Egy ex az szívás. Sunny Ganevive pedig pont ennek a szívásnak lett a gyerekes áldozata. Minden bajba jutott hölgy vár egy fehér lovagra, de Sunny magabiztos és arrogáns természete miatt ezt mindig is visszautasította. Még akkor is amikor a szőke her...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lekapcsoltam a villanyt az éjjeliszekrényemen és bekuckóztam az ágyamba. Fél szemmel a kis rést figyeltem az ajtómon ahol a beszűrődő fény azon nyomban el is aludt. Bucky is lefeküdt aludni. Hallom ahogy mocorog és magamba fojtok egy feltörő kacagást amikor egy hatalmas roppanást hallok. Na, most törte ketté a kanapémat! Abbamaradnak a hangok és egy idő után halk szuszogás észlelek. Átfordulok a másik oldalamra ahogy a fejemre húzom az egyik kisebb párnámat. Bármilyen kisebb zaj se hagy aludni. Voltak füldugóim, de eltűntek és már egy ideje nem találom őket sajnos. Lehet, hogy holnap veszek egyet a boltban, ha már ott leszek. Azaz leszünk. Olyan fura kimondani a többes számot. Ott leszünk, elmegyünk és eszünk, hazamegyünk, alszunk. Mégis idegen számomra, abban sem vagyok biztos, hogy Bucky az igazi neve lenne, biztosan valaminek a becézése, de mi az istennek lehet. Aztán ott vannak a ruhái, soha nem láttam ingben vagy igazából bármi másban mint sötét hosszúujjukban és akármilyen meglepő is, de kesztyűkben. Értem én, hogy február van, de azért fűtök a lakásban és nincs farkasordító hideg sem. Tiszta rejtély ez a férfi. Plusz ritkán fésülheti a haját is, mert akárhányszor láttam olyan volt mint akinek a haja saját életet élne.
- Csak aludj már el Sunny! - mormolom magamnak és a fejemet teljes erőből belefúrom a párnába.
Forgolódok egy ideig, mire megtalálom a kis gödrömet amit már kifeküdtem magamnak a matracban. Elhelyezkedem és pár perc múlva már én is olyan mélyen alszom, mint a kint szuszogó férfi.
_______________
Meglepő módon kipihenten ülök fel reggel az ágyon és tapogatom ki a sötét szobában a kislámpa kapcsolóját. Ahogy fény gyúl a szobában rögtön meg is bánom, hogy felkapcsoltam a villanyt, de hogyha már itt tartunk akkor essünk túl rajta. Mamuszban csoszogok ki az folyosóra és ahogy elnézek a végébe, csak egy lábat látok kikandikálni a kanapéról. Halkan végigosonok a padlón amíg el nem érek a nappaliig ahol Bucky még nagyban húzza a lóbőrt, pedig már a nap egyre jobban kezd besütni az ablakon pont rá. Amint lépek egyet a konyha felé rögtön megmordul és kinyitja a szemeit.
- Szép jó reggelt Mr. Barnes - mondom a kelleténél is hangosabban, mire morogva a fejére húzza a plédet. - Bocsánat, de muszáj volt, viszketett már a tenyerem a bosszútól.
- Miféle bosszú? - dünnyögte ki a pléd alól aztán kidugta a fejét is, hogy morcosan rám tudjon nézni.
- Este szuszogtál, méghozzá elég hangosan - húzom résnyire a szemeimet mosolyogva. - Alig tudtam elaludni.
- Ne panaszkodj már, mert még a végén mostantól kezdve minél hangosabban fogok este szuszogni! - mondja behunyt szemmekkel, majd dörmögősen elneveti magát. - Hozok majd egy mikrofont is hozzá - pillant rám, majd átfordul a másik oldalára.
