Haza értek, a mama és a Milán, a mama kinyitotta az ajtót, be lépett, levette a cipőjét, szólt az öreg Milának, hogy ő is vegye le, majd be sietett a konyhába
Elővett egy Tea filtert, Pickwick almás fahéjasat, felforalt egy kis vizet, majd bele dobta a filtert a két csészébe amit levett.
-Üljél csak le valahova Milánom ne csak itt álldogáljál. Hisz biztos fáradt vagy.
Engedelmesen le is ült a vendég, kényelembe helyezte magát, és várta a teát.
Készen is lett a tea egy 10 perc leforgása alatt, a mama a csészéket átadta, és maga is leült egy másik fotelba, szürcsölt egyet a teából majd elkezdte:
-mi ujság? mesélj Milán.
Milán vette a jelet, és mesélni kezdett:
-nemrég elhunyt az én Laurám, gyönyörű teremtés volt, igazi áldás. daganatos volt, nem volt sok neki hátra.. el is hunyt nem olyan rég, gondoltam fel elevenítem a régi barátok emlékeit, hisz kitudja meddig élünk még.
-Aztán Laurával amúgy lett egy fiúnk, Marci, áldott egy fiú volt, szörnyű ami vele történt, annyira megrázott, nem bírta el a világunk terheit és ő úgy döntött, hogy most vége, elvitte a vonat. De ezt lehet már meséltem, azóta nem próbálkoztunk többet Laurával, lehet ez az oka hogy megromlott a kapcsolatunk.
-Jaj Milán, annyira sajnálom és rész véttem mindkettőjük iránt...
Elfogyott a teájuk, de a mama felkínálta Milánok hogy aludjon itt, amúgy is késsőre járt, amit milán el is fogadott.
