Behind you - Mögötted

4. fejezet

Az utolsó üzenet után rengeteget gondolkodtam. Vajon kéne még folytatnom a beszélgetést? Miért írt rám? Vajon kedvel? Lehet csak nincs más barátja? Vagy tényleg szimpatikus vagyok neki? Pont én? Áhh ez lehetetlen...

Arra eszméltem fel, hogy már fél órája beszéltünk, fél órája csak rajta gondolkodom. Egyből írtam Livnek, hogy mesélnem kell és azonnal hívjon, ha tud.

Nem is kellett sokat várnom, 2 perc múlva hívott.

-Naa miaz Mika? Mesééélj!

-Úristen Liv, nem fogod elhinni! ÍRT ANTHONY - mondtam ünnepélyesen.

-Hogy kicsoda?

-Anthony, az új fiú. - mondtam szememet forgatva. Nem hiszem el, hogy nem jegyezte meg a nevét.

-Ooo... - esett le neki egyből. - a srác, aki mögötted ül.

-Igeeen - sóhajtottam nagyot.

-Hát ezt mond nekem, honna kéne tudnom, hogy mi a neve?

-Liv nem hiszlek el, BEMUTATKOZOTT!

-És szerinted engem hol érdekel, hogy mi az új osztálytársunk neve?

-Jó ez jogos, te mindent és mindenkit lesz@rsz.

-Na azért ez nem egészen igaz!

-Ó Liv dehogynem.

-És mi van veled?

-Mi lenne?

-Téged is lesz@rlak?

-Jó bocs, nem így értettem.

-Na azért, különben meg akkor sincs igazad! - mondta tettetett felháborodással.

-Hááát...azért némi igazság mégis van benne. Nem gondolod?

-Nem! Például a rajzorát soha nem sz@rom le. Meg a kutyámat.

-Öhm...Figyu Liv, a világért sem akarlak megbántani, de ugye tudod, hogy ez nem valami sok minden?

-Miért? Kivel kéne még foglalkoznom?

-Talán a családoddal?

...........

Livvel még egy órát hívásoztunk, aztán megérkeztek a szüleim.

Egyből lementem hozzájuk, megkérdezték, hogy jogy telt az első napom, én pedig a munkájukról kérdezősködtem. Kb. fél órát beszélgettünk, majd apa elment lefürödni, anyával pedig nekiálltunk vacsorát főzni.

Már majdnem elkészült a bolognai spagetti, amikor Matty is hazaért.

-Sziasztok! - köszönt lelkesen.

-Na merre járt a gerle pár? - kérdezte anyu.

-Anyaaa! Hányszor kértelek már, hogy ne hívj így minket?

-Nyugi Matty, jobb, ha hozzászoksz. Addig fog így hívni titeket, amíg nekem nem lesz barátom. Utána mi leszünk a "gerle pár". - sohajtottam nagyot.

-Na, hugicám, és miből gondolod, hogy lesz barátod?

Mindig tudja, mivel bántson meg. Alapból nem hatnak meg a beszólásai, de ebben a témában igen érzékeny vagyok. Matty nélkül is elegen csesztetnek amiatt, hogy lassan 16 éves korom ellenére még egy barátom se volt. Néha nem is direkt, szimplán véletlenül, tudtuk nélkül bántanak meg az emberek. Amikor megkérdezik van-e barátom, hány barátom volt eddig, milyen volt az első csókom, kivel volt az első csókom stb. Majd a válaszom után megdöbbenve néznek rám, vagy azzal "vígasztalnak", hogy ne aggódjak emiatt, semmiről nem maradtam le. Persze, hogy nem. Senki nem is mondta. Szomorú, hogy a mai világan már szinte elvárja a társadalom, hogy 14-15 éveseknek legyen barátja, 16-17 évesen pedig veszítsük el szüzességünket.

-Na Matt, hagyd békén a húgodat! - vett védelmébe apa.

Az ezt követő pár perc kínos csendet végül anya törte meg.

-Elkészült a vacsora, üljünk le az asztalhoz!

Igyekeztem gyorsan végezni az evéssel, hogy minél előbb távozhassak az asztaltól. Felsiettem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Később még anya be akart jönni hozzám, de megmondtam neki, hogy inkább egyedül lennék. Nem vagyok kíváncsi a szülők okosságaira, tanácsaira, megnyugtató hazugságaira. Inkább újra elkezdtem nézni a kedvenc sorozatomat, már harmadjára.

Gyorsan elrepült az idő, arra eszméltem fel, hogy már 9 óra van. Gyorsan elmentem fürödni, megmostam a fogam és lemostam a sminkem. Kikészítettem a holnapi ruhámat es befeküdtem az ágyba. Beraktam a fülembe az airpodsom és elindítottam a kedvenc zenémet. (Spotify playlist)

Esténként szeretek csak az ágyban feküdni és zenét hallgatni. Ilyenkor mindig nyugodtan tudok gondolkodni. A napomon, embereken, sulis dolgokon, tánc koreográfiákon, MINDENEN.

Még nagyjából egy órán keresztül feküdtem ébren az ágyban, majd elaludtam.