¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Február 27, azaz Sumire szülinapja. Nem akarta megünnepelni, hisz ez is pont olyan mint a karácsony. Egy fájdalmas ünnep a számára.
Viszont a Kawata ikerek mindenképp fel akarták köszenteni a lányt, mert ez az első szülinap amit együtt ünnepelhetnek. Egyébként is az ikrek számára Sumire olyan mint a húguk, szóval örömmel készítettek neki egy tortát.
Chifuyu és Kazutora pedig szintén egy tortával és egy kisebb ajándékkal lepték meg a lányt. Sumire nem akarta elfogadni a nyakláncot amit kapott, de a két fiú olyan boldogan adta át, hogy nem tudta visszautasítani Sumire.
Mégha nem is ez a legboldogabb szülinapja Sumirének, mégis szebbé tették a fiúk a napját és különlegessé tették a 19. szülinapját.
Mint minden nap Sumire ma is elment a temetőbe és reménykedett, hogy Mikey nem tudja milyen nap is van. Sumire nem tudta mikor van Mikey szülinapja, csak utólag tudta meg és így nem tudott neki ajándékot sem adni, ezért azt sem akarja ha Mikey adna neki bármit is.
"Yuna-san te igazán szerencsés nő voltál. Mármint nem ismerhetelek meg személyesen, de Man-chant magadénak tudhattad, szóval szerencsés voltál nagyon." mondta Sumire mikor még csak egyedül volt.
"Én sosem fogom tudni azt mondani, hogy az enyém. Túl sok dolog van ami miatt ez lehetetlen. Az első és legfontosabb, hogy Man-chan téged szeret a legjobban még mindig." mondta kissé szomorúan Sumire.
"De ez rendben van, hisz én egyébként sem esek szerelembe többet. Nem tehetem, mert akkor vak leszek és én nem akarok több hibát elkövetni." mosolygott fájdalmasan Sumire.
"Olyan helytelennek tűnik az ahogy érzek. Nem is kellene Man-channal beszélnem vagy gondolnom rá. Jobb lesz ha most inkább el is megyek." fordított hátat Sumire és haza felé vette az irányt. Ahogy hangosan kezdett el gondolkodni rájött, hogy nem neki való ez. Mármint fél, hogy sorra követi el az újabb hibákat ami miatt Mikey is hátat fog fordítani neki, szóval úgy gondolja jobb ha ő hagyja el előbb.
"Hová mész?" kérdezte Mikey amikor meglátta Sumirét ahogyan elindult.
"Eszembe jutott valami, szóval azt intézzem el. Majd holnap találkozunk!" erőltett magára egy mosolyt Sumire.
"Nem tudsz hazudni." felelte Mikey átlátva a lányon.
"Ez nem igaz. A szüleimnek rengeteget hazudtam és a mai napig nem tudják az igazságot." mondta Sumire bebízonyítva az igazát.
"Akkor is borzalmas hazugság volt az előbbi. Talán nem akarod, hogy felköszöntselek?" nézett Mikey a lányra.
"Mondjuk úgy." felelte Sumire és minél előbb szabadulni akart.
"Mi a baj?" kérdezte kedvesen Mikey.
"Csak utálom ezt a napot." mondta Sumire.
"Mi lenne ha most egy kicsit megszeretnéd?" kérdezte Mikey és a lány kezét megfogva magával húzta.
"De nem akarom." mondta határozottan Sumire.
"Mégis mi történt?" kérdezte Mikey aggódva.
"Nem akarok újabb hibákat ejteni, nem akarom eljátszani a második esélyemet amit kaptam. Szóval hagyj békén Mikey." mondta ki Sumire fájdalmasan. Ahogy bele gondolt, hogy többet nem beszélhet Mikeyval majd megszakadt a szíve, de úgy gondolta, hogy ez a helyes.
"Továbbra sem értem miről beszélsz."
"Nem vagyok Yuna-san. Nem tudok Yuna-san lenni és nem is akarok, de te képtelen vagy túl lépni rajta, szóval nem tudok Sumire lenni a számodra." mondta Sumire a könnyeit visszatartva.
"Miért lennél te Yuna? Miért kellene Yunának lenned?" kérdezte Mikey egyre jobban összezavarodva.
"Mert ha Yuna-san lennék akkor szeretnél! Akkor talán veled megtapasztalhatnám azt mikor nem félek szerelmes lenni." mondta ki Sumire azt amit egyébként nem akart. Mikey pedig ezeket a szavakat hallva boldog lett, hisz ez felért egy szerelmi vallomással.
"Még csak a nevemet sem mondtad ki egyszer sem, de miért is tetted volna, hisz én csak egy kislány vagyok aki egyfolytában körülötted legyeskedik. Sajnálom Mikey amiért zavartalak ennyi időn keresztül." ment volna el Sumire, de Mikey megállította.
"Sosem zavartál, épp ellenkezőleg. Érdemes minden nap felkelnem, hogy láthassam a mosolyodat." mondta Mikey teljesen komolyan.
"Nem akarok szerelmes lenni, de ha ilyeneket mondasz akkor nem fogom tudni elnyomni az érzéseimet." próbálta kiszedni a kezeit Sumire Mikey szorításából.
"Akkor ne tedd és akkor legalább nekem sem kell." húzta közelebb magához Mikey a lányt.
"De én félek... Megint ugyan az fog történni, megint mindenki el fog hagyni." mondta félve Sumire.
"Én sosem foglak elhagyni addig míg te sem teszed." nézett Mikey Sumire szemébe.
"Nem vagyok Yuna-san és nem is tudok a Yunád lenni." felelte Sumire.
"Akkor lennél a Sumirém?" ejtette ki eddig elsőnek Mikey a lány nevét.
"Ne engedd, hogy több hibát kövessek el." felelte Sumire.
"Emiatt nem kell aggódnod. Vigyázni fogok rád." ölelte át Mikey a lányt. Sumire hihetetlenül megkönnyebbült, hogy kitudta mondani a gondolatait és, hogy most az érzései viszonozva is vannak. Mikeyt pedig elkezdte emészteni a bűntudat Yuna miatt. Akkor is ha Yuna boldog lenne miatta és ezt akarná, Mikey nem tudja ilyen könnyen túl tenni magát a volt feleségén. De belül hihetetlenül boldog volt, hogy Sumire is ugyan úgy érezz ahogy ő.
"Boldog szülinapot Sumire." mondta Mikey amikor elengedte a lány és Sumire ajándékát elővette.
"Ez egy ibolya?" kérdezte Sumire mikor kivette a nyakláncot a dobozból és egy ibolya medál lógott rajta.
"Gondoltam ez illene hozzád." felelte Mikey.
"Köszönöm Man-chan! Sosem fogom levenni." mosolygott Sumire miközben a nyakláncot nézte.
"Szeretnéd látni az ajándékod másik részét?" kérdezte Mikey.
"Van másik része?"
"Miért ne lenne?"
"Menjünk." fogta meg Sumire Mikey kezét.
Mikey Sumire kedvenc étteremébe foglalt helyet, hogy aztán az este végén oda tudja adni az ajándékát, de fordítva sikerült. Bár mindkettőjük számára így volt ez tökéletes. Hisz már nincs semmi titok köztük ami miatt ne tudnának megnyílni a másiknak. Viszont egyikőjük sem tudja hogyan tovább. Mert az este folyamán is barátokként viselkedtek mintha nem is vallották volna be egymásnak az érzéseiket. Viszont csak idő kérdése mikor fognak elkezdeni randizni.
