Behind you - Mögötted

Noah

     Az első napokban epekedve néztem őt, egyből nyomozni kezdtem utána, mi a neve, hány éves, kik a barátai, mit sportol, van-e barátnője stb. Hamar kiderült, hogy Noah Miller kinézete ellenére nem tartozik a beképzelt nagymenők köze, sokkal inkább a visszahúzódóbb, ugyanakkor népszerű sportolók közé. Nem csodálom, hisz nagyon tehetséges. A sulink kosárcsapatának tagja, 180-190cm, barna hajú, kék szemű, vékony, mégis sportos és a haja...TÖKÉLETES.

     Évekig tetszett Noah, mindig vártam, hogy mikor jönnek át újra hozzánk, mikor találkozhatunk újra. Amikor beszéltünk, amikor nevetett, amikor rám nézett...mindig egy fokkal jobban beleestem. De minden egyes alkalommal amikor közelebb kerültünk volna egymáshoz, valaki vagy valami közbelépett. Aztán tavaly előtt lett egy barátnője. A lány nem az iskolánkba járt, de információim szerint velem egyidős lehetett. Gyönyörű volt. Bár akkor ezt nem így gondoltam, utólag visszagondolva nagyon összeillettek. Emlékszem, hogy amikor megtudtam szinte depresszióba estem. Annyira zokogtam, mint még soha. El sem akartam hinni, hogy ez megtörtént. Akkor még nem ismertem Oliviát. Nagy pech. Sarará ilyen esetekben soha nem számíthattam. Nem tudott volna mit kezdeni velem, a történtekkel, maximum csak kinevetett volna. Így kénytelen voltam elmondani valakinek a kis titkomat. Valakinek, akiben megbízom és aki tudna segíteni. Végül anyára esett a választásom. Nem meglepő. Apára és a bátyámra nem számíthatok, ha lelkizésről van szó, főleg, ha ennyire lányos témában. Mást meg ugyebár nem nagyon ismertem, így nem volt más választásom. De nem bántam meg. Anya nagyon támogató volt és örült, hogy elmondtam neki. Próbált vígasztalni, sok anya-lánya programot szervezett és mindig próbált megnevettetni. De mind hiába.
"Van, amin csak az idő segíthet."

Na ez pont olyan dolog.

     Így aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, azon kaptam magam, nemhogy már nem vagyok szomorú, de már nem is tetszik Noah. Valahogy a fájdalommal az iránta táplált érzelmeim is elmúltak. Aztán szakítottak.

     Noah pár napig maga alatt volt, aztán mintha mi sem történt volna újra visszatért a régi önmagához. Érdekes, hogy a fiúk mennyivel gyorsabban túlteszik magukat bizonyos dolgokon, mint a lányok. Pár héttel később újra jó lett a kapcsolatunk, egyre többet beszéltünk, sokszor találkoztunk és azt vettem észre, hogy nagyon megszerettem. De ez most más volt.

     Nem szerelem, hanem BARÁTSÁG. Barátként tekintettem rá, és ő is rám. Utólag persze bevallottam neki, hogy mit éreztem iránta, de szerencsére nagyon jól fogadta. Elmondta, hogy nem lepte meg annyira, ugyanis nem titkoltam valami jól...Így lettünk szinte legjobb és elválaszthatatlan barátok Noahval, az "első szerelmemmel".