Agust D (YOONMIN)ÁTÍRÁS ALATT

1 fejezet

Ennek a könyvnek a tartalmát senki se vegye magára! 

Yoongi szemszög:

Min Yoongi vagyok, 17 éves, rapper és jelenleg 27,5 millió feliratkozóm van YouTube-on. Egyedül élek miután elég jól megkerestem magam hála a jó zenei tudásomnak. Nincs kedvem többet mesélni magamról szóval ja.

Holnap lesz az első napom az új suliba és kurvára nincs kedvem hozzá, legszívesebben itthon maradnék és dalszöveget írnék vagy aludnék, de a tanulás nekem csak púp a hátamra, bár általában így is telibe szarom a tananyagot, és ez mindig is így volt. Később úgy se fogom használni, főleg, hogy dalszerzőként/ rapper ként szeretnék dolgozni. Alapjáraton se voltam sose az az éltanuló és ez így is fog maradni. Higgyétek el nem baj, ha valaki rossz tanuló, nem ez alapján fognak az emberek se megítélni az életed során. Akik szeretnek, rossz átlaggal is szeretni fognak vagy nem, de nem is érdekel a te életed, van elég baj az enyémmel is.

Este 9 óra van szóval ideje vacsorázni valamit. A nappaliból átsétáltam a konyhába majd neki álltam a gamjatang elkészítéséhez. Bár régen egyáltalán nem volt az erősségem a főzés, mára már egész jól megtanultam, főleg, hogy nem élhetek életem végéig zacskós levesen.

Szokásomhoz híven leültem az étkező asztalhoz és dalszöveg írás közben elfogyasztottam az ételt, miután megettem elmostam a tányért és a helyére raktam.

Néha eljátszok a gondolattal, hogy milyen lenne, ha lenne egy párom, akire főzhetnék és együtt ennénk, miközben beszélgetünk, de ezeket a gondolatokat mindig elhessegetem, mert tudom, hogy engem senki se tudna szeretni, legalábbis a zsémbes személyiségemet fixen nem.

Hajnali 4-et ütött az óra amikor végre befejeztem az új zeném, igaz még címet nem adtam neki, most már elteszem magam reggelre, mert muszáj aludnom egy keveset.

Ébresztő órám keserves hangjára keltem 7:15 kor, még szerencse, hogy a suli csak egy utcával van arrébb, szóval kb. 5 perc oda az út.

Jelenleg 7:40 van szóval még időben vagyok. Gyorsan felkaptam a csukámat a lábamra és már indultam is utamra, miután megbizonyosodtam benne, hogy bezártam az ajtót.

A lakásom a 12. emeleten helyezkedik el, szóval a liftet választottam a lépcső helyett, mert nincs az az isten, hogy én azon végig menjek. Mikor kinyílt a lift ajtaja egy rózsaszín hajú, nálam pár centivel kisebb, karcsú sráccal találtam szembe magam. Hátán iskolatáska pihent. Arca fiú létére meglehetősen szép volt és ajkai is tökéletesen teltek voltak. Ez a fiú maga a tökély. Nem nézhettem tovább Őt, mivel így is elég kínos már a szituáció, ezáltal elkezdtem iparkodni és gyorsan beálltam mellé, ezután együtt folytattuk a lift utunkat egészen a földszintig. Miután kiléptünk a lépcsőházból ugyan arra indultunk meg, majd mind ketten az új iskolám előtt álltunk meg és itt kezdett megerősödni a gyanúm, mi szerint mi ugyan abba a suliba járunk. Ez szerintem a fiúnak is feltűnt így le is szólított engem.

-Szia, új vagy itt? Még nem láttalak az iskolába. – mondta érdeklődve, majd megvillantotta csillogó, fehér fogait.

-Ömm, ja. Ez az első napom itt. – mondtam kicsit flegmán, de még nem a bunkó módon, azért paraszt nem vagyok.

-Melyik osztályba jöttél?

-11 c – mondtam, de nem egészen értettem a kérdést, miért érdekli őt ez ennyire?

-Ohh, üdvözöllek új osztálytársam, én Park Jimin vagyok. – nyújtotta a kezét kézfogásra. Lenéztem kezére, majd visszavezettem tekintetem szemébe.

