A mama felvette csizmáját, felvette bő nagy kabátját, hiszen tudni illik tél volt, rideg és már hónapok óta tartó tél, a háború óta nem volt ilyen tél, mindig mondja a mama.
el is indult, nem volt olyan messze, lement a cinege utcán, ez volt a fő utca ha nem tudnák. És befordult a Kossuth utcába na és annak a végén találtatott egy ABC, szerintem már azóta ott áll mióta a mama megszületett, tán akkor is nyitották meg.
útközben semmi érdekes nem lelte, néhányan köszöntek neki, majd tovább mentek.. Oda árt egy 10 perc múlva az ABC-hez..
Kivételesen vaskos ajtó állt a szalagok helyén de amint belépet az ismerős kisbolti csengő megszólalt és tudta minden a régi, megvoltak az illatok is..
-Szia Erzsikém!- köszönt a régi eladósnak.
Erzsike kicsit lehetett fiatalabb nála, nagy barátnője ám a mamának, egy iskolába jártak, a Móra Ferenc ált. iskolába, még ha nem is egy osztályba jártak, ott ismerték meg egymást, s lettek igaz barátok.. Erzsike szemüveges volt, nagyon vastagok voltak a szemüveg lencséi biztos rossz volt a szeme, sose volt ez téma, csillámos felső volt még rajta piros volt a színe, alatta pedig valamilyen melegítő volt..
-Szia nárciszkám, hogy vagyunk? mi lesz a mai ebéd?
-Jól vagyogatok, megvagyogatok Erzsim, nem hiszem lesz-e ebéd, egy emberre minek az, unoka sose jön amúgyse, pici ő még-
-jól van Nárciszom, én kimegyek a bolt elé bagózok egyet, addig szedd össze amit szeretnél.
Tudni illik, Erzsike körülbelül 60 éve dohányzik, de szinte megsem látszik. Mindegyik bevásárlás így zajlik ahogy a mostani kivéve egy dolgot.
A mama hátra ment, elvette a kedvenc italkálját, "Mariska Kedvence" volt fel írva rá amikor is megszólalt a csengő újra az ajtón, de nem Erzsike jött be azon az ajtón, hanem Nárcisz egy régi barátja, sőt nem is.. Osztálytársa!
-Milán! a teringettét, te még élsz?
Felismerte a mama, a régi szemeket, a régi arc vonásokat, Még ha a haja ősz is lett, s rövid..
De nagy valószínűséggel nárcisz vonásai is maradtak a régiek, hisz Milán is felismerte, és a következő képpen üdvözölte:
-Nárcisz te vagy az?- s elindult feléje, megölelték egymást, puszilkodtak mint a régi jó bajtársak, de ebben esetben csak arcra ugyebár. Majd a mama előállt egy ötletel:
-Milán drágám, nem szeretnél átjönni hozzám egy teára? megbeszélnénk mi minden történt.
Milán bele egyezett, majd fizették a dolgaikat és elindultak, Nárcisz háza felé, természetesen Mián cipekedett.
