Nothing can happen.|Steve Harrington ff.|

Ismerkedés

-Izgulsz?-kérdezte Robin.
-Inkább visszamennék aludni.-nevettem.
A bejárati ajtó felé haladva egyre jobban  éreztem,hogy görcsben van a hasam,bár semmi félni valóm nem volt.A bejárati ajtó küszöbét átlépve elváltam Robintól,mivel nekem máshol volt a szekrényem.Megtaláltam a szekrényem,és bepakoltam a cuccaimat,de hirtelen egy vörös hajú lány bukkant fel mellettem,és ő is kinyitotta a szekrényét.Még mindig a cuccaimat pakoltam,mikor bezárta a szekrényét,és hozzám szólt.
-Szia,új vagy?-érdeklődött.
-Igen,ez az első napom itt.-mosolyogtam.
-Max Mayfield.-nyújtotta a kezét.
-Liz Henderson.-ráztunk kezet.
-Dustin unokatesója?Sokat hallottam rólad.
-Hát ha te vagy az a Max akinek...-gondolkoztam,de inkább máshogy kérdeztem meg,nem hoztam fel a bátyját.-Ha te vagy az aki a játékterembe volt tegnap,akkor én is hallottam már rólad.
-Igen.Most mennem kell,majd találkozunk.-ezzel megfordult és bement a mosdóba.A hátam mögött hangos nevetéseket hallottam meg,majd mire megfordultam már mellettem álltak.
Dustin volt az 2 fiúval az oldalán.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia.-köszöntek kórusban.
-Srácok,ő itt az unokatesóm,akiről meséltem.-mondta Dustin.
-Lucas Sinclair.-mondta a fekete hajú.
-Mike Wheeler.-szólt a Dustin jobb oldalán álló.
-Nagyon örülök.
-Majd találkozunk.-szólt oda Dustin,majd elmentek.
Miután kész voltam a szekrényemnél megpróbáltam megkeresni Robint,majd mikor megtaláltam sietve odamentem hozzá.
-Milyen órád lesz?-kérdeztem.
-Matek.-forgatta szemeit.
-Mehetek veled?Nekem is matek lesz,de nem tudom melyik terem merre van.
-Persze.
Épp be csengettek amikor megérkeztünk a teremhez.Benyitottunk és már minden diák a helyén volt,és a tanár is.Csendben elfoglaltam a sarokban lévő üres helyet Robin mellett,majd elkezdődött az óra.

Már a 4 óra vége volt.Robin az ajtó előtt várt rám,mert neki lyukas órája volt,majd együtt mentünk ebédelni.
Leültünk egy üres asztalhoz,és enni kezdtünk.
-Szóval..mit gondolsz?-kérdezte.
-Mármint miről?
-A suliról,az emberekről?
-Hmm..-kezdtem bele.-Az emberek jobbak,de a suli az ugyan olyan unalmas.
-Megismerted Dustin barátait?
-Néhányukat,igen.Például Maxet,mellettem van a szekrénye,ő jó fej.Sajnálom ami vele történt.-mondtam.
-Igen,én is.
-Mindig próbál majd túllépni rajta,de sosem fog tudni,vagyis én eddig nem tudtam.
-Mi történt?-kérdezte.
-Apám meghalt.Már feldolgoztam,és tudok normálisan élni,csak még mindig fáj.
-Sajnálom.-mondta,amit csak egy rövid mosollyal köszöntem meg.

Ebéd után nekem már nem volt több órám,ezért kimentem a kocsihoz,hogy megvárjam Dustint.1 óra elteltével még mindig nem jött,majd megláttam a reggel látott vörös autót bekanyarodni a parkolóba,és mellém parkolni.Robint ekkor láttam meg kijönni a suliból.Valószínüleg őt Steve furikázza ide-oda.
-Szia.-szállt ki a kocsiból Steve.
-Szia.-köszöntem vissza.
-Ha Dustint várod,és ugyan ki mást várnál,akkor csak szólok,hogy ma társasozni mennek azzal a csapat kockával.Ilyenkor én szoktam érte jönni,de csak este 6 körül végeznek.
-Jó tudni.-sóhajtottam.-Legalább szólhatott volna.Kösz a..segítséget.-ültem be a kocsiba.Steve csak bólintott,ekkor Robin ideért,és integett,majd én is neki,és elindultam haza.