Nothing can happen.|Steve Harrington ff.|

Figyelemelterelés

Dustin kinyitotta előttem az ajtót,mikor beléptem egy lányt találtam a pult mögött.
-Sziasztok!-mosolygott.
-Szia!-köszöntünk vissza.
-Robin,ő itt az unokatestvérem,Liz.
-Robin Buckley,nagyon örvendek.-mondta.
-Szintúgy.
-Egyedül vagy?Steve merre?-érdeklődött az unokaöcsém legjobb barátja után.
-Ma nem jön be,de holnap itt lesz,ha meg akarod ismerni.-pillantott rám,én csak egy bólintással válaszoltam.
-Anya,azt mondta haza kell érnünk ebédre,így mi most megyünk.-mondta Dustin.-Szia Robin.
-Öhm,nincsenek még barátaim Hawkinsban,szóval valamelyik nap megihatnák valamit,és megismerkedhetnénk,persze csak ha te is szeretnéd.-mondtam.
-Igen,persze,szívesen megismernélek.-mosolygott.
-Akkor majd megbeszéljük.Szia!
-Sziasztok!-intett.

Ebédre épp hogy hazaértünk,majd mikor megettük leültünk megnézni egy filmet,de elaludtam közben.Álmaimból az szakított ki,hogy Dustin leült mellém 2 pizzával a kezében.
-Vacsoraidő?Hány óra van?-ásítottam.
-Fél hét lesz.Aludtál néhány órát.
-Még mindig álmos vagyok.-nevettem fel,majd a fiú is nevetni kezdett.Megettük pizzáinkat,majd egy gyors zuhanyzás után lefeküdtem aludni,ezúttal az ágyamba.

Vasárnap,reggeli után rendet raktam a szobámba,majd leültem olvasni egy kicsit,de egyátalán nem tudtam a könyvre figyelni mert csak az járt az eszemben,hogy holnap már új iskolában kezdek,és nem ismerek senkit.
Erről eszembe jutott,hogy tegnap beszéltük Robinnal,hogy jobban megismerjük egymást,és mivel ő is végzős volt tényleg jó ötletnek tűnt,hogy összebarátkozzunk.Felpattantam a székből és átsiettem Dustin szobájába.
-Dustin,ma elmegyek a tékába,hogy Robinnal megbeszéljem,hogy mikor ülünk le beszélgetni,és megismerni egymást.
-Rendben,de én is megyek.-mondta határozottan.
-Miért is?
-Stevehez,utoljára szerdán találkoztunk,és minden nap szoktunk,már hiányolom.
-Okés.-igazából nagyon örültem,hogy van valaki idősebb,akit igazán szeret,és ő is Dustint.Nagyon sokat mesélt nekem Steveről,hogy megmentette az életét,olyan mintha a bátyja lenne,ő a legjobb barátja,és mindig megvédi őket,illetve a gyerekeket,ha valami baj történik.

Beültünk a kocsiba és elindultunk.
Odafele úton Dustin elmondta,hogy mit szokott csinálni hétköznapokon,és hogy mikor,és hova kell érte mennem.
-Steve mindig értem jön,de ha már itt vagy akkor te is jöhetsz.-fejezte be.
-Oké.

A téka bejárata előtt parkoltam.
Kiszálltunk a kocsiból.Majd Dustin a játékterem felé bámult.
-Figyelj,menj be,én is mindjárt megyek,csak láttam bemenni Maxet a játékterembe,és mostanában nincs jól,ránézek.
-Menj csak.-mondtam.Miután elment bementem a tékába,és a pultba ma is Robint találtam.
-Szia Robin!-köszöntem rá.
-Szia!Mi járatban?-mosolygott.
-Gondoltam délután talizhatnánk valahol,mert nincsenek barátaim Hawkinsban,és te nagyon jó fejnek tűnsz.
-Az jó lenne,nekem sincsenek barátaim,vagyis de,csak ők fiúk.-mondta.-Szóval akkor tali 6-kor a kávézóban?
-Tökéletes.-mosolyogtam.-Egyébként Dustin is itt van,csak átment a jàtékterembe valami Maxhez,azt mondta nincs jól mostanában.
-Hát igen.-biggyesztette le a szsját,majd rám nézett,én pedig kérdőn néztem rá.-Ja..a bátyja meghalt tavaly nyáron..
-Ja,hogy ez az a Max.-kaptam észbe.-Dustin mesélt ezekről a dolgokról,bár elvileg nem kellett volna.
Erre csak bólintott.
-Dustin Stevehez jött?-kérdezte,de ekkor Dustin lépett be az ajtón.
-Sziasztok,bocs,hogy sokáig voltam.Hogy vagy Robin?
-Hát vasárnap délelőtt van,és dolgozok,szóval soha jobban.-mosolygott,bár tudtam,hogy humorizál.
-Steve?-kérdezte Dustin.Robin csak a fejével bökött a "romantikus filmek" felirat felé,ahol Steve egy lánnyal beszélgetett,de a lány nem sokkal később tàvozott az üzletből.
Robin és Dustin csak rázta a fejét.
-Hagyjatok!-intette le őket Steve,aki épp bement a pult mögé,és rám nézett.
-Szia.Uh,Bocsi.Steve vagyok.-hadarta.
-Ja,erre már rájöttem.-mosolyogtam.-Liz Henderson.-tettem hozzá gyorsan.
-igen,hát 2 hete azt hajtogatja,hogy jössz.-mondta Steve és Dustinra nézett.
-Már nagyon vártam.-mosolygott az unokaöcsém,és simogatás képpen összeborzoltam a haját.
-Na menjünk,mert éhes vagyok.
-1 órája reggeliztünk.-értetlenkedtem.
-Tudom.
-Na jólvan,akkor mi megyünk,Robin,majd este.
-Ott tali.-mondta.
-Sziasztok.-köszöntünk el egymástól,majd beültünk az autóba és hazamentünk.