magad!

- J-jónapot! Öhm nem tudom miről beszél.... Talán valami rosszat tettem? - játszottam az értetlent

- Sovány vagy, hegek vannak a kezeden, túl adagolással gyanúsítunk. Szerintem igen! Elküldtem magát pszichológushoz.

- Értem. Hazamehetek?

- Menj... - forgatta meg szemeit.

Miután hazaértem szüleimtől megint megkaptam.

- DÖGLÖTTÉL VOLNA MEG! MI A FASZÉRT ÉLSZ? - erre csak nevettem majd bezárkóztam a szobába. Elő kutattam a füzetet és elkezdtem jegyzetelni

Első próba 2021.06.02

Túl adagolás: szüleim hamarabb hazaértek. Elvitték a kórházba hogy kimossák a gyomrom.

Első próba kudarcot vallott

Se baj! Holnap is lesz nap! Holnap leugrok egy hídról. Talán be tudok majd fulladni a folyóba.

Második próba 2021.06.03.

Fulladás:

Elmentem fürödni majd lefeküdtem de csak azon tudtam gondolkodni hogy mit mondtak a szüleim. Újra sírtam. Sós könnyeimnek utat engedve ültem a sötét szobába. Könnyeim lefolytak arcomon majd lecsöpögtek. Így ment egész este míg álomba nem sírtam magam.

Reggel mikor felkeltem arra eszméltem hogy nincs itthon senki.

Új nap, új próba, újjab esély!

Szépen lassan össze szedtem magam majd felöltöztem. Elhatároztam hogy megyek és megteszem most. Elmentem így hát az egyik hídhoz, felmásztam rá. Leméztem a kék víz pontosan alattam volt. Csak egy ugrás választott el. Egy lépés.... Egy centi...

Most vagy soha! -  majd ezel a mondtatal a tudatomba léptem eggyet és alig egy másodperc alatt a víz legalján voltam. Nem kaptam levegőt. Túl mély volt a víz. Nem értem fel a felszínre.

Megint megtörtént.