-Király. – mondtam, majd otthagytam.Ennyit a "nem vagyok paraszt"-ságról. Mint mondtam én nem fogok barátkozni senkivel se, szóval inkább leszek mindenkivel rideg, majd megszokják, hogy velem nem érdemes bájcsevejt kezdeményezni.

Elindultam az igazgató irodájába, amit meglehetősen könnyen megtaláltam. Még el kellett intéznem nála egy-két dolgot a beiratkozással kapcsolatban. Bekopogtam az ajtaján és szinte egyből fogadott is.

-Jó napot. – hajoltam meg az igazgató előtt.

A papírokat elintéztük nagyjából 10 perc alatt, ezáltal még az első órát se késem le, ami meglehetősen szomorú. Ahogy haladok a folyosón minden szem engem pásztáz, mintha valami világ megváltó lennék. A célpontom előtt (osztályterem) megláttam egy tanárt, aki egy matek könyvet tart kecses kezeiben.

-Szia, bizonyára te vagy az új diák, ugye? – kérdezi mosolyogva. Ebben a baszott nagy iskolában miért van mindenkinek ilyen kurva jó kedve? Kezd felcseszni.

-Jó napot, igen én vagyok az. Min Yoonginak hívnak. – mutatkoztam be illendően.

Jimin szemszög:

Park Jimin vagyok 16 éves, de pár hónap múlva már én is 17 leszek, ahogy az osztály többi tagja. Szüleimmel és az egyetlen bátyámmal élek Szöulban már vagy 7 éve. Az iskolában egész jól teljesítek, 4,15-ös átlaggal én vagyok az osztály legjobb tanulója. Sose tudom, hogy ezt mégis, hogy csinálom, amikor otthon alig szoktam tanulni. Állandóan egy rappert hallgatok, Agust D-t, nála jobb dalszerzőt aligha ismerek. Körülbelül fél éve találtam rá, amikor unalomból a YouTube-ot görgettem. A zenéinek meglehetősen mély jelentése van, amit egyszerűen imádok. Annyira megszeretném őt ismerni, hogy mégis ki ő és milyen ember is ő igazából.

Telefonom ébresztőjét kinyomva keltem fel és már indultam is a fürdőszobába, hogy reggeli rutinom eltudjam végezni még időben, nehogy elkéssek.

Egy gyors reggeli után már siettem is ki az ajtón majd mentem tovább a lifthez. Eszem ágában sem volt a lépcsőt használni, főleg, hogy a 14. emeleten lakom, ennek az épületnek a legfelső emeletén. A lift még csak épphogy elindult, meg is állt a 12. emeleten.

Lassan kinyílt az ajtó és egy fekete hajú nálam talán 2 centivel magasabb srác állt előttem. Haja fekete volt, testét egy fekete bő pulcsi és egy fekete térdénél kiszakított nadrág fedte. Lábán egy egyszerű vans cipőt viselt. Egész helyes arca volt.

Csendben beállt mellém, majd egészen az iskoláig egymás ''társaságában'' mentünk. Ekkor jöttem rá, hogy ő bizony ebbe a suliba jár. Vajon ő új lehet itt vagy eddig csak nekem nem tűnt fel? Inkább megkérdezem tőle hátha kell segítség.

-Szia, új vagy itt? Még nem láttalak az iskolába. - mondtam kedvesen. Arca nem tükrözött túl sok érzelmet, ez alapján meg nem tudtam eldönteni, hogy vajon mit érezhet.

-Ömm, ja. Ez az első napom itt. – mondta arcához méltóan, érzelem mentesen.

-Melyik osztályba jöttél?

-11 c – mondta. Ezek szerint osztálytársak leszünk. Akkor ő az, akiről az ofő beszélt múlthéten.

-Ohh, üdvözöllek új osztálytársam, én Park Jimin vagyok. – nyújtottam a kezem kézfogásra, de ő minta telibe szarta volna, otthagyott. Mit ne mondjak, elég rossz róla az első benyomásom, de ha már osztálytársak leszünk, majd segítek neki, hogy legalább egy kicsit legyen barátságosabb.

Mióta itt hagyott azóta nem is láttam az új srácot. Biztos az igazgatónál vagy valamelyik tanárnál van.