II

73 8 7
                                    

𝐒: 𝐆𝐮𝐞𝐬𝐬 𝐰𝐡𝐚𝐭 𝐈'𝐦 𝐚𝐛𝐨𝐮𝐭 𝐭𝐨 𝐠𝐞𝐭?
𝐁: 𝐎𝐧 𝐦𝐲 𝐧𝐞𝐫𝐯𝐞𝐬...

Másnap reggel kipattantak a szemeim ahogy meghallottam a kopogást az ajtómon, majd egy hatamas csattanást

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Másnap reggel kipattantak a szemeim ahogy meghallottam a kopogást az ajtómon, majd egy hatamas csattanást. Estére egy egészen tuti csapdát állítottam magamnak, ha bárki is arra vetemedne, hogy betörjön hozzám, mert hát a záramat egy nagyon okos srác tegnap elbarmolta. Felülre egy vödröt rögzítettem, hogyha valaki bejönne az egyenesen a fejére zuhanjon vagy arról lepattanva a földet érve hatalmas zajt csapjon. Rögtön a mamuszaimat kezdtem el keresni, de mire megtaláltam őket a saját bejárású betörőm kissé bosszúsan állt az ajtómban homlokán egy vöröses csíkkal.

– El kell ismernem, nem volt hülye ötlet a csapda, de egész éjjel itt ültem az ajtód mellett szóval egy árva lélek nem tudott volna bejönni.

Bucky morogva állt arrébb az ajtóból, hogy a szobám melletti falra rögzített tükörben meg tudja nézni, mekkora kárt tett benne az a műanyag homokozó vödör.

– Itt voltál egész éjszaka? Miért nem szóltál?

– Persze, majd behívtál volna ottalvós partyt játszani, ne hülyéskedj már.

Nem tudom, hogy amúgy is morcos reggelente vagy csak a sérülés miatt ilyen mérges rám. Akkor se tetszett ez a hozzáállás, én csak kedves akartam vele lenni ő pedig elég pofátlan módon viselkedik. Amúgy is, ő nekem egy vadidegen férfi még mindig és most itt áll a szobámban a tükröm előtt.

– Hess, hess kifelé! – terelgetem ki az ajtón, de nem nagyon akar mozdulni. – Át szeretnék öltözni Mr.Barnes – döntöttem gúnyosan oldalra a fejemet, mire a férfi egy morgást követően elhagyta a szobámat, de az ajtót résnyire nyitva hagyta.

Megforgattam a szemeimet és a székre még este kikészített ruhámért nyúltam. Sokkal egyszerűbb egy laza kis mackónadrágban és topban járkálni a házban mint bármi másban. Átférsültem a borzas szőkés tincseimet és a hetek óta szobámban felejtett bögréket magamhoz véve battyogtam ki a konyhába velük. Bucky a konyhaszekrénynek dőlve figyelt és talán azon gondolkozott, hogy mi az istenért lehet rajtam felemás zokni.

– Éhes vagy?

– Majd elmegyek enni, ha itt végeztem – jelentette ki egy vállrándítással.

– Melegszendvicset csinálok, kérsz egyet?

A férfi csak bólintott egy aprót, mire hümmögve neki is kezdtem a szendvicsek gyártásának. Nem tudtam hogy szereti így raktam bele mindent amit itthon találtam.

– Egész nap itt leszel? – kérdeztem meg amint felraktam főni a kávét.

– Hát nagyon valószínű.

– És ha én elmegyek valamerre?

– Akkor megyek én is veled.

– Nem gondolod, hogy ez kicsit kezd ijesztő lenni?

𝐦𝐫. 𝐛𝐚𝐫𝐧𝐞𝐬  ║ 𝐁𝐔𝐂𝐊𝐘 𝐁𝐀𝐑𝐍𝐄𝐒 𝐅𝐅.Where stories live. Discover now